Az 1982-es évből most egy olyan csapat lemezét hoztam, akikről még szintén nem esett szó egyszer sem a blogomon, és illő ezt a hiányosságomat pótolni. Azt már érzem, hogy nem leszek sosem túlzottan nagy Iron Maiden szimpatizáns, de ... na jó, a többit majd a bejegyzés végén... :)
Az Iron Maiden egy 1975 karácsonyán, Angliában formálódott heavy metál csapat. Alapítótagja volt Steve Harris basszusgitáros, háttérvokálos (Harris neve számomra a 2012-es szólóalbuma miatt volt ismerős. A The Lesson c. dalát nagyon szeretem). A zenekar nevét is ő találta ki: az "iron maiden" (vasszűz) kifejezés egy középkori kínzóeszköz neve, amit Harris Alexandre Dumas regényén alapuló "A vasálarcos" c. filmből kölcsönzött.
Érdekesség még, hogy a csapatnak van egy "kabalafigurája", Eddie, akit Derek Riggs alkotott meg, és az Iron Maiden minden lemezének borítóján és valamilyen formában az élő fellépéseiken is megjelenik. Eddie-ről bővebb információ: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eddie_the_Head
A zenészek az évek során jöttek-mentek, az egyedüli állandó tag Steve Harris és az 1976-ban csatlakozó Dave Murray gitáros (aki egy év kihagyást leszámítva még mindig tagja a csapatnak). A zenekar első felállását Harris mellett Paul Day énekes, Dave Sullivan és Terry Rance gitárosok, valamint Ron Matthews dobos alkották. Hamarosan Day lábára Harris útilaput kötött, ugyanis nem tartotta elég energikus és karizmatikus jelenségnek a színpadon. Day távozása után Dennis Wilcock lett az Iron Maiden énekese. Wilcock révén ismerkedett meg Harris Dave Murray-vel, akit be is vettek a csapatba gitárosként. Ezt a zenekar másik két gitárosa, Sullivan és Rance nem nézték jó szemmel, és ez a feszültség odáig vezetett, hogy Harris 1976-ban feloszlatta az Iron Maident. Hamarosan Murray-vel és Matthews-zal újra összeálltak zenélni az együttes neve alatt, Sullivan és Rance nélkül.

Tracklist:

01. Invaders
02. Children of the Damned
03. The Prisoner
04. 22 Acacia Avenue
05. The Number of the Beast
06. Run to the Hills
07. Gangland
08. Hallowed be thy Name

Ugorjunk picit a történetben 1981-re, amikor is (az első két stúdiólemezük megjelenése után) a zenekar az addigi énekesétől, Paul Di'Anno-tól kénytelen volt megválni túlzott alkoholizálása és kokainfogyasztása miatt. Ekkor kezdtek új énekes után keresgélni. Egy fesztiválon hallották fellépni az akkor még "Bruce Bruce" néven munkálkodó énekest, Harris pedig első hallásra el is döntötte, hogy ő kell a csapatba. Később Bruce Dickinson néven tagja lett a zenekarnak, és harmadik nagylemezüket, a The Number of the Beast-et már Dickinsonnal kezdték elkészíteni. A zenekar tagja volt ekkor Dickinson, Harris és Murray mellett Adrian Smith gitáros és Clive Burr dobos.
Az Egyesült Államokban kisebb botrány övezte a lemez megjelenését. Sokan ugyanis sátánistának tartották a csapatot a lemez címe és a borítója miatt, amin Eddie egy ördögöt mozgat marionettbábúként (az ördög pedig egy mini-Eddiet). Az Iron Maiden-ellenes kirohanások azonban nem ártottak a zenekar hírnevének, sőt még inkább megnövelte az érdeklődést a csapat zenéje iránt. A kritikusok is többnyire pozitív kritikákkal illették az együttes új albumát.
Nos hát, elég kevés olyan dalt sikerült találnom a lemezen, ami úgy igazán megfogott. Leginkább a Children of the Damned tetszik és a Hallowed be thy Name (utóbbinál a kezdőszólamok a Pokolgép "Hol van a szó" c. dalának intróját juttatja eszembe, elég erősen). Nem mondom, hogy amúgy meg rossz zenét játszanak, mert nincs így, de sajnos nem sikerült különösebben megkedvelnem sem a csapatot. :( Számomra ez olyan tipikus heavy metál, se több, se kevesebb.
Az album legjobbja (az előbb említett két dal között vacillálva):

Iron Maiden - Children of the Damned

Osztályzat: 10/7