Ezzel az igényes és fantaszti-kus borítóval (és nem kevésbé igényes és fantasztikus tartalommal) érkezett meg január végén az idén 22 éves Papa Roach zenekar új, szám szerint 8. stúdiólemeze.
Harmadik, "Love-hatetragedy" névre keresztelt lemezük óta nem volt ennyire sikeres albumuk: a F.E.A.R. a Billboard 200-as listájának 15.helyén nyitott (nem is csoda,én is nagyon kíváncsi voltam már az új szerzeményeikre, és ahhoz képest nagyjából azt is kaptam, amit vártam - csak aztán, ahogy az lenni szokott, időközben más lemezek annyira lekötötték a figyelmemet, hogy még csak most jutottam el odáig, hogy írjak is erről :) ).
A kiadó (Eleven Seven Music) egyébként olyan jó fej volt, hogy a tervezett megjelenés előtt pár nappal már a teljes albumot közzétette a Deezer-en és nem mellesleg a youtube-on is (egész pontosan ITT), szóval aki szeretné, itt végighallgathatja a lemezt, teljesen legálisan és ingyenesen. :)
Aki még további érdekességre vágyik az albumot illetően, itt egy márciusi, elég részletes interjú a csapat dobosával - kis pluszolvasnivaló a zene mellé. :)
Tagok: Jacoby Shaddix (vokál), Jerry Horton (gitár, háttérvokál), Tobin Esperance (basszusgitár, háttérvokál), Tony Palermo (dobok, ütőshangszerek)
Tracklist:
01. Face Everything and Rise
02. Skeletons
03. Broken as Me
04. Falling Apart
05. Love Me Till It Hurts
06. Never Have to Say Goodbye
07. Gravity (ft. Maria Brink)
08. War Over Me
09. Devil
10. Warriors (ft. Royce da 5'9")
11. Hope for the Hopeless (Deluxe Edition Bonus Track)
12. Fear Hate Love (Deluxe Edition Bonus Track)
Már a lemez kezdőszólamait hallva totál biztosak lehetünk benne, hogy ez most megint sokkal másabb lesz, mint amit korábban, az évek során már megszokhattunk a Papa Roach-os srácoktól. Eddig sem a pure-metal zenéjükről voltak híresek, és már az előző, "The Connection" albumukkal is nagyon elmentek elektronikus-irányba - ezt az ösvényt követték ezen a lemezükön is. Viszont valahogy (ha már elektronikus...) nekem az előző korong jobban tetszett, több olyan dal volt rajta, ami még ma is a fülembe cseng, annyira belém ivódott. Sajnálom, hogy arra anno csak 9*-ot adtam, többet is megérdemelt volna, mert így meg ez a lemez kap méltatlanul kevés pontszámot majd a végén... :/ Hát, ez van...
Az album igazából tele van szerethető dalokkal, amiket bármikor szívesen elhallgat az ember, közülük viszont hozzám csak nagyon kevés került igazán közel, és amit leginkább figyelemre méltónak tartok, azokat is épp meg tudom számolni 1 kezemen.
Sorban haladva elsőként a nyitódal, a "Face Everything and Rise". Egyből bele a lecsóba, irány a mélyvíz, azt' ússzál b+. Imádtam.
Aztán a "Broken as Me", ami leginkább emlékeztet a hajdani PR-re. Van benne erő, súlyos és húzós.
Ugorva egy kicsit, nagyon megszerettem a "Gravity"-t is, amiben az In this Moment-énekesnő Maria Brink vendég-énekelt egyet. Ez sem a világ legjobb dala éppen, de hogy ez lesz az egyik, ami sok év múlva is eszembe jut majd erről a lemezről, az is biztos.
A "Devil" szintén egy különösen jól összerakott dal, a "hagyományosabb" PR-dalok közül, a refrént meg kifejezetten szeretem.
A "Warriors" az egyik legjobb dal (szerintem) az egész lemezen, még akkor is, ha szanaszét lett elektronizálva - a lényeg így is megmaradt, sőt, talán csak még nagyobb hangsúlyt kapott ezáltal. Ezt már több értékelésemben is hangsúlyoztam, hogy én személy szerint nem vetem meg, sőt nagyon szeretem, mikor egy metáldal keretein belül intelligensen és stílusosan nyúlnak az elektronikus effektekhez, úgy, hogy ne legyen stílusidegen a csapattól - na ennek most Jacoby-ék tanúbizonyságát tették, ezt bizony így kell csinálni. :)
És hogy szerintem melyik dal sikerült a legjobban? Fogós kérdés, mert számomra a "Face Everything and Rise", a "Devil" és a "Warriors" ugyanakkora létjogosultsággal indulhatna, de én ezúttal ennél maradok:
Papa Roach - Warriors
Vacilláltam, hogy 8 vagy 8,5, tekintve, hogy (a stílust is figyelembe véve, amiben ez a lemez is készült) mennyire erős volt a "The Connection"... Ahhoz képest ez az album nálam nem rúg labdába, így indokolt lett volna a 8*, viszont egy átlag 8*-os lemeznél ez azért mégiscsak jobb. Szóval osztottam-szoroztam és ennyi lett a vége:
Osztályzat: 10/8,5
Kommentek