Azt ugye mindannyian beláthatjuk, hogy a Depinek nem sikerült ezzel az albummal überelnie az előbbi albumuk minőségét, de még csak megismételni sem... Egy barátom mesélte, hogy már ekkoriban is kissé hanyatlott a Depresszió sikere: koncerten a közönség az előzenekar zenéjét (tökmindegy, hogy ki volt az) jobban élvezte, mint magát a Depit, és mire a banda került színpadra, jócskán meg is fogyatkozott a koncertre kíváncsiak száma. Ez azért elég ciki, már ha azt vesszük, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Depresszió Magyarország egyik legismertebb rockcsapata... :S
Mindenesetre ezen is vannak azért élvezhető dalok, de jóval kevesebb számban, mint a két évvel ezelőtti albumon. Persze, a rajongóknak tökmindegy: ha 11-ből csak 1 igazán jó dal van a cd-n, akkor is vakon és elfogultan imádják a bandát, hisz ezért hívják őket rajongóknak...
Tracklist:
01. A véred
02. Az ébredés útján
03. A mi forradalmunk
04. Legyen idegen
05. Néha
06. Aki érdekel
07. Félig ösztönlény
08. Még 1X
09. Minden reggel
10. Közeli helyeken
11. Újratöltés
"Ha a világ szennye venné a véred..." (A véred)
"Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól, de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból, hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van olyan, aki mellett én is elviselem magam." (Aki érdekel)
Az album legjobbja:
Depresszió - A mi forradalmunk
Osztályzat: 10/8
Kommentek