HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Volbeat - Seal the Deal & Let's Boogie (2016)

**Valcsa** 2016.10.07. 22:26

volbeat_seal_the_deal_let_s_boogie_2016.jpgKicsit elfáradva így a nap végén jöjjön egy kis frissítés. Mondjuk a Volbeat formájában... :)
A Volbeat nevű dán csapat zenéjével én személy szerint pár hónapja kezdtem ismerkedni, méghozzá az új lemezükön, a Seal the Deal & Let's Boogie-n keresztül. És hát bennem ez a lemez valamit sikeresen el is talált, mert aztán majdhogynem napi vendég volt valamelyik dal a lejátszómban. :)
No de mielőtt jobban belemerülök a méltatásba, jöjjön egy kis történelem.
A csapat 2001-ben indult, Koppenhágából. Egészen különleges elegy az, amit ők csinálnak: prímán ötvözik a heavy metalt a rockabillyvel és a rock and rollal.
A zenekar énekesének, Michael Poulsennek nem ez az első projektje: a Volbeat-et megelőzően volt egy death metal zenekara, a Dominus, Poulsen viszont rájött, hogy mégsem ezen a vonalon szeretne elindulni, így alapított egy másik zenekart, ex-Dominus tagokkal összefogva - gyakorlatilag ez tekinthető a Volbeat közvetlen elődjének is. A zenekar neve a Dominus 3. lemezének címéből eredt: Vol.Beat ("Volume Beat" = "Hangerő Ütem"). A Volbeat rövidesen el készítette a demóját, "Beat the Meat" címmel, amiből 1000 példányt sikerült is eladniuk, így fel is hívták egy lemezkiadó, a Rebel Monster Records figyelmét, akikhez aztán leszerződtek, és az első 3 albumukat ők adták ki. 
A csapatnak eddig összesen 6 nagylemeze jelent meg. A szóban forgó, új lemezük az első, amelyen Anders Kjølholm basszeros már nem működött közre: ez volt a zenekar történetében az eddigi legnagyobb szakítás, ugyanis Anders is már a kezdetek óta tag volt, tavaly viszont személyes okokból távozott a csapatból. Ahogy Michael Poulsen énekes az idei májusi HammerWorldben megjelent interjújában rávilágított: senki sem akarta ezt a távozást, de mivel a Volbeat szekere egyre jobban fut az utóbbi időben, a tempót tudni is kell tartani, ami rengeteg lemondással jár, főleg, ha családja van az embernek. Anders ezt így már nem tudta tovább vállalni - bár a zenekart elhagyni sem szerette volna, de választania kellett, és ő így választott. Rob Caggiano (az Anthrax ex-gitárosa) ezután vált teljes értékű taggá - korábban producerként működött közre a zenekar életében. Az új lemezen már őt hallhatjuk basszusgitározni, az idei évtől pedig csatlakozott a bandához Kaspar Boye Larsen is, aki basszusgitáros fronton fogja erősíteni ezentúl a Volbeat-et.

Megjelent: 2016.06.03.

A zenekar tagjai a lemez készültekor:

Michael Poulsen (ének, ritmusgitár)
Rob Caggiano (szólógitár, basszusgitár)
Jon Larsen (dobok, ütősök)

Tracklist:

01. The Devil's Bleeding Crown
02. Marie Laveau
03. For Evigt (ft. Johan Olsen)
04. The Gates of Babylon
05. Let It Burn
06. Black Rose (ft. Danko Jones)
07. Rebound
08. Mary Jane Kelly
09. Goodbye Forever
10. Seal the Deal
11. Battleship Chains
12. You Will Know
13. The Loa's Crossroad
14. Slaytan [Deluxe Version Track]
15. The Bliss [Deluxe Version Track]
16. Black Rose [Deluxe Version Track]
17. The Devil's Bleeding Crown (Live at Tusindårsskoven, Odense 2015) [Deluxe Version Track]

Igaz, nem lett mindegyik dal igazán nagy kedvencem, de összességében ez egy annyira jó album lett, hogy komolyan fontolgatom, hogy máris bevállalok tőlük egy korábbi lemezt is, mert bár még most is az ő zenéjüket hallgatom, de már most, előre hiányzik ez a Volbeat-életérzés és dallamvilág, ami árad a zenéjükből. Úgyhogy kell utánpótlás - és hamarosan ismét jelentkezem egy Volbeat-albumajánlóval, ez fix. :))
Michael Poulsen hangját egész egyszerűen imádom, végtelenül karakteres énekhangja van, amit ráadásul remekül is használ - és az a szép az egészben, hogy neki tényleg ilyen hangja van, nem lett sz*rrá keverve a stúdióban (kíváncsiságból rákerestem egy mezei live felvételre is, és hát ott is le a kalappal előtte :) ). 
Ahhoz képest, hogy Poulsen szerint ők nem a rajongók kedvében szeretnének elsősorban járni, hanem olyan zenét csinálni, ami nekik saját maguknak tetszik, ahhoz képest a közönségtől is egész jó visszajelzéseket kaptak - némely régi rajongó fanyalgása ellenére is. Nyilván aki inkább a metal-nótákat keresi majd a korongon, az hoppon marad, mert a rockabilly/rock'n'roll stílus, olykor kicsit punkosabb utóízzel kísérve sokkal jobban érvényesül a lemezen. Ez nem feltétlenül rossz, hisz talán épp ezzel sikerül új rajongókat is meghódítaniuk, akik a vadabb riffektől tartózkodnak - nekik mindenképpen telitalálat lesz ez a Volbeat-album.
Mivel nekem ez az első cd tőlük, így egyelőre még passz, hogy a korábbi dalaikhoz mit fogok szólni, ez mindenesetre nekem nagyon bejövős. :) Már rögtön a lemez nyitánya, a "The Devil's Bleeding Crown" óriási telitalálat volt nálam, egy percig sem volt kérdéses, hogy tetszeni fog a Volbeat zenéje. :) Összességében egyébként azt kell mondjam, hogy ez lett a legzúzósabb számuk ezen az albumon, és talán a legkevésbé dallamcentrikusabb - itt inkább a fogós riffeken van a hangsúly. Rob Caggiano Teamrock.com-os interjújában elmondta, hogy legelőször ezzel a dallal készültek el a lemez dalai közül, és szerinte ez egy nagyon erős dalra sikeredett, ami magában hordozza a "klasszikus Volbeat-energiát" is.
A "Marie Laveau" is egy nagyon jól sikerült dal, a verse-részének ének-témáját én kifejezetten szeretem. :) A refrénben viszont kicsit már ellaposodik a dolog, ez a dal egy fogósabb refrénért kiáltott volna... De ezt leszámítva is érdekes, ahogyan a dalt felépítették: Marie Laveau - amennyire hinni lehet a mítoszoknak - egy létező személy volt, New Orleans "vudu királynője", a 18-19.században. Annak a tudatában, hogy Rob és Michael is érdeklődéssel fordul a vudu, a fekete mágia és az okkultizmus irányába, túl sok magyarázatra már nem szorul a témaválasztás.
A "For Evigt" és a "The Bliss" gyakorlatilag ugyanaz a dal, annyi különbséggel, hogy előbbiben Johan Olsen énekli a refrént dán nyelven - míg a The Bliss egy teljesen angol nyelvű verzió, mindenféle vendég-énekes nélkül. Én az angol verziót hallottam legelőször erről a lemezről, és a Volbeat-től sem hallgattam azelőtt egyetlen dalt sem, és engem ez eléggé meg is győzött, így első körben. :) Bár a többi dal fényében már ezt sem tartom azért annyira nagyon kiemelkedőnek, az mindenesetre tény, hogy jól össze lett rakva - a dal közepén, 2:36-tól felcsendülő bendzsó-dallam pedig egyszerűen imádnivaló! *-* (Én amúgy is nagyon tudok lelkesedni minden ilyen kis pikantériáért, nem várt fordulatért a zenében. :) )
A "Let It Burn" egy annyira pozitív, optimista dal, hogy képtelenség nem-szeretni. :) Ráadásul Rob olyat szólózik benne, hogy a fal adja a másikat (méltán büszke is rá). ^^ Én személy szerint a lemez egyik csúcspontjának tartom ezt a dalt.
A "Black Rose" egy színtiszta rock'n'roll dal, aminél konkrétan minden alkalommal önálló életet élnek a lábaim, amint meghallom. :) Nem mondanám kedvencemnek, mindenesetre akkora hangulatot csinál, így egymagában is, hogy az embernek kedve támadna táncolni rá - még úgy is, hogy amúgy utál táncolni (igen, magamról beszélek... :D). Ebben a dalban is egy vendég-énekes/gitáros segédkezett a Volbeat-tagoknak, Danko Jones személyében, aki a róla elnevezett, "Danko Jones" nevű zenekar énekese/gitárosa.
Felkerült a lemezre két feldolgozás is. Az egyik a "Rebound", ami eredetileg egy Teenage Bottlerocket-dal. Összehasonlítás szempontjából ITT meghallgatható az eredeti. Tudom, elcsépelt, de részemről a Volbeat verziója hangyányival jobb, mint az eredeti - bár nagyjából teljesen ugyanaz a kettő, olyan szinten hű maradt a Volbeat az eredetihez. :) (Én egyébként először nem tudtam, hogy ez csak feldolgozás, épp mondani is akartam, hogy ez meglepően punk-rockos lett, a Volbeat-től ez számomra kissé szokatlan.)
A másik feldolgozás-dal pedig a "Battleship Chains", ami egy southern rock dal (szívem csücske ez a stílus *-*), nekem Kid Rock ugrott be róla így első körben. :) Az eredetit egyébként a The Georgia Satellites játszotta (eredeti ITT), a '80-as években - és a Volbeat ehhez a dalhoz is olyan alázattal nyúlt hozzá, hogy gyakorlatilag ez is teljesen ugyanaz maradt, csak kicsit modernizáltan áthangszerelve. :) Én ezt nagyon szerettem.
...Ééés azt hiszem, ideje pontot tennem a bejegyzésem végére. :) 
Sok emlékezetes pillanatot okozott nekem ez a lemez (mint ahogy a számlistán is látszik... :D), biztosan nem most hallgattam utoljára: lazulós, dúdolászgatós, kikapcsolódós albumnak megtartom a későbbiekre is. :) 
Most is szeretnék többet is kijelölni a számlistáról kedvencként, de ha csak egyet lehet, akkor ezt mindenképpen hallgassátok meg az albumról. :)

Volbeat - The Devil's Bleeding Crown

 

Eddig megjelent klippes dalok:

Teljes pontszámot nem tudtam a lemezre adni, de ettől eltekintve is azt tudom mondani, hogy én ezt a lemezt nagyon élveztem, visszatérő vendég lesz nálam. :) 
Zárszóként: Volbeat-et nekem, MÉG! :))

10/9,5

Bővebben a zenekarról:

http://www.volbeat.dk/en/

https://www.facebook.com/volbeat/

Címkék: rock heavy metal rockabilly hard rock rocknroll 2016 groove metal 9.5* ¤Republic¤ |blog 2016| ¤Universal Music¤ #Volbeat# [dán] ¤Vertigo¤

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://zenefuleimnek.blog.hu/api/trackback/id/tr111779245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.