Már kezdett kissé hiányozni a Lordi, úgyhogy elő is kaptam tőlük egy korongot, mégpedig egy több mint 10 évvel ezelőttit, ami egyébként a csapat második stúdiólemeze. Egyáltalán nem csalódtam, ugyanazt a színvonalat hozták ezen is, mint a későbbi 2 lemezükön, amit már hallottam: a 2006-os The Arockalypse-en, amelyen egyébként szerepel az a daluk, amivel 2006-ban megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált (Eurovision Song Contest), ezzel meghozva Finnország első ESC-s győzelmét. Valamint a 2008-ban kiadott Deadache is szuperül sikerült, mint ahogy ezt már anno ecseteltem.
Bár ekkor még valószínűleg kevesebben ismerték őket, mint az ESC-győzelem után, gondolhatnánk azt is, hogy korábban silányabb anyagokat adtak ki, és ezért nem figyeltek fel rájuk komolyabban világszerte, de ez nincs így: a The Monsterican Dream-ről konkrétan annyi kedvencem lett, hogy egyelőre fogalmam sincs, hogy majd melyiket fogom kiemelni... :D
A lemeznek készült egy "újra-kiadása" is, Limited Edition-ként, ami tartalmazta a Lordi 30 perces rövidfilmjét, a "The Kin"-t. Ennek értelmében a lemezt egyfajta soundtrack-ként is kezelhetjük (ami nem meglepő, mert az intro már rögtön egy mozitrailer-szerű felkonferálással indít).
Bár a film sikeres lett, a lemez sosem tudott igazán érvényesülni, nem sikerült meglovagolniuk az album elődje, a 2002-ben megjelent Get Heavy által keltett hullámot (ami egyben a Lordi bemutatkozó anyaga is volt).
A lemez megjelenése után jogviták indultak a tagok között. Az európai turnéjukat követően 2005 végén megváltak a szintetizátoron zenélő Enary-től (a borítón ő a szőke hosszú hajú "szörny"), majd a basszusgitáros Kalma ki akart szállni a zenekarból (ő a cilinderes, fehér hajú), családi és pénzügyi problémákra hivatkozva. Mr. Lordi marasztalni próbálta, mondván, hogy elég csak a nagyobb turnékon részt vennie, illetve a zenekart érintő komolyabb szerepléseken, de Kalma úgy gondolta, hogy vagy részt vesz a csapat életében maximálisan, vagy akkor sehogy, így mégis csak a távozás mellett döntött 2006-ban, a The Arockalypse albumuk elkészítését követően, még mielőtt a Lordi benevezett volna az ESC-re. Ezután csatlakozott a zenekarhoz két új tag, a basszusgitáros OX (akinek a szörnyjelmeze egy félig bika, félig emberi lény) és a billentyűs Awa (ő pedig egy 26 évesen meggyilkolt fiatal lány jelmezét öltötte magára, aki visszatért a halálból). Egyébként nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint inkább nevetségesek, semmint ijesztőek ezek a maskarák: azért ha egy félhomályos sikátorban összefutnék bármelyikükkel, engem garantáltan kiverne a frász tőlük... :D
A Lordi tagjai a lemez készültekor: Mr. Lordi (ének), Amen (gitár), Enary (billentyűs hangszerek), Kita (dob), Kalma (basszusgitár)
Tracklist:
01. Threatical Trailer
02. Bring It On
03. Blood Red Sandman
04. My Heaven Is Your Hell
05. Pet the Destroyer
06. The Children of the Night
07. Wake the Snake
08. Shotgun Divorce
09. Forsaken Fashion Dolls
10. Haunted Town
11. Fire in the Hole
12. Magistra Nocte
13. Kalmageddon
Kedvenc szörnyeimben most sem kellett csalódnom, sőt, nem számítottam arra, hogy ennyi remek dal fog várni ezen a lemezen... o.O
Elsőként a Blood Red Sandman-t emelném ki, ami kislemezes dalként és videoklippel is megjelent. Erős húzódal a lemezen, az átkötő-részt pedig ötletesen oldották meg: templomi kórus-szerűen komponálták meg, ami alatt pedig ugyanúgy a metál-alap megy, ez adja meg a dal pikantériáját is.
A My Heaven Is Your Hell inkább a bulisabb metál vonalat képviseli, de ettől eltekintve is szerethető, és olyan fülbemászó a refrénje, hogy 2-3 hallgatás után már garantáltan kívülről fújja a hallgatóság. :)
A Pet the Destroyer-ben a gitárriffeket imádom nagyon, és emellett természetesen ez is egy remekül összerakott dal úgy összességében is, aminek szintén szeretem a refrénjét (is). [Itt megjegyzem, hogy ez eléggé "legjobb-gyanús"...]
Ezután jön zsinórban a 4. olyan dal, amit nagyon szeretek, az Éjszaka Gyermekei, azaz a The Children of the Night. Már első hallásra megfogott ez a kicsit balladisztikusabb Lordi-szerzemény. Ez is simán szóba jöhet, mint a lemez legjobbja.
A Shotgun Divorce szerencséje, hogy a felvezetője ilyen szuper. :) Valamint az se hátrány, hogy belecsempésztek némi szintetizátort a második verse-rész alá is - ez teljesen feldobja. Ennek mondjuk a refrénje nálam nem akkora húzóerő, pedig minden egyéb a helyén van...
A Forsaken Fashion Dolls-ról és a Fire in the Hole-ról különösebben nem tudok mit írni, ezeket egyszerűen csak szeretem. :)
Aztán pedig helyben is vagyunk. A Magistra Nocte egy pusztán zongoraszólamból álló, kellemes, szép dalocska, amit simán el tudnék képzelni pl. az Életrevalók c. film soundtrack-lemezén, vagy akár azt is feltételezném róla, hogy Yiruma szerzeménye (akinek pl. a River flows in you-t is köszönhetjük), arra viszont semmiképp sem gondolnék, hogy ez is egy Lordi-dal...o.O
Végső soron pedig én ezt választottam ki, mint legjobbat (igaz, magyarul kissé hülyén hangzana a szöveg, ezt elismerem, de így eredeti nyelven nekem nagyon rendben van, a rímek is, a zene, a szöveg is :) ):
Lordi - Pet The Destroyer
És igen, idén két blogolt albumból eddig 2 lett 10 pontos - nem rossz kezdés. :)) De ez van, nem tudok erre sem kevesebb pontot adni, mert amiket nem jelöltem ki a számlistán, azok sem rosszak, egyszerűen csak nem kerültek hozzám annyira közel, mint a többi. Garantáltan visszajáró vendég lesz nálam ez az album is. A Lordi pedig jó úton halad afelé, hogy kedvenceimként emlegethessem őket. :)
Osztályzat: 10/10
Kommentek