Nehezen tudok gépelni, útban van a kötésem, de azért próbálkozok vele... Ja, mert hogy tegnap megcsípett egy méh a kezemen (és most borogatás van rákötve; már nem fáj, csak rohadtul viszket), még a fullánkját is bennem felejtette... Azért elég érdekes, hogy a tavaszt meg a nyarat átvészeltem, így ősszel meg besikerült... -.- Húzós volt kicsit, főleg, mert még sose csípett meg semmi ilyesmi, azt sem tudtam, hogy allergiás vagyok-e rá... de szerencsére úgy néz ki, nem vagyok. Huh.
Na de hogy visszakanyarodjunk: már egy ideje a Halestorm második nagylemeze volt terítéken nálam (a deluxe verziója), úgyhogy eljött az idő, hogy szóljak pár szót erről az albumról is.. :)
Talán még azok is hallottak erről az albumról, akik egyébként még nem hallgatták meg magát a lemezt, vagy úgy egyáltalán a Halestorm zenéjét, ugyanis a csapat az albumról megjelent első kislemez (és videó), a "Love Bites" révén nem kevesebb elismerésben részesült, mint hogy a Grammy díj "Legjobb hard rock/metál előadás" kategóriájának győztese lett idén év elején. Nem semmi... :)
Tracklist:
01. Love Bites (So Do I)
02. Mz. Hyde
03. I Miss the Misery
04. Freak like Me
05. Beautiful with You
06. In Your Room
07. Break In
08. Rock Show
09. Daughters of Darkness
10. You call Me a Bitch like it's a Bad Thing
11. American Boys
12. Here's to Us
13. Don't know how to Stop (Deluxe Edition bonus track)
14. Private Parts (ft. James Michael of Sixx:A.M.) (Deluxe Edition bonus track)
15. Hate it when You see Me Cry (Deluxe Edition bonus track)
További érdekesség, hogy a zenekar "Here's to Us" c. dalát a Glee-ben is felhasználták (tévés sorozat) - ott persze sokkal lágyabb lett az előadás, a Halestorm-énekesnő Lzzy előadásában meg bármelyik dal annyira átütővé válik, árad belőle az energia, fantasztikus dolog őt hallgatni. :) Ugyanakkor nem csak a saját számai állnak ám jól neki: a covereket is annyira magáévá tudja tenni, hogy az valami őrület: elég, ha meghallgatjuk a Lady Gaga-féle Bad Romance-feldolgozásukat, kirázott tőle a hideg. :D (A japán album-verzión ezen kívül még további 4 dal feldolgozása hallható, érdemes rákeresni!)
A nagylemezről 4 dal megjelent külön EP-n is, "Hello, it's Mz. Hyde" címmel. Ez, a szóban forgó deluxe-album 3 bónuszt tartalmaz, valamint megjelent még egy, a többitől szintén csak eltérő verziója is az albumnak, ami csupán 1 "új" dalt tartalmaz (a "Here's to Us" vendégzenészekkel készített verzióját), ez viszont fontos és elhanyagolhatatlan abból a szempontból, hogy jó sok remek zenészt összeszedtek ebben a dalban: hallhatjuk benne gitározni Slasht, és énekelni Brent Smith-t (Shinedown), David Draiman-t (Disturbed), James Michael-t (Sixx:A.M.), Maria Brink-et (In This Moment), Tyler Connolly-t (Theory of a Deadman) és Myles Kennedy-t (Alter Bridge). Csak azt sajnálom, hogy nem osztották fel jobban a dalt, túl sokat énekel benne Lzzy és túl keveset a többiek... :/
Az albumon meglepően sok a lágyabb, lassúbb dal, sajnos ezeknek a zöme számomra olyan "tizenkettő egy tucat"... :/ Az előző lemezen pl. ott volt a "Familiar taste of Poison", az kellően függőséget okozott, és már kezdtem aggódni a dallistát végighallgatva, hogy ezen egyetlen líraibb dal sem lesz, amiért rajonghatok. Aztán végül mégis akadt egy olyan, ami nagyon megfogott, mégpedig a "Break In". Szerintem csodaszép. Lzzy ezt koncerteken Amy Lee-vel is előadta, és még milyen jól! *-* Nem tehetek róla, könnyekig hatódtam, mialatt hallgattam... Csodálatosan szól ennek a két zseniális énekesnőnek a hangja együtt is, olyan érzékletességben kísérik végig egymást a dalon, hogy... Hűű. Itt egy link a dalukhoz: https://www.youtube.com/watch?v=rcCmZLEV2-Q (de azért, ha Amy Lee szólózott volna kicsit benne, és nem csak háttérvokálozik, az lett volna az igazi... De így sem maradt el a hatás. Csak azt sajnálom, hogy a közönség végigvisítozta az előadást, engem szörnyen idegesített... -.- Oké, hogy koncert, de hogy van bárkinek is ahhoz mersze, hogy beleordítozzon ebbe a gyönyörű dalba? Én inkább tátott szájjal hallgattam volna...). Egyébként fura, hogy a szöveg alapján másra gondolna az ember, viszont állítólag Lzzy ezt a dalt úgy írta, mint egyfajta ódát a rajongóihoz, akik kapcsolatban állnak vele, és mindvégig támogatták őt és a csapatot - a kapcsolattartás a facebook, twitter stb. elterjedésével pláne könnyűvé vált manapság, és sokszor pl. a rajongóktól hallott sztorik ihletik meg őket egy-egy dalban is - mint ahogyan a "Rock Show" esetében is történt. Ez a dal egy rajongótól (Ali Blacksmith-től) érkezett levél alapján íródott, melyben a lány leírta, hogy egy Halestorm-koncert ösztönözte őt abban, hogy gitározni tanuljon, aztán saját zenekart alapítson - ebből is látszik, hogy egy-egy koncertélmény mennyire nagy hatással tud lenni az ember életére. A csapat jófejségből jelesre vizsgázott ezzel, hogy rajongójuknak egy teljes dalt szentelt, és az is csak fokozza a dolgot, hogy ráadásul meg is hívták Ali-t maguk közé koncertre, ahol a lány is együtt gitározhatott a csapattal a színpadon a "Rock Show" előadása közben.
Tovább menvén kedvenc lett még a "You call Me a Bitch, like it's a Bad Thing" is, bár tény, hogy már a címe is elég merész... :'D Mindenesetre úgy kompletten szeretem ezt a dalt. ^^ És még a "Mz. Hyde"-ot tudnám kiemelni - az első és a harmadik track nekem nem lett különösebben kedvenc, pedig ezekből pl. videót is készített a csapat... A bonusz-dalok közül pedig a James Michael-lel készült duett abszolút nyerő nálam: részben azért, mert engem ennek a pasinak a hangja mindig megbabonáz, valahányszor meghallom (nem lenne szerencsés, ha a közelemben lakna, mert állandóan bezombisodnék, mikor hozzám szólna... :'D tényleg, így hogy beszélek róla, igazán elérkezett már az idő egy Sixx:A.M. lemezajánlóhoz is...)
No de száz szónak is egy a vége: most már akármennyire is húzom-nyúzom, ideje lenne kiválasztani a kedvenc dalt. Szóval nálam a 2., 7., 8., 10. és 14. dal jöhetett számításban, mint az album legjobbja. Ezek közül tényleg bármelyik lehetne. De ha csak egy maradhat, akkor legyen ez:
Halestorm - Mz. Hyde
Mindent összevetve nálam valahogy nagyjából azonos szinten áll az előző lemezükkel, annak viszont nagyon örülök, hogy azóta kezdik őket komolyabban is elismerni. Tényleg tehetségesek, maximálisan megérdemlik a figyelmet.
Osztályzat: 10/9
Kommentek