HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)

**Valcsa** 2017.06.08. 21:36

 metallica_hardwired_to_self-destruct_2016.jpegMint észrevettétek, az utóbbi időben elég rendesen hanyagoltam a blogot is, és a facebook oldalunkat is (örömmel konstatáltam, hogy ennek ellenére facebook-on az elmúlt hetek alatt már 150-en lettünk - ennyien verődtünk össze a rock/metálszeretet jegyében, amit a blogom is képvisel, már majdnem pontosan 7 éve. :) ). Az életem eléggé felpörgött mostanság, időközben menyasszony lettem. :) Emellett kezdem egyre jobban belakni az új munkahelyemet, kicsit hihetetlen, hogy már fél éve dolgozok ott. Szóval most minden szupi. :) 
Persze mindettől eltekintve, a zene továbbra is jelen van az életemben (maximum nem tudok már annyi időt szentelni a blogra, mint eddig). Az egyik album, amit mostanság hallgattam, elégszer ahhoz, hogy írjak róla, az a Metallica várva várt új albuma. :)
Rajongónak sosem tartottam magam, és nem is állítom a zenekarról, hogy minden számuk istenkirály. Számomra ez az album is nagyon vegyes lett: vannak rajta olyan dalok, amiket nagyon szeretek, és persze olyanok is, amik nem mozgattak meg bennem semmit. 
A lemez tavaly év végén jelent meg (8 évvel az előző lemezük kiadása után), a zenekar nagylemezeinek sorában tizedikként - és mindent összevetve azt azért elmondhatjuk, hogy méltó folytatása a Metallica diszkográfiájának. :)

Megjelent: 2016.11.18.

Tagok:

James Hetfield (ének, ritmusgitár)
Kirk Hammett (szólógitár)
Robert Trujillo (basszus, háttérvokál)
Lars Ulrich (dobok)

Tracklist:

Disc One:
01. Hardwired
02. Atlas, Rise!
03. Now That We're Dead
04. Moth into Flame
05. Dream No More
06. Halo on Fire

Disc Two:
01. Confusion
02. ManUNkind
03. Here Comes Revenge
04. Am I Savage?
05. Murder One
06. Spit Out the Bone

Disc Three: (Deluxe Edition)
01. Lords of Summer
02. Ronnie Rising Medley (medley of Rainbow covers)
03. When a Blind Man Cries (Deep Purple cover)
04. Remember Tomorrow (Iron Maiden cover)
05. Helpless (Diamond Head cover, live)
06. Hit the Lights (live)
07. The Four Horsemen (live)
08. Ride the Lightning (live)
09. Fade to Black (live)
10. Jump in the Fire (live)
11. For Whom the Bell Tolls (live)
12. Creeping Death (live)
13. Metal Militia (live)
14. Hardwired (live)

Sok mindent lehet mondani az új Metallica-anyagra, csak azt nem, hogy unalmas lenne - bár az esély meglett volna rá, ugyanis nem siették el, közel 80 perces lett az album (ha a 3. lemezt is hozzászámítjuk, ami a Deluxe kiadás részeként jelent meg, bonus cover-dalokat és live-okat tartalmaz - ezt is bemásoltam, de ezen szándékosan nem jelölgettem, elvégre az új dalok a lényegesek most :) ). 12 új dalt rögzítettek, amit végül dupla cd-n adtak ki. Ami azt illeti, nekem nem lehet okom panaszra, ugyanis erről az albumról is lett néhány kedvenc dalom. :) 
Például az első korong szinte teljes egészében. :))
Úgy konkrétabban: egyik a "Now That We're Dead", amiben úgy igazán az ütemét és a hangszeres játékát szeretem. Ez biztosan sokáig fog még nálam pörögni, ahogyan a "Halo on Fire" is. Erről a legnagyobb nyugalommal kijelenthetem, hogy az egyik legsikerültebb Metallica-dalnak tartom, egyszerűen minden a helyén van benne, imádom a dallamát, a zenei alapot - úgy ahogy van. Trujillo gitárjátéka pedig csak hab a tortán, az első refrén után 2:10 környékén (ezzel a kis latinos beütésével konkrétan a Dirty Dancing 2. része jutott eszembe. :D Mondjuk ez nem hátrány, mert annak a filmnek speciel nagyon bírom a zenéit, pl. Santanát, rögtön a film elején. :)) )
A "Moth Into Flame" eleinte még nem is igazán jött be, aztán minél többször hallottam, annál jobban elkezdett tetszeni (na igen, ez is olyan dal, aminek időt kellett hagynom, hogy "hatni kezdjen" :) ). Lars Ulrich dobos nyilatkozott a dal kapcsán egy olyat, hogy ez a daluk igazából a hírnév átkáról szól, bár ez valójában rájuk annyira nem is érvényes: ők mindig igyekeztek magukat a "celebbé válástól" megóvni, nem övezték pletykák a zenekart vagy a tagokat, nem voltak a botrányaikkal tele a bulvárlapok (és ő maga a közösségi oldalakat sem hajlandó használni, olyannyira igyekszik óvni a magánéletét). Még azt is hozzátette, hogy a dalt (többek között) Amy Winehouse élete és halála is inspirálta.
[Az egyébként nagyon fura, hogy Ulrich ugyanebben a Hammerworld-ös interjúban azt nyilatkozta, hogy szerinte a Metallica még mindig egy nagyon perifériára szorult zenekar, és ha a világ legnagyobb mainstream bandáit kezdik sorolni, a Metallica neve itt is ritkán tűnik fel. Szerintem ez nem feltétlenül van így, ők eléggé kikerülhetetlen zenekarrá nőtték már ki magukat, legalábbis pl. itthon mindenképpen. :) De megkockáztatom, világszerte, ha bárhol megemlíti valaki ezt a nevet, csak nagyon kevesen mondanák azt, hogy nem tudják, miről/kikről van szó. És ez azért nem kis teljesítmény, főleg metal berkekben.]
A második cd-ről a legnagyobb kedvencem a "Spit Out the Bone", hihetetlenül pörgős, élvezem minden másodpercét. :) Ezen kívül különösen szerettem a Confusion-t, és a Here Comes Revenge-et is - a többi viszont már csak amolyan "elhallgatós", különösebben nem fogott meg egyik sem, de elvagyok velük.

Nem is volt kérdéses, hogy a bejegyzésem végén melyik dalt fogom kiemelni. :) Nekem ez lett a nagy kedvenc a korongról - ezt követi a Spit Out the Bone, majd a Now That We're Dead. 
Azt hiszem, ezek után már mondanom sem kell, hogy nekem nagyon megérte időt szánni erre a lemezre. Tegyetek vele ti is egy próbát, ha eddig még nem... :)

Metallica - Halo On Fire

 

A Metallica nagy újítása az is, hogy ezúttal a stúdiólemez mindegyik dalához készítettek ilyen-olyan videoklipet is (plusz az egyik bónusztrack-hez is).

 Megjelent klippes dalok:

10/8,5

Címkék: heavy metal thrash metal 2016 8.5* [kaliforniai] [amerikai] |blog 2017| #Metallica# ¤Blackened¤

1 komment

The Letter Black - Rebuild (2013)

**Valcsa** 2017.03.11. 19:30

the_letter_black_rebuild_2013_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgEz most tényleg csak egy villám-poszt lesz, amolyan "ezt is hallgattam, megvolt, továbbléphetünk" típusú (szerintem mostanság gyakran lesz majd ilyen is, mert nem mindig tudok sokat írni egy-egy lemezről, pláne ha nem is gyakorol rám túl nagy hatást...).
Amúgy erre a bejegyzésre is készülök már jó ideje, nem mostani szerzemény ez a lemez, és nem is most kezdtem már hallgatni. Úgyhogy most pár mondatot írnék is róla.
Azok számára, akik követik a blogot, a The Letter Black nem számít már újdonságnak: a 2010-es "Hanging On By a Thread" lemezükről kb. 2 éve már írtam, az az albumuk eléggé be is talált nálam. Nos, hát ez a "Rebuild"-ről már nem mondható el... :/
Igazából a lényeg ugyanaz: a zenéjükkel egyszerre pakolják elénk a modern, alter és klasszikus hard rock elemeket, ugyanakkor a scream-elős metal hatások is érvényesülnek (meglepően sok helyen a dalokban, pl. a Devil on Your Back-ben, ahol az énekesnő, Sarah Anthony elég jól nyomja...o.O). Már-már kötelező jelleggel akad rajta néhány ballada is (pl. Found, Outside Looking In) és egy punk-rock-metal fúzió is, az előbb említett Devil on Your Back.
Ez az album már az új dobosukkal, Justin Brown-nal készült el (korábbi dobosuk Mat Slagle volt).
Összességében egyszeri unaloműzésnek még elmegy, ha nincs jobb dolga az embernek, de egészen biztosan nem fogom többé előszedni ezt a lemezt. Számomra ez fájdalmasan sablonos és többszöri hallgatás után már kifejezetten unalmas is volt... Ezen sajnos Sarah scream-betétjei sem tudtak már túl sokat javítani... Kevesebb alter hangzás, fogósabb dallamok és riffek, több egyediség. Nekem ez hiányzott. :/

Megjelent: 2013.11.11.

Tagok:

Sarah Anthony (ének)
Mark Anthony (ének, gitár)
Matt Beal (basszusgitár)
Justin Brown (dob)

Tracklist:

01. Sick Charade
02. Break Out
03. Pain Killer
04. Found
05. Up From the Ashes (Burn Halo cover)
06. Outside Looking In
07. Rebuild
08. Smothering Walls
09. Shattered
10. Devil On Your Back
11. Branded
12. The Only One

Ez esetben azért volt nehéz dönteni a "legjobb dalról", mert eleve kevés olyan dal került a lemezre, amit egyáltalán jónak tartanék... :/ Hát, most ezt választottam...

The Letter Black - Branded

 

Megjelent klippes dalok:

 

10/5

Címkék: rock hard rock 5* keresztény rock 2013 alternativ rock alternativ metal #The Letter Black# [amerikai] |blog 2017| ¤Tooth & Nail¤

Szólj hozzá!

/ The Best of 2016 /

**Valcsa** 2017.02.12. 21:30

Ideje végre összeszednem, hogy tavaly kiket/miket hallgattam, meg a szokásos kis éves statisztikámat. :) Igaz, a tavalyi évem nem volt túl aktív, blogolás szempontjából, ennyire kevés lemezt 1 év alatt még sosem hallgattam a blog indulása óta... :/ Remélem, idén sikerül majd több albumajánlót produkálnom.

De jöjjenek is a már megszokott számadatok, a motorháztető alól:
2016-ban 24 lemez került fel a blogra.
24-ből 2 lemez kapott 10*-os osztályozást (igen, most szigorú voltam :)) )
Az indulás óta 73792 oldalmegtekintés történt a blogon.

blog2016.jpg

01. Pokolgép - Szabadon és még szabadabban [10*]
02. AWS - Hajnali járat [10*]
03. Volbeat - The Devil's Bleeding Crown [9,5*]
04. Santa Cruz - Remedy [9*]
05. Lordi - Would You Love a Monsterman? [9*]
06. Disturbed - You're Mine [9*]
07. Ignite - Rise Up [9*]
08. Trivium - Silence In The Snow [9*]
09. Delain - Hands of Gold [9*]
10. Heartist - Black Cloud [9*]
11. Amaranthe - Break Down And Cry [9*]
12. Atreyu - Doomsday [9*]
13. Kowalsky meg a Vega - Mit mondjak még? [9*]
14. Panic! at the Disco - Emperor's New Clothes [8,5*]
15. In This Moment - Natural Born Sinner [8,5*]
16. Kárpátia - A Bánat Kovácsa [8,5*]
17. Nova Protect - Amíg van benned élet (km. Halák Árpi) [8,5*]
18. Korpiklaani - Kylästä keväinen kehto [8*]
19. Skillet - I Want to Live [8*]
20. Beyond The Black - Forget My Name [8*]
21. Shinedown - Cut The Cord [8*]
22. Steve Harris - Us Against The World [7,5*]
23. Mike Tramp - Counting The Hours [7,5*]
24. Dorothy - Szívparancsolat [6,5*]

Kedvenc előadóm 2016-ban: Volbeat. :) Michael Poulsen énekes hangját nagyon megszerettem, és a dalok is kifogástalanok (még ha vlmi kis apróságot anno hiányoltam is az album dalaiból).

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Itt egyszerre kell megemlítenem az In This Momentet és a Pokolgépet. Az In This Moment "Fighter"-jét még mindig nem hevertem ki, nagy hatással volt rám, lenyűgöző az előadásmód, a dal, imádom, úgy ahogy van - holott álmomban sem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyet fogok írni az ITM-ről, mert az addig itt-ott hallott dalaikat nem csíptem különösebben. :) Ahhoz képest most ez az album kompletten nagyon tetszett. A Pokolgép 2016-os lemeze pedig maxpontot ért nálam, olyan szinten betalált. :) Blogoltam már lemezükről, de az sokkal kevésbé tetszett. Ez most nagyon. *-*

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: Többet is ki tudnék itt emelni, mint pl. a Skillet-et, de a Beyond the Black tavalyi albuma még annál is nagyobb csalódást okozott. :/ Jennifer Haben hangi adottságai sokkal többre predesztinálnák őket, és vártam, hogy most megtörténik az áttörés, és még a 2015-ös lemezüknél is jobb lesz az új... Hát nem.

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Nincs ilyen, mindenkitől csak 1 lemezt hallgattam.

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg (idén blogoltam róluk először): AWS, Volbeat, Santa Cruz, Ignite, Trivium, Heartist, Atreyu, In This Moment, Nova Prospect, Korpiklaani, Steve Harris, Mike Tramp, Dorothy

A legkülönlegesebb album: A Korpiklaani Noita-ja. :)) Egyértelműen. Azért is, mert finn nyelvűek a dalok, meg azért is, mert azért ilyen típusú folk metalt, mint amit ők is játszanak, nem gyakran hall az ember. :) Szerettem, mindenképpen újrahallgatós lesz nálam ez a korong. :)

Az év leginkább várt albuma: A Panic! at the Disco-tól a Death Of A Bachelor. Igaz, így utólag már azt mondom, kár volt ennyire ráizgulni erre a megjelenésre, mert beillene az év csalódásának is ez a lemez. :/ Talán végérvényesen a múlté már az a P!ATD, akit anno középsuliban annyira megszerettem...

Az év felfedezettje: Az AWS. :) Modern, mai, lendületes, és tényleg többnyire csak szuperlatívuszokban tudnék róluk beszélni. Mindenképpen követni fogom a pályájukat, abban bízva, hogy sokáig megmaradnak a hazai metal színtéren, sajátos, igazán szerethető zeneiségükkel tovább színesítve azt. :)

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 6 (bár kicsit az Ignite-ot is tiszteletbeli magyar zenekarnak tekinthetjük, az énekesük, Téglás Zoli miatt :) )

2016-os megjelenésű hallgatott albumok száma: 10

Összes véleményezett album a blogon: 342

Ennyit a visszatekintésről a tavalyi évre, most pedig robogunk is tovább - bár egyelőre csak félgázzal, de igyekszem munka mellett majd jól beosztani a szabadidőmet, hogy idén ennél azért több albumról tudjak írni. :) Tervezem, hogy idén újra lesz Time Travel rovat, 20-30-40 évvel ezelőtt kiadott albumokkal (már tavaly is tervben volt, csak aztán nem jött össze... a 2014-est viszont anno nagyon élveztem, úgyhogy tényleg jó lenne megint nyélbe ütni egy ilyet :) ). Emellett pedig ugyanúgy folytatódik a tavaly év végén elkezdett "Weekly" heti toplistánk, ahol igyekszem majd továbbra is friss klipeket hozni, jobbnál jobb zenékkel elhalmozva benneteket, hétről hétre. :)
A többi meg majd alakul... ;)

Szólj hozzá!

In Flames - Battles (2016)

**Valcsa** 2017.02.12. 01:12

in_flames_battles_2016.jpegAz In Flames is egyike azoknak a csapatoknak, akiknek a létezéséről persze már jó ideje tudok, mégis eddig valahogy elkerült a zenéjük. Anno persze egy-két számukat hallottam, de (egyetlen kivételtől eltekintve - ami egyébként egy másik zenekarral készült közös dal volt) nem voltak soha olyan hatással rám, hogy azon nyomban elfogott volna a vágy, hogy márpedig meghallgassak kompletten tőlük egy albumot is. Hát, ez most év elején változott. :)
Az In Flames egy svéd melodic death metal zenekarként indult anno - mára már jelentősen módosult a stílusuk, inkább alternatív/modern metalt játszanak. A zenekar 1990 óta létezik, Jesper Strömblad gitáros/dobos mellékprojektjeként jött létre, aki akkoriban a Ceremonial Oath-ot tekintette elsődleges zenekarának, az In Flames-szel pedig azokat az ötleteit tervezte megvalósítani, amik a Ceremonial-ba már túl dallamosak lettek volna. '93-ban Strömblad végül kilépett a fő zenekarából: egyrészt "zenei nézeteltérések" miatt, másrészt hogy kizárólag az In Flames-re koncentrálhasson ('95-ben egyébként maga a Ceremonial Oath zenekar is megszűnt, aztán 2012-ben támasztották fel újra, és jelenleg is aktív - Strömbladdal a basszerosi poszton, aki időközben 2010-ben kilépett az In Flames-ből).
Strömblad '93-ban el is kezdte projektjét zenekarrá bővíteni: ekkor került be Glenn Ljungström gitáros és Johan Larsson basszusgitáros, kezdetben ők hárman alkották az In Flames első hivatalos felállását, ma viszont már egyikük sem zenél a csapatban. Első lemezszerződésüket a Wrong Again Records-szal kötötték, amit aztán 1994 augusztusában debütálólemezük, a Lunar Strain megjelenése követett. Ekkor már Carl Näslund is tagja volt a csapatnak, mint ritmusgitáros (igaz, csak 1 lemez erejéig: ő ugyanebben az évben már szakított is a zenekarral). Mivel állandó énekesük ekkor még nem volt, így a Dark Tranquillity énekesét, Mikael Stannét kérték fel session énekesnek a zenekarba, aki készséggel ki is segítette a srácokat, és a dalszerzés feladatát is magára vállalta.
Az In Flames az elsők között kezdte a melodic death metal műfaj alapköveit letenni, sokáig az egyik legsikeresebb képviselői voltak a műfajnak. Fennállásuk ideje alatt eddig 12 nagylemezük jelent meg (legutóbb a szóban forgó "Battles"), utóbbi kiadványaikon már elég erősen érződik az új, modern metal irányvonaluk.

Megjelent: 2016.11.11.

Tagok:

Anders Fridén (ének)
Björn Gelotte (gitár)
Niclas Engelin (gitár)
Peter Iwers (basszusgitár)
Joe Rickard (dobok, dob programozás)

Tracklist:

01. Drained
02. The End
03. Like Sand
04. The Truth
05. In My Room
06. Before I Fall
07. Through My Eyes
08. Battles
09. Here Until Forever
10. Underneath My Skin
11. Wallflower
12. Save Me
13. Gratest Greed (Bonus Track)
14. Us Against the World (Bonus Track)

Azt azért be kell valljam, hogy a Pendulummal készült "Self vs Self" c. dalukat anno nagyon szerettem, és igazából emiatt emlékszem rájuk, ez nagyon megmaradt bennem. :) Aztán nem olyan rég beléjük futottam youtube-on, mikor a Weekly rovatomhoz keresgéltem új videoklippeket. Nekik meg épp volt. Aztán megnéztem/hallgattam, és hát... hűha. o.O Sokkal-sokkal jobbak, mint amilyenre emlékeztem (meg mint amilyenek anno voltak - persze ezzel nyilván sokan tudnának vitatkozni, de én személy szerint így látom/hallom).
Viszont az is igaz, hogy én totálisan "szűz füllel" hallgattam őket, elvégre még komplett In Flames lemezhez nem volt szerencsém, fogalmam sincs, pontosan milyenek voltak ők anno, szóval ez az értékelésem hasonlítási alap hiányában mindenképpen kifejezetten csak ennek az 1 albumuknak fog szólni.
Mint ahogy a számlista kijelölésén is látszik, a lemez elejére kerültek fel azok a dalok, amiket leginkább szerettem. :) Már rögtön a kezdés is elég erős, a szolid, sejtető bevezető után a Drained verzéje előtti riffel jól odacsapnak, aztán meg kapunk egy olyan dallamos és fülbemászó refrént, hogy csak pislogunk, mint hal a szatyorban - majd ismét beindul a vadulás. (Ez nagyjából a lemez és a dalok egészére jellemző - mintha egy bő háromnegyed órás érzelmi/hangulati hullámvasútra fizettünk volna be: egyszer lágyabb, dallamosabb, máskor meg jön az üvöltés, a dobokat nem kímélő püfölés és az erőteljes gitárriffek.)
Ezt követi a The End. A fent már említett, Pendulummal közös daluk után ez volt az első In Flames dal, ami igazán megfogott. Pörög és zúz, ahol kell, ezzel tökéletes összhangban pedig megvan a dallamossága is a dalnak. Nagyon profi, szerettem.
A Like Sand nyitánya tökéletesen betalált nálam. Kicsit a Sixx A.M. jutott erről eszembe, akiket egyébként szintén hallgattam a közelmúltban, és várható egy albumajánló tőlük is. :) No nem mintha maga a dal nem lenne kifogástalan: engem az effektezések sem zavarnak, mindaddig, míg ilyen komplex, tökéletesen komponált modern zenék születnek (megtartva a kellő súlyt is a zenében), mint amilyen ez is. Egyik legnagyobb kedvencem lett az albumról.
A klip megjelenése idején lett napjában legalább ötször meghallgatandó muzsika nálam a The Truth. Az egyszerű kis kórusos belépők teljesen felbolygatják a dalt, új ízt csempészve bele, a refrén ritmusáról meg ódákat tudnék zengeni (ahogy még számtalan hasonló, kifejezetten tetszetős zenei megoldásukról az albumon).
Az In My Room egy újabb oldalukról világítja meg a csapatot, ami talán a régebbi korokat idézheti, legalábbis a verzék szerintem mindenképpen (egyébként meg több helyen is felfedezhetőek a régi In Flames hangzásvilág nyomai, talán emiatt majd mégiscsak kicsit magukhoz közelebb állónak fogják érezni a fanyalgók is ezt a lemezt). A dal végén hallható egy kb. félperces, elég profin összehozott szóló is, ami tovább növeli a tetszési indexet. :) A refrén meg szintén bejövős (szinte az összes dalukban sikerült elég fogós refréneket kreálniuk), úgyhogy nem kérdés, hogy ez is sokszor újra-hallgatós lesz nálam. :)
Még a Before I Fall is a szeretem-dalokhoz tartozik, bár az is igaz, hogy az intrójában felcsendülő dallam is nagyban hozzájárult ehhez. 
A Through My Eyes-ban már igencsak kilóg a lóláb: a verzék jócskán diktálják az iramot, az agresszívebb scream vokál is befigyel. Én ebben a formában személy szerint ennek híve nem vagyok, viszont a bridge pl. kifejezetten tetszett - kár, hogy csak ennyi.
A Battles is egészen jó, így hát még ezt is kiemeltem - ez viszont már szerintem kicsit átbillent a túloldalra, és túl populárisra sikerült. Ez persze az értékeiből nem von le, ilyen is kell néha, úgyhogy jöhet. :)
A Here Until Forever-ben a csapat a lírikusabb énjüket bányászta elő. Nem rossz ez sem, de számomra a lemez többi dalának fényében ez eltörpül.
A Wallflowert még mindenképpen meg kell említeni. 7 perces ez a szerzeményük, zömében instrumentális, de még így is annyira fogós, hogy ezt a 7 percet sem éreztem ennyinek... o.O Szerintem zseniális lett, sok ilyet szeretnék még hallani tőlük. Mindenképpen a lemez egyik (ha nem A) csúcspontja volt ez a track.

Végezetül: nem is tudok már mit mondani. Nem érdekel, hogy mennyire adták el magukat egyesek szerint vagy mennyire lettek kommerszek... Míg nem tucat és nem sablon, amit csinálnak - és számomra egyelőre rohadtul nem azok -, én addig nagyon fogom bírni, amit ők csinálnak. Le lettem nyűgözve, sosem gondoltam volna, hogy nekem egyszer az In Flames ilyen szinten elnyeri majd a tetszésemet. :) Sajnálom a régi rajongókat, és azokat, akik csalódtak bennük, én viszont kifejezetten örülök a stílusváltásuknak, ez a dallamos-elektronikus, ugyanakkor kellően súlyos riffekkel és odacsapós dobritmikával, helyenként üdítően karcos vokálozással nyomuló zenekar sokkal közelebb áll hozzám, úgyhogy én személy szerint bízom benne, hogy megmaradnak ezen a vonalon.

...és ismét bajban vagyok, hogy melyiket ajánljam a sok remek szerzeményük közül...
Mindenképpen az első hatból fogok választani... Erősen vacillálok a The End, a Like Sand és a The Truth között... Ugyanakkor ott az In My Room is, amit akár a régi In Flames rajongók is újra magukénak érezhetnek kicsit...
No, hát legyen ez, mivel napestig itt ülhetnék, akkor se tudnám eldönteni, hogy melyik tetszik leginkább, mert a fentiek közül mindegyiket ugyanúgy imádom. :)

In Flames - The Truth

 

Eddig megjelent klippes dalok:

Akár túlzásnak is tűnhet, de nem az: tényleg ennyire odáig voltam ezért az albumért. :) Jár a tízes.

10/10

Bővebben:

http://www.inflames.com/

https://www.facebook.com/inflames/

Címkék: 2016 10* modern metal alternativ metal ¤Nuclear Blast¤ ¤Eleven Seven Music¤ [svéd] |blog 2017| #In Flames#

Szólj hozzá!

Leander Kills - Túlélő (2016)

**Valcsa** 2017.01.29. 00:15

leander_kills_tulelo.jpgÚjra itt, újra helló mindenkinek. :) A face-oldalunkon már említettem, hogy év elején munkába álltam (végre!), ami viszont sajnos azzal járt, hogy szabadidőm így már nem sok van. :/ A blogolást továbbra sem szeretném feladni, úgyhogy egészen biztosan lesznek viszonylagos rendszerességgel albumajánlók - viszont valószínűleg már annyira hosszúak azért nem lesznek, mint ahogy a korábbiakban (néha elég durván elszaladt velem a ló, pedig anno sem terveztem ilyen hosszú bejegyzéseket írni :D de ha egyszer belelendülök.... Szerintem még ez is elég hosszú lesz most, mert bőven van miről írnom az album kapcsán... :) ).
Persze, mint ahogy az mindig lenni szokott nálam, most is hallgattam albumokat, jó sokat, úgyhogy szép lassan sorra fogom ezeket venni. :) Kezdetnek (és egyben év eleji nyitányként) hozom a Leander Kills bemutatkozó albumát.
A Leander Rising ment, a Leander Kills jött. Na jó, nem egyből: a kettő között volt még az Amigod - és igazából még mindig VAN, csak most kicsit parkolópályára helyezték: Leander állítása szerint most túl nagy a katyvasz, hogy milyen dalokat is alkossanak, melyek és milyen formában, stlíusban kerüljenek majd lemezre, rengeteg az ötlet. Az Amigod stílusa - saját bevallásuk szerint - a pop és a rock mixeléséből jön, némi elektronikával fűszerezve. Így Leandernek jelenleg mindkét zenekara fut, így kétféle stílusban is kiélheti alkotás-vágyát. :)
Na szóval, mint ahogy az előzőekből már kiderült, a Leander Killst is az a Köteles Leander alapította, aki anno a Leander Risingban is frontember volt. A zenekar maga is egy szólóprojektnek indult, de mivel koncerteken is szerette volna a nagyérdemű elé tárni a dalait, így (bár ezt a lemezt még szólóanyagként készült, nem igazi zenekari munkaként) megalakult a Leander Kills, mint zenekar, a jelenlegi felállással (lásd lent). 
A tagok egyébként nem számítanak zöldfülűnek zenei fronton: az egyik gitáros, Bodor Máté pl. londoni zenei tanulmányai után három évig gitározott a Wisdomban, aztán átigazolt a skót heavy metal bandához, az Alestorm-hoz, ahol egyébként még jelenleg is tag, a Leander Kills mellett. És, mintha ez még nem lenne elég, tavaly év végén beindította nemzetközi zenekarát is, az All But One-t. Jankai Valentin dobos a tavaly feloszlott Blind Myself-ből lehet ismerős, Czifra Miklós gitáros pedig játszott a Balkan Fanatikban, később pedig Leander másik projektjében, az Amigodban vállalt szerepet.

Leanderrel a Rockbook készített interjút a lemez megjelenése előtt, a teljes cikk ITT olvasható.

Megjelent: 2016.03.18.

Tagok:

Köteles Leander (ének, basszusgitár, billentyűk)
Bodor Máté (gitár)
Czifra Miklós (gitár)
Jankai Valentin (dob) 

Tracklist:

01. Túlélő
02. Szerelmetlen dal
03. Te leszel a párom
04. Madár
05. Ketten egyedül
06. Szeresd bennem
07. Híd
08. Este van
09. Valami folyjon
10. Fényév távolság

Azt már most sietek leszögezni, hogy a legnagyobb baklövésnek a lemez kapcsán azt érzem, hogy 10 dal került fel rá. Ez ugyanis baromi kevés... :D Elég erősen addiktív cucc, és nagyon gyorsan a végére lehet érni. :)
A lemezről (és úgy amúgy is) a "Szerelmetlen dal"-t adták ki elsőként: a hozzá készült videóban még Leander egyedül szerepel, és kvázi egymagában alkot 1 zenekart. :) Számomra ez pl. anno eléggé idegen volt első hallásra is, nyilvánvaló volt, hogy ez már nem egy tipikus Leander Rising-szám lesz, annak az érának bizony leáldozott. A Leander Kills már nem viccel, gyilkos iramot diktál, amit ildomos tartanunk nekünk is...
Aztán jött a "Te leszel a párom" dalszöveg-videója, nem mondom, hogy ez túl nagy átütést hozott, de már elég szépen elkezdett körvonalazódni, hogy milyen zenei irányzatra számíthatunk a jövőben Leandertől.
Ezt egy klipes duett követte, a "Valami folyjon", amiben még inkább elszabadul a pokol (zeneileg a lemez egyik legbrutálisabb száma ez) - és minden bizonnyal, akik eddig Leander munkásságának populárisabb oldalát kedvelték, ők foghatták a fejüket, hogy "ez mi?!". A refrénben megjelenő szokásos dallamosság mellett Leander duettet hörög Icarus-szal (aki a HCW Pankráció egyik pankrátoraként ismert, és azzal kereste meg Leandert, hogy a HCW-nél sokan szeretik a Leander-dalokat, a "Viharom tavaszom" a bevonuló zenéjük is, és ezen felbuzdulva ő szeretne Leanderrel egy közös dalt készíteni; végül így született meg a "Valami folyjon".) Ebben a videóban már feltűnt gitárral a kézben Miki és Valentin is a dobok mögött. Nem mondom, hogy kedvencem lett, ez a fajta hörgés+dobtempó (ami pl. 2:00-2:10 között hallható) pl. engem kifejezetten fel tud idegesíteni... :D (Ezért sem lesz soha olyan zenekarról ismertető a blogon, aki csak és kizárólag ilyen zenét játszik... Hosszú távon szerintem megfejelném tőle a monitort, vagy valamit szétrugdosnék, ha egy ilyen komplett albumot meg kellene hallgatnom... :D Van akit meg pont ez csillapít le - na engem épp ellenkezőleg... :D) Ezt leszámítva viszont értékelem a kísérletező hajlamukat (talán ennyire agresszív számuk még a Leander Rising idején sem született), és összességében tetszett. :)
Ezután mutatták be a "Ketten egyedül" c. dalt, amit Kállai Ernő hegedűjátéka tett még különlegesebbé. Az előzőekhez képest ez már teljesen más stílusban készült, populárisabb is (nem hiába kapta fel a Petőfi Rádió is). A hegedűszóló mellett a refrénjét is kifejezetten szeretem. :)
A március elején feltöltött "Híd" inkább a Valami folyjon ütemét és zenei világát viszi tovább, annyi különbséggel, hogy talán itt már a dallamos és hörgős/durvulósabb részek jobban egyensúlyban vannak, mint az előbbiben. Nem mellesleg pedig ebben a videóban, a gitár-szekció másik tagjával, Mátéval kiegészülve már a teljes zenekar szerepel.
A java pedig igazából még csak ezután következett. :)
Az én egyik személyes kedvencem a "Madár", de ami még ennél is jobban, az a "Szeresd bennem": megkockáztatom, hogy a lemez egyik legjobb dala ez a szerzemény.
Felkerült a lemezre az eredetileg Amigod-dal "Este van" áthangszerelt, újragondolt változata is. Az a helyzet, hogy az Amigod verziója engem is sokkal inkább szíven ütött anno tavalyelőtt, mikor youtube-on elérhetővé vált a dal (bár ehhez nyilván a videó is sokat hozzátett), ez viszont nem jelenti azt, hogy ez az új verzió bármivel is rosszabb lenne, egyszerűen csak más - de ugyanúgy rongyosra hallgatandó. *-* Leandernek egyébként kifejezetten jól állnak ezek a depresszív hangulatú, érzelmes "lightos" hangszerelésű dalok is, imádom ezt az oldalát is.
Ezen a vonalon maradva meg kell említenem még a "Fényév távolság"-ot is: hát, majdnem elpityeredtem, mikor meghallottam a lemezen (direkt nem vizslattam át azelőtt a dallistát, így ezt sem vettem észre, hogy feldolgozták). A padlás c. musicalt is szerettem, pár éve láttam felvételről a Kaszás Attila-féle előadást, és azóta valahányszor meghallom ezt a dalt, bármilyen változatban, összeszorul a torkom (ehhez valószínűleg hozzájárul az is, ahogyan Kaszás elhunyt - fiatalon és hirtelen... A dalban szereplő "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim." sor is így már egyből más értelmet nyer... :( ). Gyönyörű dal, Leander pedig méltó feldolgozást készített belőle. Köszönöm az élményt.

Nem volt kérdéses, hogy melyik dalt fogom a végén kiemelni: már a kezdőriff is annyira fogósra sikeredett, hogy muszáj voltam ezt kihozni itt a végén a lemez legjobbjaként. :) Biztosan sokan nem fogtok majd egyet érteni velem (de hát nem is kötelező :) ), én mindenesetre ennél maradok. :)

Leander Kills - Szeresd bennem

 

Még némi infó-morzsa így a végére: a srácok részt vállaltak a Tankcsapda projektjében is. A dolog lényege, hogy a TCS tavaly novemberében kiadott albumának első cd-jén a Tankcsapda dolgozta fel 12 magyar előadó dalát, míg a másodikon más előadók készítettek feldolgozást Tankcsapda-dalokból (14 előadót kértek fel erre, állításuk szerint csupa olyat, akik munkásságát ők maguk is nagyon tisztelik). Így pláne megtiszteltetés, hogy őket is felkérték, így elkészülhetett a Lopott könyvek leanderesített verziója. A legdurvább az egészben, hogy ha nem ismernénk a TCS-t, Leander munkásságát viszont igen, simán hihetnénk, hogy ez a dal eredetileg is Leanderé (születtek már neki is hasonlóan beteg ÉS zseniális szövegei, elég ha pl. a "Csak te" c. szerzeményére gondolunk). Tökéletes választás volt esetükben ezt a dalt feldolgozni. :) 
Emellett a Leander Kills részt vesz A Dal 2017 válogatójában is, aminek tétje az Eurovíziós Dalfesztiválra (Eurovision Song Contest / ESC) való kijutás, amit idén Ukrajna rendez. Az "Élet" c. dalukat a szakmai zsűri beválogatta a 30 legjobb dal közé, 2 hete pedig az első válogatón is sikeresen vették az akadályt, így még mindig versenyben vannak. :) Azóta készült a dalnak egy akusztikus feldolgozása is, hát, most sem csalódtam bennük... *-*

Megjelent klipes dalok:

10/9

Bővebben:

https://www.facebook.com/leanderkills/

Címkék: metal 2016 9* alternativ metal [magyar] ¤Hear Hungary¤ #Leander Kills |blog 2017|

Szólj hozzá!