Munka után (és kissé betegeskedve) édes a pihenés: jöjjön is most egy friss album mustra. :)
A Linkin Park hatodik nagylemeze, a szóban forgó "The Hunting Party" még csak 2 hete látott napvilágot, mégis tőle zeng a média: szinte minden zenével foglalkozó oldal ezen csámcsog. Van, aki szerint rég adott már ki ilyen jó lemezt a csapat, mások meg bőszen fújognak rá (az én véleményemet megtartom a poszt végére... :P).
Az album címe egy metafora, ami arra utal, hogy a csapat "vadászatra" indul, hogy visszaszerezzék a rock energiáját és lelkét. Hogy végül sikeres volt-e a vadászat, és mennyi rock-energia és -lélek található a dalokban, azt mindenki döntse el maga - annyit mindenesetre most leszögezek, hogy rég volt már zeneileg ennyire vad és súlyos anyaguk.
Talán ennek is köze van ahhoz, hogy új módszert vetettek be a dalok írásában is. Míg a korábbi albumok úgy készültek, hogy korábbi ötleteket is felhasználva alkották a dalokat, demóztak, aztán felvétel és jöttek az utómunkálatok, most minden egyből a stúdióban készült, az írás és a komponálás is.
A borítókép Brandon Parvini 3D modellezett alkotása - az ő munkáját dicséri a zenekar Living Things albumának és még néhány kislemezének borítója is. Ez a modell (ami végül rákerült a borítóra is) egy rajz alapján készült, az eredetit James Jean készítette, kifejezetten a zenekar számára. Alkotása az "Archer" nevet viseli. (IDE kattintva megtekinthető.)
A zenekar tagjai: Chester Bennington (vokál), Mike Shinoda (vokál, ritmusgitár, billentyűs hangszerek), Rob Bourdon (dobok, ütős hangszerek), Brad Delson (szólógitár), Dave "Phoenix" Farrell (basszusgitár), Joe Hahn (lemezjátszók, programozás)
A lemezen néhány vendégzenész is segédkezett. Rögtön a második trackben Page Hamilton hallható vokálozni és gitározni (becsületesen bevallom, hogy gőzöm sincs, ő ki), az ezt követő dalba pedig Rakim (amerikai rapper) szállt be egy rap-betét erejéig. Közreműködött még Tom Morello is (a Rage Against The Machine, korábban pedig az Audioslave gitárosa), a "Drawbar" c. felvételen. Amin pedig egyszerre ütköztem meg és okozott nagyon kellemes meglepetést, az a Rebellion c. dal, amin nem kisebb személy, mint a System Of a Down egyik húzóembere, Daron Malakian hallható gitározni (jut eszembe: igazán jöhetne már egy új SOAD lemez is... :( ).
Tracklist:
01. Keys to the Kingdom
02. All for Nothing (ft. Page Hamilton)
03. Guilty All the Same (ft. Rakim)
04. The Summoning
05. War
06. Wastelands
07. Until It's Gone
08. Rebellion (ft. Daron Malakian)
09. Mark the Graves
10. Drawbar (ft. Tom Morello)
11. Final Masquerade
12. A Line in the Sand
Mikor meghallottam, hogy hamarosan érkezik az új Linkin Park nagylemez, egyszerre volt bennem sürgető kíváncsiság és bizonytalanság is, hogy egyáltalán akarok-e egyetlen dalt is hallani róla. Az előző lemezük, a "Living Things" végre ismét hozta a tőlük elvárt színvonalat - bár merőben más volt az is, mint amihez a korai éveikben hozzászokhattunk, és nagyon zavart, hogy "Linkin Park" zenekarnéven adták ki, holott már semmi köze nem volt igazából a Linkin Parkhoz... De legalább minőség szempontjából tökéletes volt, a kísérletezgető jelleg ellenére is. Most pedig nem akartam, hogy ebbe a szép felívelésbe belerondítson egy újabb "A Thousand Suns" vagy "Minutes to Midnight"-féle mellényúlás... Azonban azok a dalok, amikbe itt-ott belefutottam, még inkább felkeltették a kíváncsiságomat, úgyhogy erőt vettem magamon, és végighallgattam a lemezt. És úúúristen mekkorát csalódtam...! Pozitív értelemben... :)) Hát ez valami hihetetlenül jó!
Már rögtön a legelső daluk, a "Keys to the Kingdom" felütése gondoskodik arról, hogy egyből eszünkbe jusson erről az elektronizált/torzított üvöltözős vokálról az a Linkin Park, ami még a 2000-es évek elején élte virágkorát, és amit annyian szerettek (aztán annyian meg is gyászoltak a Minutes to Midnight után...).
A "Guilty All the Same" volt talán az első, amit a lemezről hallottam, azóta is szeretem. :)
A "War" talán a legvadabb felvétel az egész lemezen. Tudom, végre vadulnak, nekem meg pont ez az a dal, ami nem igazán tetszik, de hát ez van. :) Mindenesetre meglepően punk-rock stílusúra sikerült ez a számuk.
Az "Until It's Gone" kezdő szólamairól a "Numb" jutott eszembe (ezen felbuzdulva előszedtem újra, és meghallgattam - őrület, hogy még 11 év távlatából is milyen érzéseket tud belőlem kiváltani... totál libabőr...). Ez a dal sem rossz, de számomra van jobb erről a lemezről, több is.
Mikor elkezdtem hallgatni az új lemezt, a "Rebellion" volt az első (a Guilty All the Same után), amire napokig teljesen rá voltam kattanva. Ha nem írják, hogy némi System of a Down-befolyásoltság alatt áll ez a felvétel, valószínűleg akkor is rájöttem volna (az alap eléggé SOAD-ra hajaz). Emellett meg imádom, mikor Mike vokálozik - igazából ez az egyik legnagyobb pozitívum a csapat fejlődésében, hogy ők is felismerték, hogy ének szempontjából Mike-ra nyugodt szívvel oszthatnak néhány verse-t vagy akár egy-egy dalt is, mert annyira univerzális a pasi, hogy 110%-on teljesít [ó, nem is vagyok Mike-fan, csöppet sem... :)) Viszont azt hiszem, ebből nem fogok kigyógyulni, akármit is csinál.. :D].
A "Final Masquerade" - így, túl a lemez zömén - egyfajta populárisabb levezető dalnak is felfogható.
A csattanót pedig a végére hagyták: az "A Line in the Sand" lett az egyik kedvencem a lemezről. Nem csak azért, mert itt is főszerephez jut Mike (*-*), hanem mert elképesztően sokrétű ez az egyetlen dal is a maga közel 7 percével. Az ilyen hosszú dalokat általában azért nem szeretem, mert úgy a felénél elkezdem unni... Na itt erről szó sincs. Énekel és rappel is benne Mike, az alap lassú is és gyors is, Chester üvölt, a dobok majd' kilyukadnak az ütlegeléstől, kapunk gitárszólót is (pedig nem jellemző a csapatra), a végén pedig ismét jön a megnyugvás... Emellett pedig még az sem zavar, hogy a dal fő dallamvezetését már hallottam máshol is (ez a dallam úgy 1:30-tól 1:55-ig, megtalálható a Guilty All the Same-ben is).
Fantasztikus. Ez a dal, és az egész lemez. A pontszám sem volt kérdéses, főleg hogy most is a fejem vakargatom, hogy mégis melyikre merjem azt mondani, hogy "ez a legjobb!". Csak mert több ilyet is tudnék mondani. Ami engem leginkább az ujjai köré csavart, az a Guilty All the Same (most írtam le ötödjére ezt a számcímet, ez már jelent valamit, azon kívül, hogy csomószor ismételgetem magam... :D), az All For Nothing, a Rebellion és az A Line in the Sand.
Amit pedig nyugodt szívvel ajánlhatok mindenkinek (a Rebellionnal fej-fej mellett, a bejegyzésemben hatodjára is leírva) :
Linkin Park - Guilty All the Same (ft. Rakim)
Osztályzat: 10/10
Kommentek