Először is: mérhetetlenül fel vagyok háborodva, mikor egy lemez esetén csak egyetlen zenészt emelnek ki, mert ő a híresebb, a többiek meg le vannak sajnálva, akármennyit is adtak hozzá a lemez minőségéhez... Ilyennek érzem ezt az albumot is: maximálisan Slash lemezeként van hype-olva, de arról azért ne feledkezzünk meg, hogy önmagában 1 gitárral nem biztos, hogy túl sokra ment volna. Nem kétlem, hogy remek gitáros, sőt, (ha valaki nem tudná, ő a Guns N' Roses alapító ex-tagja - igen, az a cilinderes nagyhajú napszemüveges fazon), és nem a szél hordta össze, amit ő tud és amit elért már, de azért valljuk be egy szál gitárral mindenféle más hangszer nélkül nem igazán lehetne boldogulni, a hard rock műfajban pláne. Szóval igenis tegyük hozzá az Alter Bridge zenekar énekesének, Myles Kennedy-nek a nevét is, és a "The Conspirators"-t sem árt beszúrni, elvégre remek zenészek működtek közre az alap elkészítésében. Az albumon szereplő dalok pedig Slash és Myles szerzeményei (kivéve a "Shadow Life"-ot, amin a basszusgitáros is közreműködött az alkotói folyamatban, illetve a "Safari Inn"-t, ami teljes mértékig Slash munkája).
Ez a lemez Slash 3. szólóprojektje: 2010-ben jelent meg az első, már ekkor is felbukkant több vendégzenész és -énekes is a lemezén. Ezt követte 2012-ben az Apocalyptic Love, ahol már szerepelt Myles és a "konspirátorok" is. Az együttműködésük olyannyira jól sikerült, hogy megtartották jó szokásukat, és ezt a 2014-es lemezt is négyesben készítették el (legalábbis hangszeres játékot tekintve - nyilván többen állnak a lemez mögött, akik a háttérből rendezgették az album szénáját, hogy jól álljon: producer, mérnökök, stb...)
A lemez létrejöttében aktívan részt vevő zenészek: Myles Kennedy (szólóének), Slash (szóló- és ritmusgitár, slide gitár), Todd Kerns (basszusgitár, háttérvokál), Brent Fitz (dobok, ütőshangszerek, elektromos zongora)
Tracklist:
01. World on Fire
02. Shadow Life
03. Automatic Overdrive
04. Wicked Stone
05. 30 Years to Life
06. Bent to Fly
07. Stone Blind
08. Too Far Gone
09. Beneath the Savage Sun
10. Withered Delilah
11. Battleground
12. Dirty Girl
13. Iris of the Storm
14. Avalon
15. The Dissident
16. Safari Inn
17. The Unholy
Háromszoros hurrá, amiért Slash nem hagyta abba a zenélést, avagy hogy van élet a GNR után is! :) Mégpedig micsoda élet! (Oké, nem teljesen igaz így, mert ezt nem ezekkel a szólóprojektjeivel bizonyítja először: a Slash's Snakepit nevű zenekarával '95 és 2000 között 2 stúdiólemezt adtak ki (2002-ig voltak aktívak), majd 2008-ig volt a Velvet Revolver zenekar, szintén 2 kiadott albummal, 2010-től pedig irány a "Slash"-magánszekció, egyéb zenészekkel, énekesekkel dúsítva.)
Az a helyzet, hogy nekem ez nagyon tetszett, kifejezetten az én ízlésem szerint való. :) Myles és Slash remek párosítás (tökéletes zenésztársakkal körülvéve magukat), ezután mindenképpen meghallgatom majd a 2012-es korongjukat is, mert itt bizony nagyon összhangban voltak, szuper anyagot hoztak össze. Hihetetlen sokszínű, mégis az alkotók egyéniségét tükrözi vissza minden mozzanata. Arról nem is beszélve, hogy igencsak el lettünk kényeztetve ezzel a 17 dallal, nem aprózták el. :) Eléggé szokatlan dolog, hogy ennyi dal kerüljön egyetlen lemezre..
Nagyon sok dalt megszerettem. Már rögtön a kezdő-taktus felkorbácsolja az indulatokat, és beindul a hallgatóságnál a lábdob-effektus. :D Nincs mit ragozni ezen: úgy tökéletes, ahogy van.
A második track nekem személyes kedvencem, már az intro totál levett a lábamról. Számomra egyértelműen ez a lemez egyik legjobbja, kötelező meghallgatni mindenkinek!
Az Automatic Overdrive a nyitószámban elkezdett vonalat vezeti tovább: pörgős, Slash hozza a formáját, és a dob is kellően diktálja az iramot. :) Szeretem.
A 30 Years to Life-on számomra kissé rondít, hogy nem tudok elvonatkoztatni a The Pretty Reckless "Heaven Knows"-ától... Már rögtön a dal elején felcsendül egy rész, ami szerintem piszkosul hajaz a Taylor-ék féle dal legelejére (ami egyébként a dal magvát is adja): itt ni! Szinte ütemre pontosan megegyezik... Ha viszont ezt nem vesszük figyelembe, ez is egy igazán jó dal.
A Bent to Fly már jóval nyugisabban indul, mint az eddigiek, aztán persze picit ez is bonyolódik, igazi rockballadává lesz a másodpercek múlásával.
A Safari Inn meg azért érdekes, mert ez az egyetlen instrumentális dal a lemezen, ahol Slash ujjtornáját hallgathatjuk, rivaldafényben, közel három és fél percen keresztül. Királymód!
Ezek mindenképpen csekkolandók a lemezről, amúgy meg igyekeztem minden számomra izgalmasabb, érdekesebb dalt kijelölni. :)
Háthűha, most se vagyok egyszerű helyzetben, mert tényleg kb. ugyanannyira szerettem meg a fent külön megemlített dalokat, de talán ami a leg-leg ezek közül, az a:
Slash ft. Myles Kennedy & The Conspirators - Shadow Life
Ígérni semmit sem merek, de valószínűleg várható majd a közeljövőben Alter Bridge lemezajánló is. :) Nem szoktam hallgatni amúgy, de Myles - ezen a lemezen nyújtott performanszával - totálisan meggyőzött, hogy érdemes...
A lemez pedig nálam egy tízes skálán eddig tudott felkúszni - a gyengébb dalok lehúzták csöppet (bár azért azok sem voltak hallgathatatlanul gyengék, csak átlagosabbak a vártnál)... :/ Ettől eltekintve én nagyon jól szórakoztam, mindenképpen ajánlom!
Osztályzat: 10/9
Kommentek