Mindig elmondom - de ha egyszer tényleg így van? :D -, hogy én általában az ilyen típusú metált nem szeretem. Mostanában viszont egyre több olyan bandára bukkanok, akiket igenis érdemes hallgatnom, mert iszonyúan tetszik, amit csinálnak - annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok oda a metal ezen alfajáért.
Ilyen most számomra a Týr is, akikre pár hete találtam rá Youtube-on, mégpedig a "The Lay of Our Love" c. dalukra, amihez videó is készült, és amiben vendégszerepelt Liv Kristine norvég énekesnő, a Theatre of Tragedy korábbi és a Leaves' Eyes jelenlegi énekesnője.
A zenekar a Feröer-szigetekről (magyarul "Juh-szigeteket" jelent :) ) származik - ha nem csal az emlékezetem, feröeri csapat zenéjét eddig még nem is hallgattam. (A Feröer-szigetek a Norvégia-Izland-Skócia háromszög közepén találhatóak, az Atlanti-óceán északi részén - fotók alapján csodás hely. *-*)
Dalaik témája a viking mitológia, történelem, nevüket is a jog és az igazság skandináv istenétől kölcsönözték.
A Týr létrejötte előtt Heri Joensen és Gunnar H. Thomsen tini korukban alapítottak egy Cruiser nevű formációt. Kis ideig tagja volt ennek Kári Streymoy is, aki később a Týr dobosa lett ('98-tól 2013-ig). Hamarosan nevet is változtattak "Wolfgang"-ra. Egyik néven sem sikerült albumot megjelentetniük, a Wolfgang-os időkben viszont rögzítettek néhány dalt, amelyek közül (a tagok elmondásai alapján) elég sok olyannyira kész van, hogy kb. bármikor ki lehetne adni.
A Týr gyökerei (ezen a néven) 1998 elejéig nyúlnak vissza, amikor is Heri Joensen énekes-gitáros ismét összefutott egy koppenhágai buliban Kári Streymoyjal, akinek fel is ajánlotta, hogy máskor is találkozhatnának, jammelhetnének kicsit együtt. Kári ezt először visszautasította, később azonban rábólintott. Ehhez a duóhoz csatlakozott korábbi zenésztársuk, Gunnar is. Terji Skibenæs gitáros 2001-ben került a zenekarba, és máig aktív tagja a csapatnak.
Már kezdetben is arra törekedtek, hogy belecsempésszék saját heavy metal zenéjükbe lakóhelyük sajátosságát, a feröeri hagyományos zenét - küldetésüknek érzik, hogy lebontsák a falakat, amiket mások a metálzene különböző alfajai közé építettek. Szerintük ugyanis ezek a címkék, bekategorizálások semmi egyébre nem valók, mint hogy elfogulttá tegyék az embereket. Ebben lehet, hogy van valami, de rám speciel nincs hatással, hogy az adott zenét death, heavy, trash, alternatív, viking, folk stb. kategóriába sorolták be, szívesen kísérletezek, mert attól, hogy pl. a death zenék többsége való igaz, hogy nem szokott tetszeni, azért még belehallgatok bármibe, ami ebbe a kategóriába tartozik, mert hátha az majd kivétel lesz. De persze elhiszem, hogy sokan nem ennyire nyitottak, szóval valamilyen szinten azért igazat is adok nekik.
A "Valkyrja" a zenekar 7. stúdiólemez, ami 2013. szeptember 16-án jelent meg a Metal Blade kiadó gondozásában.
A lemezen közreműködő tagok: Heri Joensen (vokál, gitár), Terji Skibanæs (gitár), Gunnar Thomsen (basszusgitár), George Kollias (dobok)
Tracklist:
01. Blood of Heroes
02. Mare of My Night
03. Hel Hath No Fury
04. The Lay of Our Love (ft. Liv Kristine)
05. Nation
06. Another Fallen Brother
07. Grindavísan
08. Into the Sky
09. Fánar Burtur Brandaljóð
10. Lady of the Slain
11. Valkyrja
12. Where Eagles Dare (Iron Maiden cover)
13. Cemetery Gates (Pantera cover)
Sok jó dalt találtam a lemezen, pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fog ez tetszeni nekem. :) A kicsit romantikusabb beállítottságúaknak + akik előtérbe helyezik a női vokálossal dolgozó zenekarokat/dalokat, mindenképpen ajánlom a "The Lay of Our Love"-ot, én nagyon megszerettem. Számomra kiemelkedő lett még a lemezről a "Lady of the Slain", a "Nation", a "Mare of My Night" és a "Blood of Heroes".
Helyet kapott a lemezen két feröeri nyelven íródott dal is, a Grindavísan és a Fánar Burtur Brandaljóð - utóbbit kifejezetten szeretem (előbbit nem igazán...), és örülök, hogy feröerit is hallhattam - ezt mindig dicséretesnek tartom, ha saját anyanyelvükön is adnak ki dalokat a zenekarok, ez teszi még sajátosabbá a zenéjüket, még ha az ember némi utánajárás nélkül nem is ért egy szót sem a dalból. Számomra ez a nyelv teljesen ismeretlen, valószínűleg még csak nem is hallottam eddig feröeriül semmit sem, mindenesetre a csengése tetszik, ahogy a finnek és a skandináv nyelveknek is. :)
A lemez végére felkerült két feldolgozás-dalt eredetiben sem hallottam még eddig - Panterát pedig egyáltalán nem hallgattam még, de tervben van, főleg, mert ez a dal különösképpen tetszett. :) Meghallgattam az eredetijét is, mindkettő bejövős - teljesen más stílus a kettő, így olyat nem is jelenthetek ki, hogy egyik jobb lenne a másiknál.
...és hogy végre rátérjek a lemez - véleményem szerinti - legjobb dalára, hát, most sem egyszerű a választás, mert a fent említett 6 dal közül bármelyiket szívesen linkelném. Aztán hosszas töprengés után végül ennél maradtam:
Týr - Blood of Heroes
Kommentek