Nemrég szembesültem a ténnyel, hogy bizony nálam még ez az album kimaradt - pedig tisztán emlékeztem rá, hogy még a fb-oldalunkra is posztoltam róla, hogy hamarosan megjelenik, és mennyire várom már, és milyen jó lesz hallgatni. Aztán - ahogy az sokszor lenni szokott - beszippantott egy másik lemez, erről meg szépen el is felejtkeztem, hogy ezt is hallgatni akartam... :/
A diszkográfiájukat böngészve viszont most kiderült, hogy ezzel a lemezzel még adós vagyok, saját magamnak is, és blog-szempontból is, úgyhogy most jöjjön egy rövid kis ismertető, kedvcsináló ehhez az albumhoz. :)
A svéd nemzetiségű dallamos metalcore csapat, az Amaranthe bizony nem tétlenkedett: a 2011-es bemutatkozó self-titled lemezüket 2013-ban rögtön egy újabb követte, "Nexus" címmel, 2014-ben pedig már ki is adták a harmadik korongot, a szóban forgó "Massive Addictive"-et. Ezt az anyagukat már Henrik Englunddal kiegészülve készítették el, aki 2013-ban csatlakozott a zenekarhoz harsh vokál fronton és az akkor távozó Andreas Solveström-öt váltotta.
Megjelent: 2014. október 21.
Tagok:
Elize Ryd (női szólóének)
Jake E. Lundberg (férfi szólóének)
Henrik Englund (harsh vokál)
Olof Mörck (gitárok, billentyűk, programozás)
Johan Andreassen (basszusgitár)
Morten Løwe Sørensen (dobok)
Tracklist:
01. Dynamite
02. Drop Dead Cynical
03. Trinity
04. Massive Addictive
05. Digital World
06. True
07. Unreal
08. Over and Done
09. Danger Zone
10. Skyline
11. An Ordinary Abnormality
12. Exhale
Sajnálom, hogy eddig halogattam ezt az albumot, mert ez bizony tényleg addiktív, kár lett volna kihagyni. :) És nem, nem estem át agymosáson. Az, hogy a zenekar tagjai állítják, hogy ez a legjobb lemezük eddig, az szerintem teljesen normális, minden zenész ezt mondja, máskülönben ki sem adnák az új korongot a kezeik közül... :D Erről a lemezről viszont bizton állíthatom, hogy tényleg az eddigi legkiforrottabb, legkomplexebb albumuk. Zeneileg mindenképpen technikásabbak lettek, emellett viszont gyakorlatilag ugyanazt hozzák, amit az előző kettőn is, csak nagyobb profizmussal, magabiztosan, tovább azon az úton, amin az előzőekben már megvetették a lábukat. Ezen én személy szerint (kis túlzással) sokkal több igazán szerethető dalt találtam, mint a két korábbin együttvéve.
Elize most is lenyűgöző, imádom a hangját: gyönyörű és ezer közül is felismerhető. :) Jake-kel tökéletesen kiegészítik egymást. Míg Elize képviseli a kicsit poposabb irányt, Jake abszolút a metál felé tereli a dalok vokál-részét, így tartva egyensúlyban a kettősüket. Henrik meg már tényleg csak hab a tortán: remek választásnak bizonyult a srác, van olyan jó, mint az elődje, simán. A gitárriffek, dobtémák tekintetében sincs okunk panaszra, a srácok egy percig sem hagyják a hallgatóságot unatkozni, sőt, a lábaimat sem tudom leállítani, muszáj ütemre dobolnom velük... :D
Dalok tekintetében, ami igazán nagy-nagy kedvencem lett (igazából az összes, amit kijelöltem :D de ha szűkíteni kell a körön, akkor) az a Dynamite, Drop Dead Cynical, Massive Addictive és a Digital World. Részemről ezekben teljesen összhangban van a dallamosság a power metal és metalcore stílusjegyekkel.
Száz szónak is egy a vége: nálam ez TELITALÁLAT! Napok óta szinte nonstop hallgatom, nem tudok betelni vele. :) Végtelenül izgalmas album, tele szuper dalokkal - és engem speciel az sem érdekel, hogy nem mozdultak ki a komfortzónájukból, nem kísérleteztek, hanem "csak" azt hozzák, ami nagyon megy nekik - de azt maximális színvonalon, vérprofik módjára!
Ilyet kérek legközelebb is! :)
Az album legjobb dala:
Amaranthe - Digital World
Nem tudok ennél kevesebb pontot adni; én - kérem szépen - le lettem nyűgözve teljesen! :) Egyetlen olyan dalt sem tudnék mondani az albumról, amit ne szeretnék, vagy ne hallgattam volna már rongyosra. :D Kedvenc. Pont.
Kommentek