Mielőtt még nekiállnék takarítani (a munkálatok következtében kb. mindenen vastagon áll a por...), még hozok egy albumajánlót. :) A "Folie à deux" a FOB-os srácok negyedik nagylemezeként jelent meg 2008 decemberében. Az album a címét egy ritka pszichiátriai szindrómáról kapta: (az elmedoktor.hu-n található leírás szerinti fogalom) "Az indukált pszichózist eredetileg leíró francia páros folie a deux-nak (két ember őrültségének) nevezte el. Ma már egyre gyakrabban nevezik megosztott pszichózisnak is, mivel az egyik fél téveseszméjét átveszi valaki más is, aki addig teljesen egészséges volt.". Emellett a 2008-as elnökválasztással kapcsolatban politikai felhangot is kapott a cím, ugyanakkor értelmezhető a "két ember őrültsége"-kifejezés akár egy szerelmi kapcsolatra is.
Az album borítóját Luke Chueh festette, akit a banda basszusgitárosa/háttérvokálosa, Pete Wentz kért fel (akié végül az eredeti festmény is lett, amiről az album borítója készült). A művész elmondása alapján teljesen szabad kezet kapott a borítót illetően, a kreatív irányítást átengedték Luke-nak - persze mindezt azért úgy, hogy az album központi témájától és a címtől ne térjen el teljesen. Luke kifejtette, hogy (szabad fordításban) "Az album címe ugye Folie à Deux (=két ember őrültsége), és ha figyelembe vesszük a csapat népszerűségét, úgy döntöttem, a fókuszt a rajongókra irányítom, és arra, hogy egyes emberek olyan szintre jutnak el a szeretetükkel/rajongásukkal, ami nyilván már egészségtelen."
Tracklist:
00. Lullabye
01. Disloyal Order of Water Buffaloes
02. I don't Care
03. She's my Winona
04. America's Suitehearts
05. Headfirst Slide into Cooperstown on a Bad Bet
06. The (Shipped) Gold Standard
07. (Coffee's for Closers)
08. What a Catch, Donnie
09. 27
10. Tiffany Blews (ft. Lil Wayne)
11. w.a.m.s.
12. 20 Dollar Nose Bleed (ft. Brendon Urie)
13. West Coast Smoker
A zenekar folytatta az "Infinity on High" albumukon elkezdett zenei kísérletezést. A szövegek Pete Wentz munkáját dicsérik, a zeneszerzés pedig Patrick Stump érdeme, aki a banda énekese, ritmus- és szólógitárosa és billentyűse is egy személyben. A kísérletezgetéseiket egyébként én maximálisan támogatom, mert többnyire ezekből születnek a legjobb dalok: mint pl. itt a "Headfirst Slide into Cooperstown on a Bad Bet", aminek a ritmusát (meg főleg a dal első negyedét) és ezt a kicsit elektro-pop -os beütését nagyon szeretem. Annyira más ez, mint amit már megszoktunk a Fall Out Boy-tól. :) A "She's my Winona" zenei alapja is valószínűleg egy ilyen próbálgatás eredményeként születhetett, de nekem iszonyat bejön ez a kicsit drum 'n' bass-es alap keverve a hagyományos rock-hangzással.
A "27" engem egyszerre emlékeztet kissé a Green Day-re és a My Chemical Romance-re, FOB-osítva. Szinte már első hallásra totál beleszerettem. Már a dal címe is utalás a "27-esek klubjára", azokra, akik 27 éves korukban haltak meg (mint pl. Kurt Kobain, Janis Joplin, Jim Morrison, Jimi Hendrix vagy a 2011-ben elhunyt Amy Winehouse). Wentz is sokáig hasonlóan veszélyes életmódot élt, így aztán félő volt, hogy ő is ezeknek a gyakran rejtélyes körülmények között elhalálozott rock- és blues zenészeknek a sorsára jut. Patrick Stump nyilatkozta: "Volt visszaszámláló órája is, meg minden. Emlékszem, a menedzserünk hívott fel Pete 28. szülinapján, és beleüvöltött, hogy 'Megcsináltuk!' "
Aztán itt van még az "I don't Care", ami minden bizonnyal elsőként jut mindenki eszébe, ha erről a lemezről van szó - tagadhatatlanul szuper dal, de szerintem van ennél jobb is a lemezen...
Feltűnő az is, hogy sok vendégzenésszel dolgoztak együtt az album dalainak felvétele során. Mint pl. rögtön így első blikkre Brendon Urie-val, aki a Panic! at the Disco frontembere. Igazából nem tudom, hogy mennyire volt Brendonra hatással ez a közös munka, mindenesetre már a legutóbb 2011-es Panic!-lemez is, de a hamarosan megjelenő új albumuk előfutár-dalai pláne eléggé FOB-osra sikerültek... Én ezt spec. sajnálom, mert a Panic!-et mindig is az első albumukon nyújtott teljesítménye és zsenialitása miatt szerettem, FOB-ból pedig 1 is elegendő, nem kéne őket másolni...
További vendégzenészek még pl. Elvis Costello, Debbie Harry, Travie McCoy és Lil Wayne (bár az meglehetősen érdekes, hogy nekem ezek a dalok annyira nem nyerték el a tetszésemet, amiben vendégzenészek is közreműködtek... Jobban áll a FOB-nak, mikor önállóan alkot, közösködés nélkül...).
Próbáltam tényleg csak azokat kijelölni, amiket kihagyhatatlannak tartok a lemezen. Ami pedig ezek közül személy szerint nekem abszolút kedvenc (és megkockáztatom, hogy az egyik legjobb FOB-dal, amit valaha is hallottam):
Fall Out Boy - 27
Osztályzat: 10/7
Kommentek