Zene füleimnek...

Biztosan többen is vagyunk - mi, akik azt gondoltuk, hogy a Disturbed, mint olyan, már nem fog feléledni hamvaiból. Aztán milyen jó, hogy rosszul gondoltuk! :)
A csapat tagjai ugyanis 2011 nyarán bejelentették, hogy az aktuális turnéjuk befejeztével határozatlan időre felhagynak az egész zenekarosdival (és még az sem volt biztos, hogy bármikor is folytatni fogják ismét), azt viszont határozottan tagadták, hogy azért mennének szünetre, mert a tagok között megromlott volna a viszony. Ahogy David Draiman énekes nyilatkozta a Hammerworldnek (2015/09), erre a szünetre egyszerűen csak szükségük volt, 10 év alatt 5 lemezük jelent meg, amelyekkel rengeteget jártak turnézni, és hogy ne fásuljanak ebbe bele, ne váljon rutinná, és a lelkesedésük is megmaradjon, így muszáj volt kicsit szabadságolniuk magukat. Emellett pedig David teljes valójában átélhette az apaság örömeit is: két évig gyakorlatilag főállású apa lehetett, amit az élet nagy adományaként élt meg.
2011-től kezdődően zeneileg is mindenki a maga útján indult el: Draiman egy industrial metal zenekart alapított, "Device" néven, John Moyer pedig az Adrenaline Mob basszusgitárosa lett (emellett részt vett az "Art of Anarchy" nevű zenekar megalapításában, tavaly pedig debütlemezük is megjelent). Dan Donagan gitáros és Mike Wengren dobos szintén nem tétlenkedett: együtt kezdtek zenekaralapításba az Evans Blue énekesével, Dan Chandler-rel. A Device-hoz és az Art of Anarchy-hoz hasonlóan nekik is jelent meg stúdiólemezük.
Aztán 2015 júniusában feltűnően minden jel arra kezdett utalni, hogy a zenekar tagjai készülnek valamire, és hogy minden bizonnyal épp a visszatérésre: megjelent egy visszaszámláló a zenekar hivatalos oldalán (ami - mint utóbb kiderült - az új lemez első dalának leleplezéséig hátralévő időt számolta), és a hiátus végére utalt az is, hogy a zenekar új logót kapott, valamint felkerült az oldalukra egy videó is, amin a zenekar kabalája, "The Guy" fekszik lekötözve, sokat sejtetően várva, hogy ismét akcióba lendülhessen. :)

Megjelent: 2015.08.21.

Tracklist:

01. The Eye of the Storm 
02. Immortalized
03. The Vengeful One
04. Open Your Eyes
05. The Light
06. What Are You Waiting For
07. You're Mine
08. Who
09. Save Our Last Goodbye
10. Fire It Up
11. The Sound of Silence (Simon & Garfunkel cover)
12. Never Wrong
13. Who Taught You How to Hate
14. Tyrant (Deluxe Edition Bonus Track)
15. Legion of Monsters (Deluxe Edition Bonus Track)
16. The Brave and the Bold (Deluxe Edition Bonus Track)

Eddig még csak 1 lemezhez volt szerencsém a Disturbed-től (Indestructible), de arról is csak 1-2 kedvencem lett, és összességében sem nyűgözött igazán le, úgyhogy nem is éreztem azután késztetést, hogy mielőbb sorra vegyem a többi albumukat is. Bevallom, az Immortalized-ot is csak azért kezdtem hallgatni, mert hajtott a kíváncsiság, hogy vajon 4 év kihagyás után mivel térnek vissza, változott-e a zenéjük, stb. És azt kell mondjam, hogy abszolút változott, méghozzá maximálisan pozitív irányba. :) Már rögtön az intróra is felkaptam a fejem, hogy ez biztosan a Disturbed? :D Annyira nem jellemző rájuk az ilyesmi... Mindenesetre tökéletesen megadja az alaphangulatot, kellemes másfél perc ez így, rögtön az elején. :) Az ezt követő Immortalized-ban már erőteljesen belecsapnak a lecsóba, ez már egy tipikus Disturbed nóta, bár számomra túlzottan is tipikus és átlagos ez tőlük, nem nyújt semmi újat. A The Vengeful One szintén ilyen, mégis egy fokkal közelebb került hozzám: az ütemét imádtam, ahogyan a bridge-részt is. Az Open Your Eyes egyértelműen az egyik kedvencem, minden szempontból nagyon rendben van ez a dal. :) Ahogyan a The Light is, bár elsőre erről sem igazán mondaná meg senki, hogy ez is egy Disturbed-dal. :) Erről így nyilatkozott Draiman a HW-nek: "(...) (ehhez) foghatót még nem hallhattak tőlünk az emberek. Másképp is énekelek benne, kevésbé agresszíven. A szövegek is pozitívabbak most, ami talán nem is csoda (...)". És ebben bizony egyértelműen igazat is adhatunk neki. :)
A You're Mine a zenekar első szerelmes dala, amit Draiman a feleségének írt. A témájától függetlenül azonban nem egy nyálas-csöpögős zene lett ez, a dallamosság mellett kellően megvan benne az erő, számomra a lemez egyik legjobb pillanata volt ez a dal, abszolút kedvencem lett. :)
Minden dalt nem kezdenék most elemezgetni (egyébként tudnék, mert szerencsére tényleg nyüzsög az album a jobbnál jobb daloktól :) ), a The Sound of Silence-ről viszont még kénytelen vagyok pár szót szólni... o.O Rég volt már rám ilyen hatással egy dal... Az eredetit is ismerem és szeretem (képtelenség lenne összehasonlítani a kettőt, teljesen más műfaj... úgyhogy maradjunk annyiban, hogy mindkettő ugyanannyira a szívem csücske), aminek a szerzője és előadója a Simon & Garfunkel nevű formáció, maga a dal pedig 1964-ben jelent meg; ITT meghallgatható az eredetije. Amit a Disturbed művelt ezzel a dallal, arra tényleg nincsenek szavaim... Gyönyörű és hátborzongató egyszerre. Számomra egy élmény volt ez a dal, mindenképpen ajánlom!

A lemez legjobb dalaként most mégsem ezt fogom kiemelni, bár kétségkívül ez az egyik legkiemelkedőbb momentuma az albumnak és számomra mindenképpen a zenekar egyik legjelentősebb teljesítménye ezen a korongon - hiába "csak" feldolgozás és a hangszeres háttér sem egy nagy truváj, mégis nagyot üt...
Erősen vacillálok négy kedvencem között, ami nem más, mint az Open Your Eyes, a The Light, a Who Taught You How to Hate és a You're Mine. Ezek közül meg mondjuk legyen ez:

Disturbed - You're Mine

Eddig megjelent klipes dalok:

• The Light
• The Vengeful One
• The Sound of Silence

10/9