HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Shaman's Harvest - Red Hands Black Deeds (2017)

**Valcsa** 2018.01.03. 22:40

shaman_s_harvest_red_hands_black_deeds_2017_album_front_cover_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgÉv végén már szabadságon voltam, de az ilyen-olyan elfoglaltságok miatt egyszerűen képtelen voltam összehozni egy épkézláb ajánlót. Úgyhogy ez már bizony átcsúszott 2018-ra. :)
Így hát meg is ragadom az alkalmat, hogy mindenkinek egészségben, örömökben és jó zenékben bővelkedő, nagyon boldog új évet kívánjak! ^^

A Shaman's Harvest új albuma egyike volt azoknak a lemezeknek, amiket nagyon-nagyon vártam. :) Az előző korongjukat, a Smokin' Hearts & Broken Guns"-t (ami sorban a 5. a diszkográfiájukban) egyenesen imádtam, ráadásul pont egy olyan élethelyzetemben talált meg, mikor az album dalai még inkább hatással voltak rám, szóval így triplán sikerült belopniuk magukat a szívembe. :) 
(Mielőtt még találgatásokba bonyolódnánk a nevüket illetően, érdekesség, hogy a zenekar nevét az énekes, Nathan Hunt indián felmenői öröksége ihlette.)

Megjelent: 2017.07.28.

Tagok:

Nathan Hunt (szólóének)
Josh Hamler (ritmusgitár)
Derrick Shipp (szólógitár)
Matt Fisher (basszus)
Adam Zemanek (dobok)

Tracklist:

01. Red Hands Black Deeds (Prelude)
02. Broken Ones
03. The Come Up
04. A Longer View
05. Soul Crusher
06. Off the Tracks
07. Long Way Home
08. The Devil in Our Wake
09. Blood Trophies
10. So Long
11. Tusk And Bone
12. Scavengers

Miután végighallgattam a lemezt, egyszer, kétszer, sokszor - az a helyzet, hogy picikét csalódott vagyok. :/ El bírtam volna viselni rajta még több dalt, amiért rajonghatok: sajnos kicsit olyan érzésem van, hogy a mennyiség a minőség rovására ment, néhány számot úgy ahogy van, kihagytam volna a korongról...
Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szép számban került azért rá olyan is, amiket igazán megszerettem.
Itt van kezdetnek ez a prelűd (amitől totál nosztalgiába estem, mintha a Vikingek sorozat kezdődne épp... :D), hangulatosan felvezeti a lemezt, klassz volt. Aztán rögtön 4 dalt még ki is jelöltem: a Broken Ones (ez meg vlmiért Tristania-íz, mármint ami a refrén dallamvezetését illeti :) ), zakatolós, nem egy tipikus Shaman's Harvest muzsika, de talán épp ezért talált be ennyire. Ezt követi a The Come Up, amit a lemez felvezető-dalának szántak (ehhez készült klip is a lemezmegjelenés előtt). Akkoriban még nem igazán csíptem, aztán szép lassan "fülbemászott". :) (A Soul Crusher-t is kicsit ide tudnám még sorolni, mindkettőt simán el tudnám rádióban is képzelni, slágeresek, technikásak, unalmasnak semmiképpen sem nevezhetőek.)
Az ezt követő A Longer View az egyik nagy kedvencem a lemezről. (Most már leállok a hasonlítgatásokkal, becs'szó, de itt még meg kell jegyeznem, hogy ez meg a Woodkid "I Love You"-jára hajaz csöppet, amit ezután rögtön meg is kellett hallgatnom. :D) Borongós és szép, a dallamba mindig belekerül egy elsőre nem odaillőnek tűnő félhang, aztán rájövünk, hogy ez bizony tökéletlenül is tökéletes. Szeretem, na. :)
Eredetileg nem akartam kiemelni az Off The Tracks-et, aztán mégis... :D Mert ez is egy annyira jó kis bulizós country muzsika, amire önkéntelenül beindul az ember lába, és dobolja az ütemet. :) 
Aztán elérkezünk az album egyik leg-blues-osabb felvételéhez. Nem rossz, nem rossz - nekem mondjuk annyira nem szívem csücske ez a blues-os dolog, úgyhogy végső soron, a műfaj kedvelőinek ezt is tudom ajánlani. :)
A Tusk And Bone sem maradhat ki a felsorolásból. Szeretgetős dalra sikerült ez is (nem nyáladzok tovább, de ide muszáj beszúrnom, hogy ha egy dalt meg lehetne ölelni, ezen az albumon nekem mindenképpen ez lenne az), hangulatban számomra egyértelműen visszautal az előző albumukra is. Nem fog világot megváltani, de nem is ez a cél. 
Kreatívságban sem volt hiány: a srácok arra törekedtek, hogy minél jobban ki tudják kerülni a digitális effektek használatát, így pl. többek között csiszolópapírt is használtak a megfelelő hangeffekt eléréséhez. :)
Emellett az is egyértelműen kijelenthető, hogy eddig talán ez az egyik legsötétebb, legborongósabb hangulatú lemezük (bár, ilyen címmel ez nem is volt kérdés...).

Eltekintve attól, hogy elég sok olyan szám jutott erre a lemezükre, ami picit se került hozzám közel, azért még nem felejtem el, hogy összességében mennyire szeretem ezt a csapatot. :) Továbbra is érvényes, hogy:
1) nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik és szeretik ezt a zenekart hazánkban, nagyobb publicitást érdemelnének világszerte, és nagyobb elismerést is...
2) ha bármikor itt koncerteznének, és sikerülne eljutnom, az biztos, hogy az első sorban csápolnék a zenéjükre. :)

Amit első meghallgatás gyanánt feltétlen tudok ajánlani (bár nekem továbbra se olyan nagy kedvenc ez a dal, és általánosságban sem tükrözi a lemez többi dalát, mert azok tényleg nagyon mások - de talán elsőre ez az egyik legemészthetőbb mind közül): 

Shaman's Harvest - The Come Up

 

Eddig megjelent klippes dalok:

 10/8,5

Címkék: 2017 hard rock alternativ rock 8.5* southern rock #Shamans Harvest# [amerikai] ¤Mascot Label Group¤ |blog 2018|

Szólj hozzá!

Kárpátia - Utolsó percig (2010)

**Valcsa** 2017.12.21. 15:08

78286a.jpgKéptelenség lépést tartanom a Kárpátiával. :D Mindig elhatározom, hogy na akkor nekiülök, és minden eddigi lemezükről írok, de valahogy sosem sikerül - már csak azért sem, mert ugyebár náluk bevett szokássá vált, hogy minden évben adnak ki egy (néha két) újabb lemezt. :) Ennek ellenére sem laposodott el a zenéjük, én mindig szívesen veszek elő egy-egy albumot tőlük. :) Sőt, ha a közelünkben koncerteznek, arra is el szoktunk menni (legutóbb azt hiszem, tavaly nyár végén/ősszel valamikor voltunk). Nem ez a nagy "hungarista" szemlélet az, ami engem vonz bennük, én nem vagyok se rasszista, se "turbómagyar", amire ugyebár a Kárpátiáról szokás asszociálni... Engem egyedül a dalaik érdekelnek, nagyon szeretem, hogy népzenét, folkot vegyítenek rockkal, és ebből alkotnak valami újat, valami (számomra) nagyon szerethetőt. :) Így én - most legalábbis úgy gondolom - mindig vevő leszek a lemezeikre. :)

Megjelent: 2010.08.20.

Tagok a lemez készültekor:

Petrás János (basszusgitár, ének)
Csiszér Levente (gitár)
Bankó Attila (dob)
Bíró Tamás (gitár)
Galántai Gábor (billentyű)
Bene Beáta (furulya)

Tracklist:

01. Utolsó percig
02. Pásztortüzek
03. Felvidéki induló
04. Bordal
05. Turul
06. Legenda
07. Vérrel írom
08. Magad Uram
09. Jókívánság
10. Hajdanán
11. Himnusz

Nagyon egységes lett most ez a lemez, nem is igazán tudnék olyan kimondottan kiemelkedő dalt mondani róla. Ezúttal is többféle stílusú/témájú, szomorú és vidám dalok felváltva kerültek fel rá. Slágeresebb pl. az Utolsó percig, a Vérrel írom, a Turul és a Felvidéki induló, számomra ezek voltak azok, amiket kifejezetten szerettem az albumról hallgatni, bárhol, bármikor. :) Megemlítendő még a Magad Uram is, leginkább a különleges zenei alapja miatt. Ezúttal is került fel egy bohókásabb dal is az album végére, ami ráadásul aktuális lesz hamarosan: újévi Jókívánság a Kárpátiától - méghozzá hónapokra lebontva; nagyon ötletes! :)) 
A lezárás pedig, hogy igazán magyar legyen, mi más is lehetne, mint a Himnusz: gitárszólóval előadva. :) 

Mint ahogy fentebb is írtam, unalmasnak ugyan nem mondható, a dalok milyenségét tekintve viszont tényleg nagyon egységes lemezt sikerült ezúttal alkotnia a zenekarnak. Így kimondottan nehéz most egyet kiemelni. Leginkább talán a Turult és az Utolsó percig-et szerettem meg, most utóbbit választottam, mint "a lemez legjobbját":

Kárpátia - Utolsó percig

 

10/8

 

Címkék: rock nemzeti 2010 8* #Kárpátia# [magyar] ¤Exkluziv Music¤ |blog 2017|

Szólj hozzá!

Through Fire - Breathe (2016)

**Valcsa** 2017.12.16. 18:51

through_fire_breathe_2016_album_front_cover_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgTeljesen véletlen belebotlás volt nekem ez az együttes: szokás szerint a heti zenelistámhoz keresgéltem új dalokat, mikor rájuk bukkantam. Ugyan a listára akkor már nem került fel a "Stronger" c. daluk, mert már eléggé réginek számított, megjelenés szempontjából, de azért elmentettem magamnak youtube-on, hogy erre majd még visszatérek. :) Pár hete el is kezdtem hallgatni ezt a lemezt, szóval most már megérett rá az idő, hogy blogoljak is róla, pár szóban. :)
A "Through Fire" egy mára már öttagú, amerikai hard rock csapat, Nebraska-ból. 2015-ben alapította a zenekar gitáros-dalszerző-producere, Justin McCain (neki egyébként már volt egy csapata, az Emphatic, ahol mellesleg ugyanazokkal a zenészekkel játszott együtt, akikkel ez az album is elkészült. Mondjuk ezt sosem értettem, hogy miért van, hogy ugyanazok a zenészek új zenekart alapítanak, ahol ugyanolyan zenét játszanak, mint a korábbi csapatukban... o.O Mert hogy belehallgatva az Emphatic zenéjébe, szinte totál ugyanolyanok voltak anno, mint most a TF-el. Jó, most talán picivel erősebb a "hard" vonal a rockban, de nagyjából ugyanaz maradt...)
Viszonylag hamar találtak is maguknak kiadót, a Sumerian Records-szal írtak alá szerződést, tavaly pedig már egy komplett debüt-albumot tudtak a nagyérdemű elé tárni. 
A lemez megjelenése idején még csak négyen voltak, Kyle LeBlanc idén csatlakozott a srácokhoz, basszusgitárosként (az addigi basszeros, Jesse Saint pedig ritmusgitáros lett, tovább színesítve, gazdagítva a csapat zenéjét). Dobos fronton pedig történt egy változás: 2017-től Patrick kilépett, helyére a dobok mögé Grant Brooks került. 

Megjelent: 2016.07.01.

Tagok: 

Justin McCain (szólógitár, háttérének)
Grant Joshua Kendrick (szólóének)
Jesse Saint (basszusgitár, háttérvokál)
Patrick Mussack (dobok)

Tracklist: 

01. Reborn (intro)
02. Breakout
03. Stronger
04. Where You Lie
05. Breathe
06. Take It All Away
07. Dead Inside
08. Lights
09. Blood On My Hands
10. Damage
11. Stronger (Extended Version)
12. Breathe (Extended Version)

Alapból egész jól szórakoztam, míg hallgattam ezt a korongot, szóval ne tévesszen meg senkit, hogy csak ennyi dalt emeltem ki a lemezről. :) Tény, hogy számomra a "Stronger" az egyik legjobb az egész albumon, ezzel ismertem meg a csapatot, és azóta is ez az egyik kedvenc. :) A "Where You Lie" mondjuk hasonlóan fülbemászó, ezt is nagyon megszerettem, a "Breathe" pedig egy lassabb, lírikusabb daluk, de ez semmit sem von le az értékéből, hiába lóg ki ennyire a többi track közül. :)
Keményebb hangvételű, stílusú dalokból is kijutott ezen a lemezen. Ezzel lehet, hogy egyedül maradok, de engem a "Take It All Away" (és helyenként a "Dead Inside" is) pl. kifejezetten emlékeztet stílusban a régi Linkin Parkhoz. 
A lemezen található egy feldolgozás is: a "Lights" eredetileg egy Ellie Goulding-dal, amit én még fősulis koromban szerettem nagyon (pl. ezt a live változatot ), szóval itt kellemes meglepetésként ért, mikor váratlanul felcsendült ezen a lemezen, a srácok előadásában. :) Igazán klassz verziót sikerült készíteniük belőle.
Az album végére egyfajta bonus track-ekként felkerült két dal bővített verziója is. Az egyik a Stronger "dirty" változata, itt ugyanis pl. a "finomított" rádióbarát "forget that, I don't need that" sor kicsit másképpen hangzik: "fuck that, I don't need that". :) (Mellesleg ez a dal anno az Emphatic-os korszakukban is megjelent már egyszer, szóval ez annak egy újra-felvétele. Nekem az eredeti is bejövős amúgy.)
Összességében nézve: újat nem adott a lemez, de nem is unatkoztam. :) Fülbemászóak, kellően technikásak, szerettem. Arra mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben majd sikerül-e ezúttal a Through Fire-el nagyobb magasságokba törniük, mint anno az Emphatic-kal.

Through Fire - Stronger

 

 Eddig megjelent klipes dalok:

10/7

 

Címkék: rock hard rock 2016 7* alternativ metal [amerikai] |blog 2017| #Through Fire# ¤Sumerian¤

Szólj hozzá!

Dead by April - Worlds Collide (2017)

**Valcsa** 2017.11.27. 23:46

dead_by_april_worlds_collide_album_front_cover_borito_2017.jpgNehéz korszakon van túl a Dead by April: tavaly decemberben (többek között) hazánkban is koncerteztek volna, ha nem szól közbe harshvokálosuk, Christoffer Andersson Chron-betegsége, ami (nem meglepő módon) lehetetlenné tette számára a zenekari munkát. A koncertet később, idén szeptemberben bepótolták ugyan, Stoffe-tól viszont áprilisban (Stoffe személyes döntése alapján) meg kellett válniuk. Májusban újabb bejelentést tett a zenekar, megtörtént, amire még ők maguk sem fogadtak volna: visszatért soraikba a 2013-ban kilépett harshvokalista, Jimmie Strimell. A Worlds Collide egyébként a 4. stúdiólemeze a svéd csapatnak, ebből az első kettőn működött közre Jimmie. A nagy visszatérést megünnepelendő, szeptember 1-jén megjelent a lemez "rövidített" EP változata is ("Worlds Collide (Jimmie Strimell Sessions)" címmel). Ezen a visszatérő Jimmie harshvokálozásával újra felvett 4 dal hallható a nagylemezről.

Részemről nagy-nagy várakozás előzte meg ezt az albumot. Ha jól rémlik, legelőször a Warrior-t hallottam a korongról - és ez már (véleményem szerint) jócskán mutatott fejlődést, pl. az előző lemezükhöz képest. Azt nem hiába írtam le úgy anno, hogy "olyan, mintha egy metalcore alapra vokálozna rá Nick Carter a Backstreet Boysból". :D Belehallgattam a korábbi dalaikba, és hát igen, még ha nem is ég és föld a különbség, de nem lehet egy lapon említeni ezt a két albumukat... :)
Hát azt már kijelenthetem - hogy hiába vették takaréklángra a poposságot a zenéjükben és keményítettek csöppet be (dolgozva az ütősebb hangzáson is - nem, még a néha túlzásba vitt autotune se zavar, igazából már ez is a védjegyükké vált :D): az ősrockereket/metalisták továbbra sem valószínű, hogy szimpatizálni fognak velük. Egy próbát azért mindenképpen ajánlanék azoknak, akik nem zárkóznak el kategorikusan a dallamosabb, szokatlanabb megoldásoktól a metalcore-ban. :)

Megjelent: 2017.04.07.

Tagok a lemez készültekor:

Pontus Hjelm (gitár, ének, billentyűk)
Marcus Rosell (dobok)
Christoffer Andersson (harsh vokál, scream)
Marcus Wesslén (basszus)

Tracklist:

01. Crying Over You
02. I Can't Breathe
03. Playing with Fire
04. Warrior
05. Breaking Point
06. My Heart Is Crushable
07. Can You See the Red?
08. Our Worlds Collide
09. This Is My Life
10. Perfect the Way You Are
11. For Every Step (ft. Tommy Körberg)

Nekem sem volt és (valószínűleg) nem is lesz soha kedvencem ez a csapat. Viszont: egész kellemes hallgatni őket olyankor, mikor megcsömörlök a túlzott keménykedéstől, és jól jönne valami pop-szerűbb, dallamosabb cucc. Na akkor kifejezetten szívesen nyúlok egy-egy albumjuk után. És bizony azért ezen a korongon is van néhány olyan szerzemény, ami kellőképpen slágergyanús is: több alkalommal is volt dallamtapadásom egyik-másik daluknál (ami hosszú távon már kifejezetten idegesítő is volt, hogy mindig ugyanaz a részlet ugrott be, és kezdtem random dúdolgatni, napjában többször :D).
Mint ahogy fent is írtam, nálam az első a "Warrior" volt - nem nagyon kellett igyekezniük, mert már konkrétan a kezdőszólamoknál meg is voltam véve kilóra. :D Erre jön egy kellemes, populáris kis verse-rész, aztán a szaggatott ütemű, zaklatott bridge helyreteszi a dolgokat, és ezt még megfejelik egy fülbemászó refrénnel, csak úgy, habként a tortán. A hozzá készített videó érdekessége egyébként, hogy a dobosuk - aki 10 éve veszítette el az egyik szemét és azóta egyfajta "protézis szemet" visel - ezúttal egy egyedi akkumulátoros-LEDes cuccot kapott a szem-protéziséhez, szóval a pletykákkal ellentétben szó sincs semmiféle spéci effektről a klipben, ez teljesen valódi. :)
A lemezről elsőként egyébként a "Breaking Point" látott napvilágot, single-formában, még tavaly év végén. Jó volt, jó volt, de azért nem is váltott ki belőlem különösebb érzelmeket...
Az "I Can't Breathe" esetén komolyan nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mi volt az, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám. (Biztos vagyok benne, hogy sokan egyáltalán nem tartanák kiemelkedőnek ezt a számot.) Talán a harsh vokál részek, és a refrén. De az nagyon. Szövegileg is, dallamilag is.
A "This Is My Life" különlegessége, hogy (ha nem tévedek) ez az egyetlen dal az egész albumon, ami csak és kizárólag harsh vokálból áll, clean vokál részek abszolút nincsenek benne. De őszintén: hiányolja bárki is? Én biztosan nem. Így is nagyon szeretem ezt a kis darabkát a lemezről. Mintha érzelmek garmadájával öntetnének nyakon.
Az ezt követő "Perfect the Way You Are" szintén szívem csücske. :) Talán ez a legpopulárisabb, legrádióbarátabb dal a lemezen - és az egyik legfontosabb mondanivalóval bír. Értelmezhető egy nagyon aranyos vallomásként a Kedvesnek - ugyanakkor, a dolgok mélyére nézve egy "általános" bátorításként is, biztatásként mindenki másnak, mondván: tégy magasról rá, hogy mások mit mondanak rád - meg se halld. Te csak légy önmagad, mert így vagy gyönyörű és igaz. Borzalmas, hogy emberek százai, ezrei élnek nyomorultul, csak azért, mert mások elhitetik velük, hogy nyomorultak. Ha csak 1 embernek segítő kezet tud nyújtani ez a dal az önelfogadásban, már megérte a dalszerzés.
A lemez záróakkordjaként megszólaló "For Every Step" dalban a meglepetés erejével hatott a srácok földije, Tommy Körberg hangja. Én korábban őt nem ismertem - bár az Eurovíziós Dalfesztivált (ciki, nem ciki... :D) szoktam követni, mégis ismeretlen volt eddig a neve. Pedig ő már kétszer is képviselte a dalverseny döntőjében hazáját, Svédországot (igaz, olyan régen, hogy én még akkor véletlenül sem néztem ESC-t :D 1969-ben és 1988-ban). 2013-ban egy formáció tagjaként indult a hazai selejtezőn is, egy olyan dallal, amit inkább nem is minősítenék... :D (Annyi csak, hogy érthető, hogy végül nem lett belőle versenydal... :D) A rock/metalzene viszont határozottan jól áll neki (kicsit Meat Loaf jutott róla eszembe) - a Dead by April-es srácok lemezén kifejezetten az ő számára komponált dal pl. nagyon fekszik neki, tökéletesen eltalálták. :) És bár nagyon más, mint a többi szám a lemezen, mégis az egyik fénypontja lett így, zárásként. :)

Legjobb dalként én most ezt emelem ki, de tessék csak nyugodtan meghallgatni az összes többit is, aminek megkülönböztetett figyelmet szenteltem a bejegyzésben - bátran tudom ajánlani őket. :)

Dead by April - I Can't Breathe

 

Eddig megjelent klipes dalok:

10/8,5

Címkék: pop metal metalcore 2017 8.5* [svéd] ¤Spinefarm¤ ¤Universal Music¤ |blog 2017| #Dead by April#

Szólj hozzá!

Korpiklaani - Manala (2012)

**Valcsa** 2017.11.24. 22:43

korpiklaani_manala_album_front_cover_2012_www_zenefuleimnek_blog_hu.jpgMár második napja görcsöl a fejem (front lehet? mert azt általában megérzem a fejemen :/). Szóval talán nem jókor kezdek neki egy pörgős és eléggé "hangos" finn folkmetál albumról blogolni, nem hiszem, hogy segíteni fog a fejfájásomon.... :'D De mindegy, most van időm, úgyhogy kezdjük is... :D 
Ugyebár tavaly volt először szerencsém egy komplett Korpiklaani-albumhoz, és ez aztán annyira bejött, hogy el is határoztam magamban, hogy nem ez volt az utolsó zenei találkozásom velük. Úgyhogy most (mivel már vágytam egy kis finn folk cuccra) a Manala albumukra esett a választásom - becsszó, nem szoktam külső alapján ítélkezni, de ez a borító annyira szépséges, hogy így plusz 1 ok, ami miatt ezért a lemezért nyúltam... ^^
Nagyon reméltem, hogy sikerül megismételniük nálam a Noita album sikerét. Nos: küldetés teljesítve... :)

Megjelent: 2012.08.03.

Tagok:

Jonne Järvelä (ének, gitár)
Jarkko Aaltonen (basszusgitár)
Matti "Matson" Johansson (dobok)
Juho Kauppinen (harmonika)
Tuomas Rounakari (hegedű)
Kalle "Cane" Savijärvi (gitár)

Tracklist:

01. Kunnia
02. Tuonelan tuvilla
03. Rauta
04. Ruumiinmultaa
05. Petoeläimen kuola
06. Synkkä
07. Ievan polkka
08. Husky Sledge
09. Dolorous
10. Uni
11. Metsälle
12. Sumussa hämärän aamun

Ha lefordítjuk a címet (Manala = Alvilág), már önmagában ez sem jelent valami jót (és kicsit tartottam is tőle, hogy kevésbé lesz dallamos, vagy annyira fogós, mint a Noita...). A zenekar frontembere így nyilatkozott a lemez címéről: "A finn mitológiában Manala a holtak birodalma, az alvilág - magyarázta a lemez címét a frontember Jonne. - Tuonela, Tuoni, Manala és Mana - ezek mind szinonimák. Manalát leginkább a finn nemzeti eposzból, a Kalevalából lehet ismerni, amelyre amúgy az új dalok zöme is épül. A Kalevala 16. énekében Väinämöinen, aki egy sámánisztikus hős, a vének véne, Manalában kutat a holtakkal kapcsolatos tudás után. Utazása során talákozik a révészlánnyal is (hasonló a szerepe Charonéhoz), Tuonen tyttivel vagy Tionen piikával (a Halál szolgálólánya). Azonban Tuoni szigetén nem találja meg a varázsigéket, amiket keresett, és épp csak megússza a kalandot. Megmenekülése után mindenkit óva int attól, hogy önszántából próbáljon eljutni Manalába." (forrás: hammerworld.hu)

Fura, mert ezen az albumon talán annyira "slágerdalokat" nem is találtam most, mint anno a Noitán (hisz itt nincs se egy Pilli on pajusta tehty, se egy Lempo, vagy Ammänhauta...), viszont összességében nézve volt annyira jó számomra, mint az az albumuk. :) A gyönyörű, és zeneileg vérprofi instrumental-dalok bőven kárpótoltak, meg a felejthetetlen dallamok, felütések a dalokban.
Annyira azért nem szeretném leírni a pörgősebb dalaikat sem az albumon, mert aki keres, az bizony talál most is - sőt, annyira nem is kell keresni, hisz már rögtön az első, a "Kunnia" is kellőképpen fülbemászó, és simán lenyomok az asztal alatt egy lábdobolást rá önkéntelenül is... :D A "Ruumiinmultaa" és a "Rauta" szintén ilyen - bár utóbbinak azért kellett idő, mire megkedveltem... Van az a rész, mikor kántálják, hogy "iske" (ami azt jelenti, hogy "megütni", bár ebben a kontextusban inkább "üsd!" jelentéssel bír), na én ott következetesen "viszket"-et hallottam bele mindig... :'D
Ezután (komolyabb vizekre evezve) hamarosan eljutunk a "Synkkä"-hoz. Valahogy mindig úgy alakul, hogy akkor kerül Korpiklaani-lemez nálam terítékre, mikor valami jelentős változás (többnyire nem vlmi szívderítő...) következik be az életemben. 2 hete veszítettem el 8 és fél éves négylábú társamat (aki egy németjuhász blöki volt), gyakorlatilag szinte egyik napról a másikra ment el. És bizony az, hogy "nem voltam valami jó passzban" nagyon enyhe kifejezés arra, ahogy akkoriban (és még most is) érzem magam. Akkortájt kezdtem úgy komolyabban beleásni magam ebbe a lemezbe, és egyik este (mikor már minden veszni látszott), csak úgy találomra a "Synkkä"-t indítottam el az albumról (aminek jelentése "komor"). Nem tudom ennél jobban leírni a dolgot: apró pici darabkákra tépkedte a szívemet, és a padlóra szórta... Még most sem igazán bírom pityergés nélkül... :( Iszonyúan megindító, gyászos hangulata van, ugyanakkor ez a folkballada az egyik legnagyobb kincse ennek az albumnak (legalábbis számomra mindenképpen). Furcsa, hogy néha - még ha a dal szövege vagy témája nem is indokolná, mégis - milyen reakciókat, érzéseket válthat ki belőlünk egy-egy dal...
A "Dolorous" című daluk egy tisztán instrumentális szerzemény, ének egyáltalán nincs benne. De ilyen az, mikor nem is hiányzik: ez egész egyszerűen így tökéletes.
A "Metsälle" is instrumentálisan nyit, méghozzá egy nem is akármilyen dallammal: megindító és szívfájdítóan gyönyörű ez is. (Úgy látszik, ez egy ilyen album, de akárcsak az élet: ez sem csupa móka és kacagás, ugyanúgy jelen vannak a komor, fájdalmas pillanatok is.) Aztán a dal negyedénél átcsap egy teljesen más hangulatba és dallamvilágba, mintha egy új dal kezdődne - hogy aztán a végére ismét visszatérjünk ebbe a borongós állapotba. Én mondjuk ezt a megoldást is nagyon bírtam így - és nem is lep meg, hogy ez volt az egyik előfutár-dala a lemeznek, tökéletes választás a felvezetéshez.
Az "Uni" éles váltással szintén a pörgősebb, tempósabb dalok táborát erősíti az albumon, egyik kedvenc lett. Ahogyan az "Ievan Polkka" is, ami egy feldolgozás: a gyökerei egyébként a '30-as évekig nyúlnak vissza (és Eino Kettunen nevéhez köthető), mára ez már egy hagyományosnak számító finn polka-zene. Én a '95-ös Loituma verziót ismerem, valamint ezt a Holly Dolly vízilovas átdolgozást, ami valamikor a tini-éveimben volt nagy-nagy szám a suliban... :D) Itt a teljes dalszöveg is elolvasható magyarul. Hát, abban azért megállapodhatunk, hogy Korpiklaani-ék változata magasan veri mindegyiket... :)) Én nagyon bírom alapból ezt az amúgy erősen bohókás(nak tűnő) népdalt, metálosítva meg aztán főleg jöhet... :)
A lemez egyébként digipak-változatban, dupla cd-vel is megjelent: készült ugyanis egy angol változat is mindegyik dalról. Én viszont az eredeti finn verziót sokkal jobban szeretem (most a bejegyzésben is csak erre fókuszáltam inkább). Az angol nagyon életidegen tőlük, és személy szerint nem szeretem, hogy mindenki ennyire bújik az angolba, holott sokszor tényleg az a jobb, ha hagyjuk eredetiben a dolgot, és nem "angolosítjuk" (főleg, ha a finn nyelvről van szó, ami az én fülemnek pl. különösen kellemes)... Ha valaki meg szeretné érteni a szöveget, veszi a fáradságot, hogy utánajárjon, hogy mit jelentenek. :)

Mikor írni kezdtem a bejegyzést, még fogalmam sem volt, melyik dalt fogom "legjobbként" kihozni végül. Nagyon szerettem az Uni-t, a Metsälle-t, a Kunnia-t és az Ievan Polkkát is (a szomorkásabb instrumentális, balladisztikus dalokról már nem is beszélve). Ami viszont talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám (a fent már említett Synkkä-t leszámítva), az a:

Korpiklaani - Metsälle

 

Ez bizony most is nagyon jól esett. :) Korpiklaani-t még nekem, sokat! ^^

Megjelent klippes dalok:

 

10/8,5

Címkék: 2012 folk metal 8.5* [finn] ¤Nuclear Blast¤ #Korpiklaani# |blog 2017|

Szólj hozzá!