Az Amaranthe új lemeze kapcsán nemrég beígértem egy ajánlót erről a 2013-as nagylemezükről, amivel ezidáig adós voltam. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele! :)
A The Nexus a svéd/dán melodic death/power metál csapat második nagylemeze, 2013. márciusában jelent meg (változó dátumokban: Japánban már 13.-án, míg az USA-ban csak 26.án). A lemez tökéletes folytatása az Amaranthe self-titled bemutatkozó lemezének, ugyanakkor a csapat kreativitása minden korlátot átszakított: sokkal nagyobb a zenei kontraszt, nagyobb az ellentmondás a zenéjükbe belekevert különböző műfajok között. A kérdés csak az: ez így működhet?
Az Amaranthe tagjai a lemez idején: Elize Ryd (női vokál), Jake E. Lundberg (clean férfi vokál), Andreas Solveström (harsh vokál), Olof Mörck (gitár és billentyűk), Johan Andreassen (basszusgitár), Morten Løwe Sørensen (dobok). Azóta történt egy változás a tagokat illetően: 2013 októberében a harsh vokálos Solveström elhagyta a csapatot. A helyére Henrik Englund érkezett - a zenekar idén megjelent lemezén, a Massive Addictive-on már őt hallhatjuk.
Tracklist:
01. Afterlife
02. Invincible
03. The Nexus
04. Theory of Everything
05. Stardust
06. Burn with Me
07. Mechanical Illusion
08. Razorblade
09. Future on Hold
10. Electroheart
11. Transhuman
12. Infinity
Nem tudom hová tenni ezt a korongot. Tetszett is, meg nem is. Imádom a harsh vokál részeket benne, Solveström atom jó (és kár, hogy kiszállt... :/ Meglátjuk Englunddal milyen lesz a csapat - eddig még csak 1 dalt hallottam az új albumról, úgyhogy az alapján még nem mondék konkrét véleményt...). Elize hangját továbbra is nagyon szeretem, és kétségkívül ő az egyik legtehetségesebb metál-énekesnő. Aztán persze itt van még férfi vokál fronton Lundberg, akinek bár a hangja számomra igazából semmi extra, viszont így hárman igazán ütős elegyet alkotnak: szuper ötlet volt ez a felállás.
A zene az, amivel gondjaim vannak. Elég ha kajákra gondolunk: hiába finom az eper, a káposzta meg a tej, mégis, ha ezeket összemixeljük, nem biztos, hogy együtt is finom lesz... Ugyanígy vagyok ezzel a lemezzel. Számomra ez túlzottan elektronikusra és dallamosra sikerült. A Razorblade-től egyenesen rosszul vagyok: a refrénje vlmi borzalom, mi ez a diszkós-mulatós zene? Az Electroheart-ot szintén nem tudta bevenni a gyomrom... Nem baj, sőt jó, mikor a dallam és a metálzene találkozik, kifejezetten szeretem, ezt viszont már túlzásnak érzem...
Rá is térnék a kedvenc dalra... Igazából 2 dal jöhetett számításba: a Theory of Everything és a Mechanical Illusion. Amelyik pedig e kettő közül leginkább megfogott, az ez; itt ugyan főleg a harsh vokál kap kitüntetett figyelmet, de ez jól is van így, nagyon el lett találva minden ebben a dalban (míg az előbb említett másik dal esetén a verse-rész nagyon jól indul, sőt, még a bridge is, a refrén viszont nem igazán lett kedvenc...)
Amaranthe - Mechanical Illusion
Osztályzat: 10/8
Kommentek