Lassan rekordot döntök (1 nap alatt három bejegyzés... :D), viszont így, államvizsga előtt nagyon ki kell élveznem minden percet, amit "szabad"-nak mondhatok. :/
Úgyhogy így, a nap zárásaként jöjjön valami friss és hazai. :)
Kb. 2-3 hete posztolta az egyik ismerősöm facebook-on üzenőfalra a "Bordahajtogató" c. dalt. Hazudnék, ha azt írnám, hogy elsőre beleszerelmesedtem ebbe a dalba, viszont volt benne valami, amitől nem tudtam szabadulni, ami arra ösztönzött, hogy újra és újra lejátsszam. Tetszett, de emellett az első szó, ami eszembe jutott az a "fura", aztán az, hogy "szokatlan". Úgyhogy el is kezdtem hallgatni a teljes albumot, hogy kiderítsem: tényleg tetszik-e nekem (pár nap rá is ment erre a kísérletezésre). Végül aztán mégis meggyőzött... :)
Az Elefánt zenekar 2011 decembere óta tevékenykedik, jelenlegi felállásban 2012 elejétől zenélnek. A csapatot hat tehetséges zenész alkotja: Szendrői Csaba (énekes), Tóth András (gitáros, vokálos), Horváth Bence Ede (basszusgitáros), Kovács Zoltán (billentyűs), Kunert Péter (gitáros, vokálos) és Németh Szabolcs (dobos). A "Vérkeringő" címet viseli az első "teljes hosszúságú" lemezük (ez előtt egy 5 dalból készített lemezük már volt).
Az énekes, Szendrői Csaba valami elképesztő, és frontemberként tökéletesen helyt áll a csapatban: ahogyan színészkedik a dalok során a hangjával, hát az valami fenomenális. :D A csapat honlapján (http://www.elefantmusic.com) frappánsan megfogalmazták, amit én is mindvégig éreztem a lemez hallgatása közben: "Bármelyik pillanatban felszakadhatnak a sebek, elszabadulhat a pokol, amit aztán ismét a csend követ." Némely pillanatban tényleg el is szabadul az a bizonyos pokol, de ezt olyan jólesően tudják csinálni, hogy az már-már pimaszság.
"Fáj, minden lépés fáj, ha
utam végén nem tudok
a karjaidba szenderülni."
(Mona Lisa)
Ha tovább olvassuk ismertető-szövegüket, lemezük címéről is vallanak a tagok: "A lemez címe az első ilyen meglepetés. Vérkeringő. A keringő ¾ -es lüktetés, 3x4 az 12. 12 szám van a lemezen, amit három ciklusban tör meg egy visszatérő motívum. A Vér a címben a szenvedélyesség jelképe. A Vérkeringő a zenekar életében egy nagyon impulzív időszak vége. Azt szeretnénk, ha a dalaink erős érzelmeket váltanának ki. Amikor a szerelem szó elhangzik, akkor legyen gyönyörű és fájdalmas. Legyen valódi."
Bohém, őrült, virtuóz és mindenképpen felejthetetlen anyag, amit az Elefánt kínál nekünk. Aki nem hiszi, járjon utána. ;) De addig is: TÁNC!
Tracklist:
01. Mona Lisa
02. Szex
03. Budapesti lányok
04. Merengő I.
05. Ízek és formák
06. Körbelátó
07. November
08. Merengő II.
09. Kerülöd a napfényt
10. Bordahajtogató
11. Kedvenc Felhőmnek
12. Merengő III.
"Itt senkinek nem kéne senkinek lenni (...)
Hogy egymás ajkán lógjunk, egymás szaván,
egymás nyakán, ne pedig egy régen kiszáradt fán."
(November)
Mint ahogyan föntebb már idéztem őket ez ügyben, a srácok furcsa megoldást választottak: az egyik daluk három felé "vágja" az albumot, és maga a dal is három részletben van: az I. a dal első fele, a II. a második, a III.-ban pedig egyben hallható a teljes dal; mindenképpen ötletes megoldás. :) Bár, nekem valahogy épp ez a daluk az, aminek annyira nem sikerült megszerettetnie magát velem, hiába van központi szerepe a lemezen... :/ Összességében viszont szívesen hallgatom ezeket a dalokat: a számlistán is csak a legeslegnagyobb kedvenceket jelöltem ki, mert egyébként néhány kivétellel az összes piros lenne. :)
Én csak ajánlani tudom az Elefánt zenéjét; aki kicsit is szereti az alteresebb zenét, annak biztosan tetszeni fog. Ezen a linken a lemez összes dala meghallgatható, és a dalok (vagy a teljes lemez) megvásárlására is van lehetőség: http://elefantmusic.bandcamp.com/
Kapásból 3-4 kedvencet is tudnék ajánlani az albumról, de azt hiszem, ennél maradok (a Mona Lisa és a Körbelátó mellett számomra ez a leg-leg) :
Elefánt - Kerülöd a napfényt
Osztályzat: 10/9
Kommentek