Már lassan egy hete itthon vagyok táppénzen (influenza... ájlávjú -.- Ráadásul a legyengült immunrendszeremnek hála tele lett kiütésekkel az arcom is - állítólag a betegség hozadéka ez is - , így főleg képtelen voltam emberek közé menni...) Most már kezdek jobban lenni - eddig hangom sem volt, meg mivel most a napokban lett néhány nyílászáró kicserélve a házban is, így pihenés helyett ezerrel takarítottam, rá sem értem volna foglalkozni a bloggal is... :/ Így hát most már jó lenne összehozni - legalább egy bejegyzést ide is...
Fogalmam sincs, miért, de egy ideje már elég erőteljesen leálltam a Papa Roach albumainak hallgatásával - így belegondolva, a 2015-ös F.E.A.R. albumuk óta, ami amúgy el is nyerte a tetszésem, mégsem szántam rá magam azóta, hogy újra elővegyem a zenéjüket (esetleg csak a Weekly listám miatt, egy-két dalt).
Pedig volt idő, mikor nagyon szerettem őket (na jó, nem mintha most nem szeretném...), és az elsők között voltak a hard-osabb zenekarok közül, akiket anno hallgatni kezdtem. Mégis, azt kell mondjam, ez a lemezük nem nyűgözött most le... :/
Megjelent: 2017.05.19.
Tagok:
Jacoby Shaddix (szólóének)
Jerry Horton (gitár, háttérvokál)
Tobin Esperance (basszus, háttérvokál)
Tony Palermo (dobok)
Tracklist:
01. Break the Fall
02. Crooked Teeth
03. My Medication
04. Born for Greatness
05. American Dreams
06. Periscope (ft. Skylar Grey)
07. Help
08. Sunrise Trailer Park (ft. Machine Gun Kelly)
09. Traumatic
10. None of the Above
11. Ricochet (Deluxe Edition Bonus Track)
12. Nothing (Deluxe Edition Bonus Track)
13. Bleeding Through (Deluxe Edition Bonus Track)
A Crooked Teeth a zenekar 8. nagylemezeként jelent meg tavaly májusban. Mikor elkezdtek kijönni a klipes dalok az albumról, már akkor sejtettem, hogy ez bizony nem az én korongom lesz. :/ Aztán ahogy végighallgattam a dalokat, félig-meddig be is igazolódott a gyanúm. Vannak rajta jó dalok, mint pl. a Traumatic, ami első hallásra kedvenc lett, vagy a kicsit lassabb tempójú, Simple Plan-stílusú daluk, a Help. A Periscope-ban az a Skylar Grey énekesnő működik közre, aki nekem a Suicide Squad (Öngyilkos osztag) c. filmből volt ismerős, az egyik betétdalt énekelte, a Wreak Havoc-ot. (Egy időben eléggé rá voltam függve a film soundtrack-cd-jére, elég sok dal tetszett róla. :)) ).
Nem mondhatni viszont azt sem, hogy a Papa Roach belekényelmesedett volna a sikerbe, vagy teljesen elfelejtette volna a gyökereit. Ez az album is kellően modern (elvégre haladni kell a korral is, nem játszhatják ugyanazt, mint ezelőtt 10-15 évvel, mert akkor meg unalmasokká és divatjamúlttá válnának villámgyorsan...), viszont érezhetően ugyanazok ők még mindig, akik ezelőtt voltak.
Most is igyekeztem a szerintem legjobb, legformabontóbb, legemlékezetesebb dalokat kiemelni, így utólag visszanézve a tracklist-et szerintem sikerült is. :) Voltak még jó pillantok, alapból az első 3 dal, és az American Dreams se rossz, csak bennem nem hagytak semmi maradandót. A Born for Greatness-ben éreztem a tracklist szerint haladva először, hogy na igen, na ez már valami. A Papa Roach mindig is az az alter stílusban nyomuló rap/nu metal zenekar volt számomra, akik nem féltek komolyabban nyúlni a hip-hophoz sem. Ez a dal lehet, hogy refrénileg nagyon populáris és sablonos, viszont aztán az átkötő bridge-rész annyira szokatlan még tőlük is, és annyira fogós az a riff-szóló, hogy ez engem kilóra megvett. :) A Periscope-nak is kellett idő, míg megkedveltette velem magát (na jó, nem olyan sok idő kellett... :D), a Helpről már írtam, hogy ezt is szeretem. :) Aztán a Sunrise Trailer Park is egy tetszetős dal, számomra nagyon fülbemászó a refrén, és az egész dal hangulatát is szeretem, Machine Gun Kelly-vel mindenképpen sikeresnek mondható a kollaborációjuk.
A None of the Above valamiért engem a Linkin Park dalaira emlékeztet - de ezt leszámítva is szeretem, ez sem egy megszokott dal a Papa Roach-os srácoktól. Nekem a lemez Deluxe változatához volt szerencsém, az azon hallható 3 bónusz-dal közül pedig az első kettő volt az, amit megszerettem, ezeket is bátran tudom ajánlani. :)
Életre szóló kedvencem nem erről a lemezről fog kikerülni, az is biztos, viszont tagadhatatlan, hogy most is kitettek azért magukért a zenekar tagjai, egész klassz kis lemez lett, szerettem hallgatni - még ha annyira lenyűgözve nem is lettem. Ez a dal viszont annyira az őrület határán egyensúlyozó, formabontó és imádnivaló, hogy minden bizonnyal sokáig rajta marad még a lejátszási listámon; nálam ez lett a kedvenc a lemezről:
Papa Roach - Traumatic
Eddig megjelent klippes dalok:
- Crooked Teeth
- Help
- Periscope (ft. Skylar Grey)
- American Dreams
- Traumatic
- Born for Greatness
- My Medication
10/8
Bővebben a zenekarról:
Kommentek