A szakdolgozatom végre-végre elkészült, úgyhogy most sörrel és Road-dal ünneplek. :)
Nagyon vártam már a lemezt, a Road a hazaiak közül az egyik legnagyobb kedvencem. Ezúttal is sikerült egy baromi ütős lemezt összehozniuk, sőt, az eddig albumaik közül hozzám ez áll legközelebb.
Az album már a március 11-i megjelenés előtt három nappal aranylemez lett, ez is remekül tükrözi, hogy a csapatnak mekkora rajongótábort sikerült összeverbuválnia az évek folyamán. "Hihetetlen csodát éltünk át! És most, kezünkben egy olyan Aranylemez, amilyen az igazi szokott lenni! A MAHASZ által hitelesítve! [...] Aranylemezt nem a zenekarok, csinálnak maguknak! Hanem a közönsége csinál a zenekarnak! Ez mindennél megtisztelőbb érzés a világon!" - olvasható ennek kapcsán a csapat honlapján, a www.road.hu -n.
Tracklist:
01. Fojts meg a sötétben
02. Egyszer élünk
03. Te vagy az egyetlen
04. Lúzer
05. Helyetted pengékkel
06. A hatodik
07. Kicsit könnyebb
08. Világcsavargó
09. Jövök
10. Az isten állatkertje
A rajongók mellett természetesen ezúttal is vannak "ellendrukkerek", akik szerint a csapat és a lemez sem ér semmit... Hát, szerintem ha valakinek nem tetszik, egyszerűen csak ne hallgassa. Ezt sosem értettem, hogy miért kell leállni anyázni, meg sz@rozni, miért nem lehet egyszerűen továbbállni és olyat hallgatni, ami tetszik. Másrészt meg a véleményt kulturált módon is meg lehet írni, csak az emberek zöme ezt a kifejezést sem ismeri, azt pedig végképp nem tudja, hogy hogyan kell azt csinálni... -.-
"Mindent én sem érthetek,
csak annyit kérdezek:
hogy élhet ennyi hülye itt a Földön?!"
(Az isten állatkertje)
Azt sem igazán értem, hogy miért kell világmegváltást várni egy-egy csapattól. Az, hogy szórakoztatnak vagy segítenek kikapcsolódni, az nem elég? Mert nekem igen. Jelen esetben a Road-dal is tökéletesen jól elvagyok, hiába vannak "töltelékdalaik". Nekem a zenéjük bejön, már elég régóta hallgatom őket, és az új album dalai is tetszetősek, még akkor is, ha nem lett kedvencem az összes.
Az első dal, amit hallottam a lemezről (nem meglepő módon, hisz ez jött ki elsőként róla, klippes verzióban) az a "Fojts meg a sötétben". Tetszett, de annyira nem voltam elájulva tőle, és reménykedtem, hogy lesz ennél ütősebb dal is az albumon. Amikor megkaptam a lemezt, random módon a "Világcsavargó"-t indítottam el, és egyből megszerettem. Akusztikus, fülbemászó, énekelhető, és mint gitárhoz kicsit is értő ember: egyből feldolgozásért kiált (időm még nem volt felvenni, de már lekottáztam, és gyakoroltam is, úgyhogy haladok :D). Szeretem az akusztikus dalaikat. Valahogy mindig kedvencemmé válnak. :)
"Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam,
hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én,
úgyis hazugság lesz minden egyes szóban,
mert aki nem ismer, az nem is lát belém."
(Világcsavargó)
Aztán felfedeztem magamnak az ötödik és hetedik dalt is, majd pedig "A hatodik"-at. Utóbbi esetében már a kezdő monológra felkaptam a fejem, már az is elég morbid volt, aztán a folytatás sem volt kevésbé az, hisz a tízparancsolat hatodik pontjára tér ki benne bővebben a csapat, a "ne ölj"-re. A 8 perces dal 5. percétől különböző (valóban megtörtént) gyilkosságokat említenek, a "Hol van az Isten?" kérdésük pedig abszolút jogos... Nem tudom, miféle lelki világgal rendelkezhet egy ilyen ember, aki képes embert ölni (bár esetében az "ember" és a "lélek" kifejezés is megkérdőjelezhető...), vagy hogy egyáltalán hogyan történhet meg ilyesmi... Mocskos egy világban élünk, és félek, hogy ez már jobb sosem lesz, csak rosszabb...
A csapat a halálbüntetés jogosságát is felveti ("Aki életet vesz el, cserébe a sajátjával fizessen érte!"). Egyrészt egyetértek, mert vannak olyan esetek, amikor a gyilkos kiléte 100%-ban igazolt, és aki ilyet tesz, az meg is érdemelné, hogy ő is úgy végezze, ahogyan az áldozata... másrészt viszont akkor mi sem lennénk különbek nála, ha vérpadra küldenénk. (Sok esetben meg nagyobb büntetés az, ha cipeli a bűne súlyát élete végéig - már amennyiben fel bírja fogni, hogy mit művelt...)
"Nincsen igazság itt a Földön,
ha ember van, hogy embert öljön."
(A hatodik)
Visszatérve a dalra: zeneileg tökéletes része a lemeznek, a ritmusát imádom. Viszont ez a "híradórészletes" dolog a dalban nem új ám, hallhattunk ilyet már máshol is, pl. a Kowalsky meg a Vega "Mint kés a vajban" c. dalában (sőt erről már blogoltam is, nem olyan régen). Jó, persze, teljesen új dolgot már lehetetlenség alkotni, úgyhogy no problem, csak hát ezt sem lehet a Road újításának titulálni.
Mindent összegezve, még ha nincsenek is korszakalkotó dolgok rajta, ez a Road-lemez akkor is egy értékes darabkája a gyűjteményemnek, szívesen hallgatom, és valószínűleg még fogom is. Úgyhogy részemről ennyi. :)
"Észre kéne venni azt, hogy miről szól a játék,
itt is minden egyes perc, amit túlélsz, ajándék,
így van ez, a kocka fordul, néha megszokásból
kimaradtál egy dobásból.
Elhiszed, hogy minden jó, csak legyen végre vége...."
(Lúzer)
Mivel lassan már megdöntöm a saját rekordomat a bejegyzés hosszát illetően, ideje lesz lezárnom. Jöjjön a kedvenc dal. :) A két legnagyobb kedvencem "A hatodik" és a "Világcsavargó". A döntés nehéz, mert egy hard rock dal áll szemben egy akusztikus szerzeménnyel. Én most utóbbit fogom kiemelni, de csak azért, mert döntésképtelen vagyok ez ügyben. :D Ha tehetném, igazából mind a hat pirossal kiemelt dalt belinkelném. :D
Road - Világcsavargó
Oszályzat: 10/9,5
Kommentek