HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Through Fire - Breathe (2016)

**Valcsa** 2017.12.16. 18:51

through_fire_breathe_2016_album_front_cover_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgTeljesen véletlen belebotlás volt nekem ez az együttes: szokás szerint a heti zenelistámhoz keresgéltem új dalokat, mikor rájuk bukkantam. Ugyan a listára akkor már nem került fel a "Stronger" c. daluk, mert már eléggé réginek számított, megjelenés szempontjából, de azért elmentettem magamnak youtube-on, hogy erre majd még visszatérek. :) Pár hete el is kezdtem hallgatni ezt a lemezt, szóval most már megérett rá az idő, hogy blogoljak is róla, pár szóban. :)
A "Through Fire" egy mára már öttagú, amerikai hard rock csapat, Nebraska-ból. 2015-ben alapította a zenekar gitáros-dalszerző-producere, Justin McCain (neki egyébként már volt egy csapata, az Emphatic, ahol mellesleg ugyanazokkal a zenészekkel játszott együtt, akikkel ez az album is elkészült. Mondjuk ezt sosem értettem, hogy miért van, hogy ugyanazok a zenészek új zenekart alapítanak, ahol ugyanolyan zenét játszanak, mint a korábbi csapatukban... o.O Mert hogy belehallgatva az Emphatic zenéjébe, szinte totál ugyanolyanok voltak anno, mint most a TF-el. Jó, most talán picivel erősebb a "hard" vonal a rockban, de nagyjából ugyanaz maradt...)
Viszonylag hamar találtak is maguknak kiadót, a Sumerian Records-szal írtak alá szerződést, tavaly pedig már egy komplett debüt-albumot tudtak a nagyérdemű elé tárni. 
A lemez megjelenése idején még csak négyen voltak, Kyle LeBlanc idén csatlakozott a srácokhoz, basszusgitárosként (az addigi basszeros, Jesse Saint pedig ritmusgitáros lett, tovább színesítve, gazdagítva a csapat zenéjét). Dobos fronton pedig történt egy változás: 2017-től Patrick kilépett, helyére a dobok mögé Grant Brooks került. 

Megjelent: 2016.07.01.

Tagok: 

Justin McCain (szólógitár, háttérének)
Grant Joshua Kendrick (szólóének)
Jesse Saint (basszusgitár, háttérvokál)
Patrick Mussack (dobok)

Tracklist: 

01. Reborn (intro)
02. Breakout
03. Stronger
04. Where You Lie
05. Breathe
06. Take It All Away
07. Dead Inside
08. Lights
09. Blood On My Hands
10. Damage
11. Stronger (Extended Version)
12. Breathe (Extended Version)

Alapból egész jól szórakoztam, míg hallgattam ezt a korongot, szóval ne tévesszen meg senkit, hogy csak ennyi dalt emeltem ki a lemezről. :) Tény, hogy számomra a "Stronger" az egyik legjobb az egész albumon, ezzel ismertem meg a csapatot, és azóta is ez az egyik kedvenc. :) A "Where You Lie" mondjuk hasonlóan fülbemászó, ezt is nagyon megszerettem, a "Breathe" pedig egy lassabb, lírikusabb daluk, de ez semmit sem von le az értékéből, hiába lóg ki ennyire a többi track közül. :)
Keményebb hangvételű, stílusú dalokból is kijutott ezen a lemezen. Ezzel lehet, hogy egyedül maradok, de engem a "Take It All Away" (és helyenként a "Dead Inside" is) pl. kifejezetten emlékeztet stílusban a régi Linkin Parkhoz. 
A lemezen található egy feldolgozás is: a "Lights" eredetileg egy Ellie Goulding-dal, amit én még fősulis koromban szerettem nagyon (pl. ezt a live változatot ), szóval itt kellemes meglepetésként ért, mikor váratlanul felcsendült ezen a lemezen, a srácok előadásában. :) Igazán klassz verziót sikerült készíteniük belőle.
Az album végére egyfajta bonus track-ekként felkerült két dal bővített verziója is. Az egyik a Stronger "dirty" változata, itt ugyanis pl. a "finomított" rádióbarát "forget that, I don't need that" sor kicsit másképpen hangzik: "fuck that, I don't need that". :) (Mellesleg ez a dal anno az Emphatic-os korszakukban is megjelent már egyszer, szóval ez annak egy újra-felvétele. Nekem az eredeti is bejövős amúgy.)
Összességében nézve: újat nem adott a lemez, de nem is unatkoztam. :) Fülbemászóak, kellően technikásak, szerettem. Arra mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben majd sikerül-e ezúttal a Through Fire-el nagyobb magasságokba törniük, mint anno az Emphatic-kal.

Through Fire - Stronger

 

 Eddig megjelent klipes dalok:

10/7

 

Címkék: rock hard rock 2016 7* alternativ metal [amerikai] |blog 2017| #Through Fire# ¤Sumerian¤

Szólj hozzá!

Dead by April - Worlds Collide (2017)

**Valcsa** 2017.11.27. 23:46

dead_by_april_worlds_collide_album_front_cover_borito_2017.jpgNehéz korszakon van túl a Dead by April: tavaly decemberben (többek között) hazánkban is koncerteztek volna, ha nem szól közbe harshvokálosuk, Christoffer Andersson Chron-betegsége, ami (nem meglepő módon) lehetetlenné tette számára a zenekari munkát. A koncertet később, idén szeptemberben bepótolták ugyan, Stoffe-tól viszont áprilisban (Stoffe személyes döntése alapján) meg kellett válniuk. Májusban újabb bejelentést tett a zenekar, megtörtént, amire még ők maguk sem fogadtak volna: visszatért soraikba a 2013-ban kilépett harshvokalista, Jimmie Strimell. A Worlds Collide egyébként a 4. stúdiólemeze a svéd csapatnak, ebből az első kettőn működött közre Jimmie. A nagy visszatérést megünnepelendő, szeptember 1-jén megjelent a lemez "rövidített" EP változata is ("Worlds Collide (Jimmie Strimell Sessions)" címmel). Ezen a visszatérő Jimmie harshvokálozásával újra felvett 4 dal hallható a nagylemezről.

Részemről nagy-nagy várakozás előzte meg ezt az albumot. Ha jól rémlik, legelőször a Warrior-t hallottam a korongról - és ez már (véleményem szerint) jócskán mutatott fejlődést, pl. az előző lemezükhöz képest. Azt nem hiába írtam le úgy anno, hogy "olyan, mintha egy metalcore alapra vokálozna rá Nick Carter a Backstreet Boysból". :D Belehallgattam a korábbi dalaikba, és hát igen, még ha nem is ég és föld a különbség, de nem lehet egy lapon említeni ezt a két albumukat... :)
Hát azt már kijelenthetem - hogy hiába vették takaréklángra a poposságot a zenéjükben és keményítettek csöppet be (dolgozva az ütősebb hangzáson is - nem, még a néha túlzásba vitt autotune se zavar, igazából már ez is a védjegyükké vált :D): az ősrockereket/metalisták továbbra sem valószínű, hogy szimpatizálni fognak velük. Egy próbát azért mindenképpen ajánlanék azoknak, akik nem zárkóznak el kategorikusan a dallamosabb, szokatlanabb megoldásoktól a metalcore-ban. :)

Megjelent: 2017.04.07.

Tagok a lemez készültekor:

Pontus Hjelm (gitár, ének, billentyűk)
Marcus Rosell (dobok)
Christoffer Andersson (harsh vokál, scream)
Marcus Wesslén (basszus)

Tracklist:

01. Crying Over You
02. I Can't Breathe
03. Playing with Fire
04. Warrior
05. Breaking Point
06. My Heart Is Crushable
07. Can You See the Red?
08. Our Worlds Collide
09. This Is My Life
10. Perfect the Way You Are
11. For Every Step (ft. Tommy Körberg)

Nekem sem volt és (valószínűleg) nem is lesz soha kedvencem ez a csapat. Viszont: egész kellemes hallgatni őket olyankor, mikor megcsömörlök a túlzott keménykedéstől, és jól jönne valami pop-szerűbb, dallamosabb cucc. Na akkor kifejezetten szívesen nyúlok egy-egy albumjuk után. És bizony azért ezen a korongon is van néhány olyan szerzemény, ami kellőképpen slágergyanús is: több alkalommal is volt dallamtapadásom egyik-másik daluknál (ami hosszú távon már kifejezetten idegesítő is volt, hogy mindig ugyanaz a részlet ugrott be, és kezdtem random dúdolgatni, napjában többször :D).
Mint ahogy fent is írtam, nálam az első a "Warrior" volt - nem nagyon kellett igyekezniük, mert már konkrétan a kezdőszólamoknál meg is voltam véve kilóra. :D Erre jön egy kellemes, populáris kis verse-rész, aztán a szaggatott ütemű, zaklatott bridge helyreteszi a dolgokat, és ezt még megfejelik egy fülbemászó refrénnel, csak úgy, habként a tortán. A hozzá készített videó érdekessége egyébként, hogy a dobosuk - aki 10 éve veszítette el az egyik szemét és azóta egyfajta "protézis szemet" visel - ezúttal egy egyedi akkumulátoros-LEDes cuccot kapott a szem-protéziséhez, szóval a pletykákkal ellentétben szó sincs semmiféle spéci effektről a klipben, ez teljesen valódi. :)
A lemezről elsőként egyébként a "Breaking Point" látott napvilágot, single-formában, még tavaly év végén. Jó volt, jó volt, de azért nem is váltott ki belőlem különösebb érzelmeket...
Az "I Can't Breathe" esetén komolyan nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mi volt az, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám. (Biztos vagyok benne, hogy sokan egyáltalán nem tartanák kiemelkedőnek ezt a számot.) Talán a harsh vokál részek, és a refrén. De az nagyon. Szövegileg is, dallamilag is.
A "This Is My Life" különlegessége, hogy (ha nem tévedek) ez az egyetlen dal az egész albumon, ami csak és kizárólag harsh vokálból áll, clean vokál részek abszolút nincsenek benne. De őszintén: hiányolja bárki is? Én biztosan nem. Így is nagyon szeretem ezt a kis darabkát a lemezről. Mintha érzelmek garmadájával öntetnének nyakon.
Az ezt követő "Perfect the Way You Are" szintén szívem csücske. :) Talán ez a legpopulárisabb, legrádióbarátabb dal a lemezen - és az egyik legfontosabb mondanivalóval bír. Értelmezhető egy nagyon aranyos vallomásként a Kedvesnek - ugyanakkor, a dolgok mélyére nézve egy "általános" bátorításként is, biztatásként mindenki másnak, mondván: tégy magasról rá, hogy mások mit mondanak rád - meg se halld. Te csak légy önmagad, mert így vagy gyönyörű és igaz. Borzalmas, hogy emberek százai, ezrei élnek nyomorultul, csak azért, mert mások elhitetik velük, hogy nyomorultak. Ha csak 1 embernek segítő kezet tud nyújtani ez a dal az önelfogadásban, már megérte a dalszerzés.
A lemez záróakkordjaként megszólaló "For Every Step" dalban a meglepetés erejével hatott a srácok földije, Tommy Körberg hangja. Én korábban őt nem ismertem - bár az Eurovíziós Dalfesztivált (ciki, nem ciki... :D) szoktam követni, mégis ismeretlen volt eddig a neve. Pedig ő már kétszer is képviselte a dalverseny döntőjében hazáját, Svédországot (igaz, olyan régen, hogy én még akkor véletlenül sem néztem ESC-t :D 1969-ben és 1988-ban). 2013-ban egy formáció tagjaként indult a hazai selejtezőn is, egy olyan dallal, amit inkább nem is minősítenék... :D (Annyi csak, hogy érthető, hogy végül nem lett belőle versenydal... :D) A rock/metalzene viszont határozottan jól áll neki (kicsit Meat Loaf jutott róla eszembe) - a Dead by April-es srácok lemezén kifejezetten az ő számára komponált dal pl. nagyon fekszik neki, tökéletesen eltalálták. :) És bár nagyon más, mint a többi szám a lemezen, mégis az egyik fénypontja lett így, zárásként. :)

Legjobb dalként én most ezt emelem ki, de tessék csak nyugodtan meghallgatni az összes többit is, aminek megkülönböztetett figyelmet szenteltem a bejegyzésben - bátran tudom ajánlani őket. :)

Dead by April - I Can't Breathe

 

Eddig megjelent klipes dalok:

10/8,5

Címkék: pop metal metalcore 2017 8.5* [svéd] ¤Spinefarm¤ ¤Universal Music¤ |blog 2017| #Dead by April#

Szólj hozzá!

Korpiklaani - Manala (2012)

**Valcsa** 2017.11.24. 22:43

korpiklaani_manala_album_front_cover_2012_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgMár második napja görcsöl a fejem (front lehet? mert azt általában megérzem a fejemen :/). Szóval talán nem jókor kezdek neki egy pörgős és eléggé "hangos" finn folkmetál albumról blogolni, nem hiszem, hogy segíteni fog a fejfájásomon.... :'D De mindegy, most van időm, úgyhogy kezdjük is... :D 
Ugyebár tavaly volt először szerencsém egy komplett Korpiklaani-albumhoz, és ez aztán annyira bejött, hogy el is határoztam magamban, hogy nem ez volt az utolsó zenei találkozásom velük. Úgyhogy most (mivel már vágytam egy kis finn folk cuccra) a Manala albumukra esett a választásom - becsszó, nem szoktam külső alapján ítélkezni, de ez a borító annyira szépséges, hogy így plusz 1 ok, ami miatt ezért a lemezért nyúltam... ^^
Nagyon reméltem, hogy sikerül megismételniük nálam a Noita album sikerét. Nos: küldetés teljesítve... :)

Megjelent: 2012.08.03.

Tagok:

Jonne Järvelä (ének, gitár)
Jarkko Aaltonen (basszusgitár)
Matti "Matson" Johansson (dobok)
Juho Kauppinen (harmonika)
Tuomas Rounakari (hegedű)
Kalle "Cane" Savijärvi (gitár)

Tracklist:

01. Kunnia
02. Tuonelan tuvilla
03. Rauta
04. Ruumiinmultaa
05. Petoeläimen kuola
06. Synkkä
07. Ievan polkka
08. Husky Sledge
09. Dolorous
10. Uni
11. Metsälle
12. Sumussa hämärän aamun

Ha lefordítjuk a címet (Manala = Alvilág), már önmagában ez sem jelent valami jót (és kicsit tartottam is tőle, hogy kevésbé lesz dallamos, vagy annyira fogós, mint a Noita...). A zenekar frontembere így nyilatkozott a lemez címéről: "A finn mitológiában Manala a holtak birodalma, az alvilág - magyarázta a lemez címét a frontember Jonne. - Tuonela, Tuoni, Manala és Mana - ezek mind szinonimák. Manalát leginkább a finn nemzeti eposzból, a Kalevalából lehet ismerni, amelyre amúgy az új dalok zöme is épül. A Kalevala 16. énekében Väinämöinen, aki egy sámánisztikus hős, a vének véne, Manalában kutat a holtakkal kapcsolatos tudás után. Utazása során talákozik a révészlánnyal is (hasonló a szerepe Charonéhoz), Tuonen tyttivel vagy Tionen piikával (a Halál szolgálólánya). Azonban Tuoni szigetén nem találja meg a varázsigéket, amiket keresett, és épp csak megússza a kalandot. Megmenekülése után mindenkit óva int attól, hogy önszántából próbáljon eljutni Manalába." (forrás: hammerworld.hu)

Fura, mert ezen az albumon talán annyira "slágerdalokat" nem is találtam most, mint anno a Noitán (hisz itt nincs se egy Pilli on pajusta tehty, se egy Lempo, vagy Ammänhauta...), viszont összességében nézve volt annyira jó számomra, mint az az albumuk. :) A gyönyörű, és zeneileg vérprofi instrumental-dalok bőven kárpótoltak, meg a felejthetetlen dallamok, felütések a dalokban.
Annyira azért nem szeretném leírni a pörgősebb dalaikat sem az albumon, mert aki keres, az bizony talál most is - sőt, annyira nem is kell keresni, hisz már rögtön az első, a "Kunnia" is kellőképpen fülbemászó, és simán lenyomok az asztal alatt egy lábdobolást rá önkéntelenül is... :D A "Ruumiinmultaa" és a "Rauta" szintén ilyen - bár utóbbinak azért kellett idő, mire megkedveltem... Van az a rész, mikor kántálják, hogy "iske" (ami azt jelenti, hogy "megütni", bár ebben a kontextusban inkább "üsd!" jelentéssel bír), na én ott következetesen "viszket"-et hallottam bele mindig... :'D
Ezután (komolyabb vizekre evezve) hamarosan eljutunk a "Synkkä"-hoz. Valahogy mindig úgy alakul, hogy akkor kerül Korpiklaani-lemez nálam terítékre, mikor valami jelentős változás (többnyire nem vlmi szívderítő...) következik be az életemben. 2 hete veszítettem el 8 és fél éves négylábú társamat (aki egy németjuhász blöki volt), gyakorlatilag szinte egyik napról a másikra ment el. És bizony az, hogy "nem voltam valami jó passzban" nagyon enyhe kifejezés arra, ahogy akkoriban (és még most is) érzem magam. Akkortájt kezdtem úgy komolyabban beleásni magam ebbe a lemezbe, és egyik este (mikor már minden veszni látszott), csak úgy találomra a "Synkkä"-t indítottam el az albumról (aminek jelentése "komor"). Nem tudom ennél jobban leírni a dolgot: apró pici darabkákra tépkedte a szívemet, és a padlóra szórta... Még most sem igazán bírom pityergés nélkül... :( Iszonyúan megindító, gyászos hangulata van, ugyanakkor ez a folkballada az egyik legnagyobb kincse ennek az albumnak (legalábbis számomra mindenképpen). Furcsa, hogy néha - még ha a dal szövege vagy témája nem is indokolná, mégis - milyen reakciókat, érzéseket válthat ki belőlünk egy-egy dal...
A "Dolorous" című daluk egy tisztán instrumentális szerzemény, ének egyáltalán nincs benne. De ilyen az, mikor nem is hiányzik: ez egész egyszerűen így tökéletes.
A "Metsälle" is instrumentálisan nyit, méghozzá egy nem is akármilyen dallammal: megindító és szívfájdítóan gyönyörű ez is. (Úgy látszik, ez egy ilyen album, de akárcsak az élet: ez sem csupa móka és kacagás, ugyanúgy jelen vannak a komor, fájdalmas pillanatok is.) Aztán a dal negyedénél átcsap egy teljesen más hangulatba és dallamvilágba, mintha egy új dal kezdődne - hogy aztán a végére ismét visszatérjünk ebbe a borongós állapotba. Én mondjuk ezt a megoldást is nagyon bírtam így - és nem is lep meg, hogy ez volt az egyik előfutár-dala a lemeznek, tökéletes választás a felvezetéshez.
Az "Uni" éles váltással szintén a pörgősebb, tempósabb dalok táborát erősíti az albumon, egyik kedvenc lett. Ahogyan az "Ievan Polkka" is, ami egy feldolgozás: a gyökerei egyébként a '30-as évekig nyúlnak vissza (és Eino Kettunen nevéhez köthető), mára ez már egy hagyományosnak számító finn polka-zene. Én a '95-ös Loituma verziót ismerem, valamint ezt a Holly Dolly vízilovas átdolgozást, ami valamikor a tini-éveimben volt nagy-nagy szám a suliban... :D) Itt a teljes dalszöveg is elolvasható magyarul. Hát, abban azért megállapodhatunk, hogy Korpiklaani-ék változata magasan veri mindegyiket... :)) Én nagyon bírom alapból ezt az amúgy erősen bohókás(nak tűnő) népdalt, metálosítva meg aztán főleg jöhet... :)
A lemez egyébként digipak-változatban, dupla cd-vel is megjelent: készült ugyanis egy angol változat is mindegyik dalról. Én viszont az eredeti finn verziót sokkal jobban szeretem (most a bejegyzésben is csak erre fókuszáltam inkább). Az angol nagyon életidegen tőlük, és személy szerint nem szeretem, hogy mindenki ennyire bújik az angolba, holott sokszor tényleg az a jobb, ha hagyjuk eredetiben a dolgot, és nem "angolosítjuk" (főleg, ha a finn nyelvről van szó, ami az én fülemnek pl. különösen kellemes)... Ha valaki meg szeretné érteni a szöveget, veszi a fáradságot, hogy utánajárjon, hogy mit jelentenek. :)

Mikor írni kezdtem a bejegyzést, még fogalmam sem volt, melyik dalt fogom "legjobbként" kihozni végül. Nagyon szerettem az Uni-t, a Metsälle-t, a Kunnia-t és az Ievan Polkkát is (a szomorkásabb instrumentális, balladisztikus dalokról már nem is beszélve). Ami viszont talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám (a fent már említett Synkkä-t leszámítva), az a:

Korpiklaani - Metsälle

 

Ez bizony most is nagyon jól esett. :) Korpiklaani-t még nekem, sokat! ^^

Megjelent klippes dalok:

 

10/8,5

Címkék: 2012 folk metal 8.5* [finn] ¤Nuclear Blast¤ #Korpiklaani# |blog 2017|

Szólj hozzá!

Charlatan - Remarkable (2017)

**Valcsa** 2017.11.07. 22:35

charlatan_remarkable_2017_album_front_cover.jpgEzen most teljesen meglepődtem, hogy idén még nem volt idei lemezről szó a blogon... o.O Mondjuk oké, így belegondolva annyira azért nem meglepő, mert bizony úgy alapból is elég kevés albumról volt szó... :/ (Nem ígérek semmit, de igyekszem év végéig kicsit javítani az arányon.)
Ebből a szempontból viszont pont jó is, hogy ezt az albumot választottam az első 2017-es korongnak, amiről szó esik itt a blogon - elöljáróban ugyanis annyit elmondok, hogy én ezt az albumot bizony nagyon bírtam... :))
Abból a szempontból is úttörő lesz most ez a bejegyzés, hogy a srácokról (ha jól láttam) magyarul még egyetlen cikk vagy ajánló sem jelent meg, szóval én is csak a külföldi sajtóra tudok támaszkodni ez esetben... :)
A zenekarról nem sokat tudni: amerikai post hardcore, alternatív "scrap" metal csapat, jókora adag egyediséggel. :) 2008-ban indultak Salina városából, itt találkozott gimis korukban Grey és Austin, akik aztán meg is alapították a Charlatan-t, majd Tylerrel teljessé is vált a zenekar, 2013-ban. A színrelépéssel viszont jócskán vártak, mivel a debütáló lemezük még csak tavaly jelent meg, ami egy 6 dalt tartalmazó EP volt, "Nothing to Gain" címmel.
A találkozásom a csapat zenéjével - ezúttal is - youtube-on történt, tök véletlenül futottam bele a "Bone Dance" című zenéjükbe - amihez bár még csak most jött ki videoklip, érthetetlen módon fel sem került az albumra (ugyan korábban már az EP-n szerepelt)... Pedig az egy baromi jó kis muzsika, húzódala is lehetett volna az albumnak, úgyhogy tényleg óriási kérdőjel, hogy miért hagyták le erről a lemezről, ami gyakorlatilag az első hivatalos, kiadó által, szélesebb körben terjesztett anyaguk... Itt még egyébként négyen zenéltek, a lemez elkészültekor/megjelenésekor viszont már csak hárman vettek részt a munkálatokban, és igazából ők hárman alkotják a zenekar állandó tagjait is. A dal videoklipjében a srácok kicsit visszamentek a kölyökkorba, és csöppet sem szégyelltek ökörködni egyet, úgy instant mód, cirka 6 percben - és emellett egy annyira bizarr dalt és klipet tettek le a nagyérdemű elé, hogy elnézve a videót, simán gondolhatunk arra is, hogy ők azzal a furgonnal épp most léptek meg a kényszerzubbonyos vigyorgóból... :D
Hát, ez (szerencsére) a lemez folyamán sem változott. :)) Már az album borítója is kellőképpen mintázza a dalok milyenségét: adott 3 szőrös, kitetovált muki, aki őrült zsenit játszik - és még milyen jól! :)

Megjelent: 2017.04.07.

Tagok:

Grey Sorenson (ének)
Austin Heath (gitár)
Tyler Craig (dobok)

Tracklist:

01. Sevier County Killer
02. Bag of Tricks
03. Cvn't Destroy Her
04. Instant Cult Classic
05. Ray Gun
06. The Sick Nasty
07. Slavior
08. Great White Buffalo
09. China
10. Remarkable

Mert hogy valóban felfogható egyfajta játékként ez a korong: már rögtön az album nyitányaként felkerült "Sevier County Killer" is abszolút filmzenésen nyit ezzel a kicsit szimfonikus alappal, és a hanghatásokkal, szinte látom magam előtt az énekest, amint zakkant fejet vágva vágtat a lován a Vadnyugaton, nyomában a másik két jómadárral... :D (A "Vadnyugat" amúgy nem is áll tőlük távol, tekintve hogy a csapat a Utah állambéli Salina városából indult, ami kb. 3 percnyi autóútra van a coloradói határtól, szóval egykor jócskán indiánok által lakott területről származnak.)
A dalok mindegyikében közös, hogy imádom, ahogyan Grey a hangjával színészkedik bennük. :)) Kicsit azoknak is igazuk van, akik teátrálisság szempontjából az AFI-hoz vagy a My Chemical Romance-hez hasonlítják őket, hisz az énekhangbéli színészkedés összeköti őket; viszont a Charlatan akkor sem említhető velük egy lapon, mert részükről ez inkább egy hard rock/alt.metal-megőrülés, mindenféle sallangot mellőzve. Szimplán 3 őrült fazon, aki rock/metalzenét játszik. A jobbik fajtából. :)
A számlistán most is próbáltam a legnagyobb kedvencekre összpontosítani, több-kevesebb sikerrel. :) A "Bag of Tricks" pl. az egyik kedvencem a lemezről: olyan refrénnel rendelkezik, ami játszi könnyedséggel fészkeli be magát a fejünkbe, hogy aztán random dúdolgatni kezdjük bármikor a nap folyamán. :D 
A "Cvn't Destroy Her" elég agresszíven, zúzósan indít, de aztán jön a refrén, ami (legalábbis dallamilag) feloldja ezt a keménységet. Szerettem ezt a kettősséget is. :)
Szeretem azt is, hogy még az ironikusabb szövegeknél is megbújik valami mélyebb, komolyabb jelentéstartalom. Dalszövegeikben egyszerre van jelen a komikusság, a tabuk döntögetése, a szarkazmus és irónia, de persze, ha komolynak kell lenni, akkor tudnak azok is lenni ("China"). Egyébként viszont színtiszta szórakozás és
szórakoztatás ez a lemez. Nagyon sokan tanulhatnának ezektől a srácoktól. :) Mert mernek egyediek, formabontóak lenni (nem úgy, mint a post hardcore zenekarok zöme, akik beérik a bevált, tuti recepttel, ahelyett, hogy minél egyedibb hangzásra törekednének, és arra, hogy a zenekaruk jó értelemben véve kitűnjön a többi közül...)
Tudom, elfogult ömlengésnek tűnhet, amiket írok, de én akkor is maximálisan úgy gondolom, hogy egy méltatlanul mellőzött zenekarról van szó, pedig egy üde színfolt a hardcore (meg úgy általában a rock/metál) zenei palettán. Abszolút nem gondoltam volna, mikor elkezdtem nézni a Bone Dance bohókás videóját, hogy végül az utóbbi idők egyik legváltozatosabb, legfurább, legérdekesebb albumához és zenekarához lesz szerencsém. A lemez címét abszolút korrektül választották meg: amit ez a három srác ezen a lemezen művel, az tényleg "figyelemreméltó". :)

Több dal is szóba jöhetne, mint a lemez legjobbja (China, Bag of Tricks, The Sick Nasty). Én most ezt fogom választani, viszont, mielőtt meghallgatnátok, kezdésnek nagyon ajánlom a Bone Dance-t (1:35-től kezdődik a lényeg), engem az húzott be, de nagyon. :))

Charlatan - The Sick Nasty

 

Eddig megjelent klipes dalok a lemezről:

10/9

Címkék: hardcore 2017 hard rock post hardcore 9* alternativ metal [amerikai] |blog 2017| #Charlatan# ¤Revival Recordings¤ scrap metal

Szólj hozzá!

Nomad - Márványmenyasszony (2016)

**Valcsa** 2017.10.30. 21:38

nomad_marvanymenyasszony_album_2016.jpgMár 1 év telt el a lemez megjelenése óta, én viszont még csak pár hete kezdtem el hallgatni. A kezdő lökést kétségkívül a cirka 2 hónappal ezelőtt megjelent, "Márványmenyasszony" c. dalukhoz készült videójuk adta (aminek azóta is döbbenetesen alacsony a nézettsége, fene tudja, miért, pedig egy iszonyat jó dalról van szó...). Persze korábban is tudtam, hogy létezik ez a zenekar, párom is említette, no meg Juhász Marcit ismerem a Csillag Születik óta, már akkor is szerettem, és örülök, hogy rátalált a saját útjára. :) Mert ez bizony az. Nagyon jól működik ebben a zenekarban.
Szóban forgó albumuk tavaly év végén jelent meg, a zenekar pályafutásában harmadik nagylemezként (ami gyakorlatilag "csak" a második, tekintve, hogy Marci 2012-es csatlakozásával új időszámítás kezdődött a zenekar életében, szinte teljesen megújultak). 
A címhez és a lemez egész tematikájához az ötletet a pesti Thököly úton található, "befalazott" erkélyen álló női szobor adta ("Nézek, mint egy kőszobor / Lehet, hogy megjön, akire várok (...)"), Jánosi Szabolcs 'Cicó' gitáros - aki a zenekar legfőbb zeneszerzője és szövegírója - pedig olyan jól elkapta ezt a vonalat, hogy egy komplett történetet sikerült köré építenie, így végül egy történetmesélős konceptlemezzé nőtte ki magát az írási folyamat végére. (No nem mintha a szobrot önmagában nem övezné városi legenda már amúgy is, amiről olvasni lehet pl. itt és itt is, a legenda "megfejtésével" együtt.)

Megjelent: 2016.10.21.

Tagok:

Juhász Marci (ének)
Jánosi "Cicó" Szabolcs (gitár)
Nagy Levente (basszusgitár)
Újvári Péter (dobok)

Tracklist:

01. Az utolsó katona
02. Boldogság felügyelő
03. Húzz fel magadhoz
04. Bárcsak itt lennél
05. A szerelem ilyen
06. Minden történet
07. Csak a szélre várok
08. Maradj még
09. Ez az a nap
10. Igazából
11. Sajnálom
12. Márványmenyasszony

 

Nagy elvárásokkal és reményekkel kezdtem el hallgatni ezt a lemezt, elvégre a Márványmenyasszony elég magasra tette a lécet. És így, többszöri újrahallgatás után is azt mondom, sikerült hozni a színvonalat. A dalok zöme végtelenül dallamcentrikus és nagyon rádióbarát is (mint pl. a "Sajnálom" c. szerzeményük, ami sokáig gyakori vendég volt a Petőfi rádió lejátszási listáján). 
Nekem több kedvencem is lett a lemezről: egyrészt ugyebár a "Márványmenyasszony", amit még a vegyes dalokból álló youtube-os listámra is feltettem, és szinte nincs is olyan nap, hogy a lemezről legalább ezt az egyet meg ne hallgassam. :) Aztán szintén nagy kedvenc "Az utolsó katona" is (a szövege részleteiben nagyon hasonló a Márványmenyasszonyhoz, sőt néhány sor változtatás nélkül ugyanúgy szerepel mindkettőben, ezzel keretet adva a történetnek) , de ugyanúgy a "Boldogság felügyelő" is egy nagyonszeretem dal. Előbbi inkább egy zúzósabb hard rock, utóbbi pedig kicsit alteresebb szerzemény. Ezeket képtelen vagyok úgy meghallgatni, hogy ne énekeljem Marcival együtt a szöveget. Minden szempontból más stílusú az "Igazából" c. daluk, a verséjét különösen szeretem. :) A "Sajnálom" is eléggé kilóg a tracklistből, a többi dalhoz képest ez egy nyugis, zúzásmentes kis rockmuzsika - nem hiába szerették a rádiók is. :) A lemezről egyébként ez a dal látott másodjára napvilágot (első az "Igazából" volt, ami szintén nem tükrözi a lemezen szereplő dalokat, mindkettő eléggé más), így eléggé félre is lettek vezetve a hallgatók - már aki úgy gondolta, hogy ez lesz a jellemző stílus a közelgő albumon. Bár az megint más kérdés, hogy lehet-e ez esetben "jellemző stílusról" beszélni, annyira sokszínű, izgalmas anyagot sikerült a srácoknak összehozniuk. Felkerült egy instrumentális, mindenféle éneket mellőző szerzemény is a cd-re: erről Cicó azt nyilatkozta, hogy "Úgy született, hogy lementem a próbaterembe, és így, ahogy a lemezen hallani, felvettem. Később már nem is nyúltam hozzá. Bűn lett volna hozzányúlni, mert olyan hangulatot örökített meg, amit nem lehetett volna reprodukálni." (HammerWorld, 289.sz.) Az mindenesetre tény, hogy egy érdekes, egész jól elkapott dal kerekedett ki belőle, sajátos hangulattal - amit aztán sikerült teljesen jól beépíteni a többi track közé.
...És ragozhatnám ezt még sokáig, hogy miért is szeretem ezt a lemezt, de igazából fölösleges lenne. :) Aki szereti a zúzós (hörgés- és harshvokálmentes), ugyanakkor (nem pont populáris értelemben vett) dallamosabb dalokat, mindenképpen tegyen egy próbát a Nomad lemezével. A dalokat tekintve annyira sokszínű az album, hogy kizártnak tartom, hogy ne találjon mindenki rajta legalább 1 olyan dalt, ami tetszhet. :) Úgyhogy: kalandozásra fel! ;)

Nem lesz meglepetés, hogy számomra melyik lett a lemez legjobb dala. :))

Nomad - Márványmenyasszony

 

Eddig megjelent klipes dalok:

10/9,5

Címkék: rock hard rock 2016 alternativ rock 9.5* alternativ metal [magyar] |blog 2017| #Nomad# ¤Keytracks¤

Szólj hozzá!