Ideje, hogy elkezdjem a '80-as éveket, és ahogyan a '70-es évekkel is tettem, most is minden évből hozzak egy-egy albumot. A választott albumok többnyire véletlenszerűek ezúttal is; remélem, ahogyan az előző körben, úgy most is jobbnál jobb albumokkal hoz majd össze a véletlen. Csapjunk is bele! :)
1980-ból az AC/DC nyolcadik stúdiólemezét választottam. Ez az első lemez, amin már Brian Johnson hallható énekelni - az AC/DC előző énekese, Bon Scott 1980 februárjában hunyt el, a csapat tagjai pedig pár hónap múlva a munkába temetkeztek, és júliusban Johnson közreműködésével ki is adták az albumot. Johnson ezt követően egészen napjainkig oszlopos tagja maradt a zenekarnak.
A csapat népszerűsége ezzel az albummal is töretlen maradt, sőt még nagyobb elismertséget hozott, mint korábbi munkásságuk: huszonkétszeres platinalemez lett megjelenése óta az USA-ban, és ez minden idők legtöbb példányszámban elkelt hard rock albuma.
Tracklist:
01. Hells Bells
02. Shoot to Thrill
03. What do You do for Money Honey
04. Given the Dog a Bone
05. Let Me put My Love into You
06. Back in Black
07. You Shook Me All Night Long
08. Have a Drink on Me
09. Shake a Leg
10. Rock and Roll Ain't Noise Pollution
A lemez elkészítése nem ment egyébként túl simán: a Bahamákon kezdték meg a felvételeket egy stúdióban, azonban a trópusi viharok miatt akadozott a stúdió áramellátása is. A Hells Bells első soraiban pl. erre utalnak. Érdekesség még, hogy szintén ennek a dalnak az elején hallható egytonnás harangot kifejezetten a zenekar számára öntötték.
Az album borítója és címe már önmagában is borongós hangulatot ad, nem is ok nélkül: elmondásuk alapján ez a "gyász jele", ezzel akartak Bon Scott előtt tisztelegni. A lemez dalai közül öthöz készült klip is, ezeket azonban egyszerű fekete háttér előtt forgatták le, folytatva a borítóval és a címmel megkezdett "feketeséget".
Nekem ez a lemez maximálisan tetszett. :) Johnson hangja összehasonlíthatatlan Scottéval, bár abban kétségkívül hasonlítanak, hogy mindkét énekes hangja egyedi, erőteljes, karakteres, és teljesen illeszkedik az AC/DC imázsába. Még azt sem zárom ki, hogy meghallgatok még pár lemezt tőlük és kedvenceimként is emlegethetem majd őket; egyre több olyan dal van, amit nagyon szeretek tőlük. Ezen a lemezen is volt olyan, amit eddig nem ismertem, és most nagyon megszerettem, mint pl. a "Let Me put My Love into You". Van még két dal, amit már korábban is ismertem: a "Back in Black" és a "You Shook Me All Night Long", ezeket is nagyon szeretem. A legjobb dal kiválasztásánál is e három között vacilláltam, igazából bármelyiket linkelhetném, de most ezt fogom :) :
AC/DC - You Shook Me All Night Long
Osztályzat: 10/9
Kommentek