Teljesen fel vagyok háborodva... Nekem mi a fészkes fenének nem mondta eddig senki, hogy a Vad Fruttik ennyire jó? ! :O
Legelőször egyik levelezőtársamtól hallottam róluk (mutatta a "Sárga Zsiguli" c. számukat - sőt, ezt az egyik áruházban is hallottam, igaz, akkor még nem ismertem őket semennyire sem -, de végül is nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet...). Aztán láttam, hogy megjelent az új albumuk (amiről most is szó van), rémlett, hogy tőlük már hallottam valamit, de annyira nem foglalkoztam vele. Majd később, mikor gépezés közben "tévéztem" - ami nem is igazi tévézés, mert jóformán oda sem figyelek, de erre mégis felkaptam a fejem - az Üzenet egyik "részében" volt szó a Vad Fruttik új lemezének egyik daláról, konrétan a "Nem hiszek" -ről. Akkor kezdtem sejtegetni, hogy héééé, csak-csak kellene nekem az a lemez, mert erre oda kell figyelni. A dolgokat már csak tetézte, hogy idén áprilisban voltak nálunk FŐHE-n (Főiskolások Hete). Bár nem tudtam kimenni rá, de a koliablakból hallgattam. :) Majd legközelebb hátha összejön...
A Fénystopposokat pár hete kezdtem el hallgatni, de már teljesen a hatása alá kerültem. Az alter zenéről azt gondolná az ember, hogy bugyuta zene + bugyuta szöveg. Én is így voltam. Az alternatív zenét játszó csapatokat automatikusan kerültem, azzal a magyarázattal, hogy úgysem tetszene. Talán ezért is volt nehéz közel engednem magamhoz a Vad Fruttik zenéjét - de annyi irányból betámadtak, hogy ez elkerülhetetlen volt... :P :D Néha brutális/trágár, és sokszor a szöveg is zavaros, mégis helyenként annyira elevenembe mar, hogy hihetetlen... Szebben senki sem tudná már megfogalmazni, amit ők kimondanak. És ezt köszönöm nekik. Némelyik dalukból igenis erőt meríthet az ember az életének egy-egy rossz korszakában - vagy úgy amúgy is: emlékezteti ezekre a hallgatót. Az örök érvényű igazságokra - Vad Fruttis köntösbe bújtatva.

"Idebent épp a semmi terem,
de kiálts csak rám, és én elhiszem:
ha tiszta szívvel nekilátok,
hegyek omlanak, s születnek óceánok."
(Lehunyom a szemem)

Egész egyszerűen imádom. Ezekbe a szavakba pedig önkéntelenül beleborzongtam.
Az Embergép c. dal is megérdemel néhány szót (nem szoktam ilyen részletesen tárgyalni egy-egy albumot, de ezt most nem akarom pár szóval elintézni), hisz ez az egyik legjobban sikerült dal a korongról - szöveget tekintve mindenképpen a legeslegjobb, sőt megkockáztatom, hogy a valaha hallott egyik legjobb. Mint ahogy a cím is mutatja, a dal témája az emberek elgépiesedése, a személytelenné válás, beolvadás a monoton, lélektelen környezetbe, ahol az ember is elfelejt érezni - ezt a városi panelrengetegekhez hasonlítja, ezen keresztül próbálja bemutatni, hisz a városokra leginkább az anonimitás jellemző, nem ismer mindenki mindenkit, (sőt, sokszor az ismeretségek is csak felületesek), "(...) kattanásig húzva a szívüknek cipzárja. Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják...". Aztán ha mégis megszólalnak, és próbálnak emberhez méltóan élni, (aminek alap része a beszéd, ugyebár..), és megpróbálnak érezni, akkor is csak ordítani tudnak a felgyülemlett, "egymásra torlódott" bánattól, a fel nem dolgozott, mindig csak halogatott és "masnis dobozokban" félretett problémáktól... Az utolsó szakasz pedig abszolút katartikus hangulatot idéz elő:

"Mossuk le hipóval, marjon le a csontig,
mossuk le hipóval, súroljuk még addig,
amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem,
a sebek behegednek és kicsorbul a késem."
(Embergép)

Ezt már magyarázni sem kell: aki már életében akár egyszer is átélte a magányt/csalódást/fájdalmat, számára világosan érthető...
Az album nyüzsög a jobbnál jobb daloktól, egyes dalokat a dallam miatt imádok (Béke Presszó), vagy csak néhány részletéért (Goa), míg mások a mondanivalójuk miatt fogtak meg (Embergép). [Ezzel már fel is vázoltam a leginkább szívemhez közel álló dalokat :))]
Akárhogyan is, de: lehet, hogy ez egy szerelem kezdete...

Tracklist:

01. Lehetek én is
02. Diszkós
03. Boroskóla
04. Goa
05. Városlakó
06. Limonádé
07. Embergép
08. Bálban
09. Nem hiszek
10. Üvegszilánkkal
11. Lehunyom a szemem
12. Béke Presszó

Tényleg csak gratulálni lehet ehhez. Engem meggyőztek. Eddig az év legnagyobb pozitív csalódása nálam. :)
Az album kedvenc dalának kiválasztásánál 2 dal között vacilláltam: a Béke Presszó és az Embergép között. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt, valahol viszont mégis van közöttük egyfajta párhuzam (a boldogság hiánya; de míg az Embergépben meg sem próbálnak rátalálni, addig a Béke Presszó sokkal pozitívabb hangvételű, "reménykedőbb").

Vad Fruttik - Embergép
...csak mert már első hallásra úgy éreztem, hogy a szívnek most kell megszakadnia...

Osztályzat: 10/9,5