HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

CyHra - Letters To Myself (2017)

**Valcsa** 2018.03.24. 16:32

cyhra_letters_to_myself_2017_album_cover_borito.jpgNéhány hete találkoztam először CyHra zenéjével, mégpedig a Heartrage c. dalukból készült videójuk kapcsán - szokás szerint a heti zenei listámra keresgéltem újdonságokat, mikor belebotlottam. Csak úgy bekapcsoltam, hogy míg pakolászok, meghallgatom, hogy ez mi és mi tud - és már első hallásra rém ismerős volt az énekes srác hangja... Gondoltam - tisztára olyan, mint az Amaranthe exénekese, Jake E. Aztán belenéztem a videóba is, és bebizonyosodott a sejtésem... :) Történt ugyanis, hogy Jake E 2016 végén ideiglenesen otthagyta az Amaranthe-et, szünetre volt szüksége, 2017-ben pedig döntésre jutott: véglegesen szakít egykori csapatával. Döntését úgy magyarázta, hogy a zenekar elkezdett egy - szerinte - nagyon nem jó irányba menni, ezzel már nem tudott azonosulni, ráadásul kezdett háttérbe szorulni a szerepe is, kezdte feleslegesnek, háttérénekesnek érezni magát a csapatban, így pedig képtelen volt maradni. Az énekes hivatalos oldalán kiadott közleményében elmondta, hogy nagyon büszke a zenekarral elért sikerekre, és hálás a rajongóiknak is - viszont szomorkodásra sincs ok, hamarosan ismét visszatér egy jó hírrel. Ez meg is történt: az volt a jó hír, hogy a CyHra zenekar keretein belül tovább folytatja énekesi karrierjét, méghozzá ismerős arcokkal karöltve. Társult hozzá két egykori In Flames-tag: a 2010-ben kilépett gitáros, Jesper Strömblad és a 2016-ban a távozás mezejére lépett basszusgitáros, Peter Iwers. Jesper gitárostársa Euge Valovirta lett, aki korábban (egészen tavalyig) a Shining (szintén svéd nemeztiségű) black metal csapat gitárosa volt.  A dobos pozíció betöltésére pedig az ex-Annihilator-dobost - aki jelenleg a Luca Turilli's Rhapsody zenekar dobosa is - Alex Landenburg-ot is sikerült kölcsönkérniük. Csupa tapasztalt zenésszel a fedélzeten szinte borítékolható volt, hogy nem lesz ez a vállalkozás sem bukásra ítélve; a nagy kérdés csak az volt, hogy mégis mekkora sikerre számíthatnak így, a nagy elődök árnyékában kullogva, mennyire számítanak majd húzónévnek így külön-külön is, és a tehetségük vajon predesztinálja-e őket arra, hogy meg tudják ismételni a korábbi zenekaraikkal elért sikereiket... 

Megjelent: 2017.10.20.

Tagok:

Joacim "Jake E" Lundberg (szólóének)
Jesper Strömblad (gitár)
Euge Valovirta (gitár)
Peter Iwers (basszusgitár)
Alex Landenburg (dobok)

Tracklist:

01. Karma
02. Heartrage
03. Here to Save You
04. Muted Life
05. Closure
06. Letter to Myself
07. Dark Clarity
08. Holding Your Breath
09. Rescue Ride
10. Black Wings
11. Inside a Lullaby
12. Dead to Me

Mivel évekig éltek és zenéltek a korábbi zenekaraikban, így kár is lenne tagadni, hogy némileg mindegyikük hozta a maga örökségét az előző zenekarából. Talán emiatt is sikerült végül ilyen izgalmas, sokszínű anyagot lerakniuk az asztalra. :) A felsorolt csapatok közül nekem még csak az Amaranthe-hez és az In Flames-hez volt szerencsém, és azt kell mondjam, ténylegesen hasonlít, az elektronikus effekteket és utómunkálatot ezúttal sem tudták elhagyni - bár én úgy gondolom, hogy nem is biztos, hogy indokolt lett volna, én pl. teljesen jól elvagyok ezzel így is, nem érzem, hogy átestek volna a ló túlsó oldalára.
Emellett azt is vegyük figyelemben, hogy mennyire nem lehetett ez egyszerű számukra, elvégre most konkrétan újra kellett kezdeniük mindent, összecsiszolódni, megtalálni a közönségüket, egy új karriert indítani. Az elképzelés is kész volt: modern, ugyanakkor súlyos anyagot akartak készíteni, szerintem ez is abszolút sikerült.
Attól, mert gyakorlatilag jelen van az In Flames kétötöde, még ne számítson senki valami természetfeletti zsenialitású, korszakalkotó dalokra, vagy önmagukat nagyon komolyan vevő zenészekre, akik csak "oldszkúl pjúr" metált hajlandóak játszani, és innentől kezdve fújolni fognak mindenféle modern technikára... Úgy érzem, itt sem izmozni akarnak ők, egyszerűen csak örömzenélni, abban a stílusban, ami leginkább jól esik nekik. Nagy divat fröcsögni az Amaranthe-ra, hogy milyen populáris sz*r az, amit ők nyomatnak, és köze nincs a metálhoz. Én pl. ezt őszintén lesz*rom (soha nem is érdekelt...), hogy mi mennyire metál, ha bejön. Az Amaranthe pedig nagyon is bejött, szeretem őket, Jake E-t is szerettem benne, és valószínűleg a CyHra-ra is vevő leszek a továbbiakban is, és igen, leginkább őmiatta, mert továbbra is fenntartom, hogy egy zenekarban az egyik legnagyobb húzóerő az énekes. Jelenleg is leginkább miatta kezdtem hallgatni az albumot, engem személy szerint a többi zenész nem is hozott volna lázba, tökmindegy, honnan jöttek...
Nem feltétlen kell elutasítani a zenében minden modernséget, és csak a régi, begyepesedett metál vonalon menni tovább... Nem zavar, hogy a CyHra is inkább a rádióbarátabb témákra, hangzásra helyezte a hangsúlyt, szerintem így is tökéletesen működik a dolog, nem kell ahhoz hörögni, meg egysíkúvá válni... Soha nem is értettem azokat, akik emiatt kikezdenek egy zenekart, és mocskolódnak... Tény, hogy "popmetált" játszó zenekarokkal már Dunát lehetne rekeszteni - és hangsúlyozom: szerintem a CyHra még ebbe a kategóriába se illik bele, némi egyediség azért van bennük, és mindenképpen van létjogosultságuk... - szemben a ténylegesen "12 egy tucat" csapatokkal, akiket én sem szívesen hallgatok. De szerencsére: nem muszáj hallgatni sem őket, sem mást ebből a stílusból, bőven van trasht meg black metált játszó zenekar, meg más olyan, ami ragaszkodik a metalzene gyökereihez, és nem hajlandó újítani. Semmi sem kötelező...
No de visszakanyarodva, és rátérve magukra a dalokra: a két beharangozó, amihez videó is készült (a Karma és a Heartrage) nem nyűgözött le maradéktalanul, de még így is maradtak olyan dalok a lemezen, amiket szívesen hallgattam, és valószínűleg sokáig fogok is még. :) Az egyik ilyen nagy kedvenc a Holding Your Breath. Lassan építkezik, és leginkább effektekkel dolgozik, de aztán a refrénben robbant, és úgy befészkeli magát a hallójáratokba, hogy aztán csak ezt dúdolgatom... :) (Aki nagyon ragaszkodik a gitárszólókhoz, annak is meglesz az öröme, ugyanis 2:15-től az is van benne... Meg aztán úgy 2:56-tól is. Csak mondom.)
A Muted Life is ezen a vonalon halad, hangulatilag, stílusilag, építkezésileg is nagyon hasonló, talán ez volt az első, amit megszerettem az album dalai közül. A lemez címadó dala, a Letter To Myself már egy sokkal dinamikusabb dal, és talán ez emlékeztet legjobban az Amaranthe-ra (főleg a refrén; és ezért is lep meg, hogy még a fikázóknak is tetszett ez a dal... Miért? Mikor kb. kiköpött Amaranthe-nóta... :D Vagy csak azért jó, mert nem az Amaranthe neve alatt jelent meg, ha ők lennének az előadók, már egy sz*r lenne, ugye? Szánalmas az ilyen...) A Dark Clarity is ezt a tempósabb témát vezeti tovább, 2:35-től pedig ismét kedveznek a gitárszólók szerelmeseinek. És igazából tényleg szinte mindegyik dalról tudnék valami jót mondani, van amelyik inkább a lírikusabb irányba ment el, némi szimfonikus effekttel és piánóval, mint az Inside A Lullaby, ami filmzenének is simán beillene, valami heroikus, nagyívű jelenetbe - de hasonlóan érdekes pillanatokat hoz a Dead To Me is, ami rögtön egy rap-betéttel indít, majd egy füstös-rekedtes énekkel folytatja a sort, gyakorlatilag az albumon leginkább kedvelt építkezési móddal itt is a refrénre nyílik ki zeneileg is igazán ez a történet (és talán tényleg csak ezt lehet egyedüliként a szemükre vetni, mint egysíkúságot, vagy zavaró tényezőt, hogy elég sok daluk építkezik zeneileg ugyanúgy). Én ezt a dalukat is nagyon szerettem egyébként.
Szóóval, szerintem igenis egy jó lemez lett ez. Nem mondom, hogy minden nap ezt akarom hallgatni, és éjjel-nappal, és CSAK ezt. De kellemesen technikás és dallamos, mindenből pont a megfelelő mennyiséget adagolták bele a srácok, én ezzel így teljesen jól elvagyok. Úgyhogy: hajrá tovább ezen az úton! :)

Nagyon fontolgattam, hogy melyiket kellene kiemelnem, végül ennél tettem le a voksomat. Választhattam volna a két klippes daluk közül is, de nekem egyik sem tetszett annyira nagyon... Inkább a Muted Life vagy a Holding Your Breath... De ezek meg persze nincsenek legálisan elérhetővé téve... Úgyhogy marad ez:

CyHra - Letter To Myself

 Eddig megjelent klippes dalok:

10/7

Bővebben a zenekarról:

http://cyhra.com/

https://www.facebook.com/CyHraofficial/

Címkék: metal 2017 electronic 7* [svéd] ¤Spinefarm¤ ¤Universal Music¤ |blog 2018| #CyHra#

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zenefuleimnek.blog.hu/api/trackback/id/tr2913776164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása