Akik szokták olvasgatni a blogot, tudhatják, hogy alapból tőlem az ilyen fajta metálzene távol áll, nem is igazán szoktam foglalkozni vele a blogon sem. A heavy/power ezen stílusa, az effajta zakatoló zenével, károgó, rikácsoló, néha már-már túlvibratózott énekkel - na, ez nem én vagyok. Viszont egy barátommal felvetettük egymásnak nemrég, hogy mivel ő nem igazán hallgat olyan zenét, mint én (élből elutasítani viszont nem szeretné, mivel akár még tetszhet is neki) , én meg olyat nem hallgatok, mint ő, így ajánlunk egymásnak néhány albumot, hogy megismerjük azt a fajta stílust is, amiben a másik otthon érzi magát. :) Az első ajánlata ez volt, úgyhogy bele is vetettem magam. És őszintén: kellemesen csalódtam. :)
Talán azon már meg sem lepődünk, hogy a Battle Beast hazája is - sok pályatársukéhoz hasonlóan - Finnország. Megalapítása 3 középiskolai barát nevéhez kötődik: Anton Kabanen és Juuso Soinio gitároséhoz és Pyry Vikki doboséhoz. Szintén az eredeti felállás részét képezte Nitte Valo énekesnő, Eero Sipilä basszeros és Janne Björkroth billentyűs - ők egy meghallgatást követően kerültek a zenekarba, és így lett kerek egész 2008-ban a Battle Beast.
2010-ben részt vettek egy nemzetközi tehetségkutatón, a Wacken Metal Battle-ön, ahol évről évre több ezer zenekar mérkőzik meg egymással a válogatókon, majd a fináléba került bandák közül végül ők kerültek ki győztesen. Még ugyanebben az évben újabb tehetségkutatót nyertek, amit a finn Radio Rock rádióállomás szervezett, "Radio Rock Star" címmel. Először a Hype Records-nál jelent meg debütáló albumuk, 2011-ben, a "Steel", finnországi terjesztéssel. A jogokat végül a Nuclear Blast átvette, akik 2012-ben újra kiadták az albumot (+1 dallal), szélesebb körben elérhetővé téve, az európai piacot célozva meg vele.
Hogy minél többen ismerjék meg őket, és népszerűsítsék "Steel" albumukat, első turnékörútjukat a Nightwish-sel ejtették meg, az "Imaginaerum World Tour" keretein belül: a turné európai állomásain velük tartottak, ahol mindkét zenekar nagy sikert aratott (az utolsó turné-koncerten a Nightwish akusztikus feldolgozásban előadta a Battle Beast egyik dalát, ami szintén elég nagy reklám volt, és még nagyobb megtiszteltetés, azért valljuk be... :) ).
2012 augusztusában a csapat énekesnője, Nitte Valo bejelentette távozását a zenekarból, azzal magyarázva döntését, hogy magánéletére, családi ügyeire szeretne inkább koncentrálni. Azonban nem voltak sokáig énekesnő nélkül: hamarosan érkezett a hír, hogy már meg is van az utód, Noora Louhimo személyében. Mint kiderült, nem egy zöldfülűt választottak: Noora azelőtt az "Admiral Octupus" nevű rockzenekarban énekelt, így tapasztalatai már nyilván voltak, hogy mit jelent egy zenekar énekesnőjének lenni. Azóta pedig nagyon úgy tűnik, hogy Noora maximálisan bevált, 2 albumot adtak már ki együtt, a blogposztom témáját képező "Unholy Savior" a zenekar 3. stúdiókorongja, idén januárban jelent meg.
Közreműködő tagok: Noora Louhimo (szólóvokál), Anton Kabanen (gitár, szólóvokál, producer), Juuso Soinio (gitár), Eero Sipilä (basszusgitár, háttérvokál), Pyry Vikki (dobok), Janne Björkroth (billentyűk, háttérvokál, hangszerelés, társproducer)
Tracklist:
01. Lionheart
02. Unholy Savior
03. I Want the World... and Everything in It
04. Madness
05. Sea of Dreams
06. Speed and Danger
07. Touch in the Night
08. The Black Swordsman
09. Hero's Quest
10. Far Far Away
11. Angel Cry
12. Push It To The Limit (Paul Engemann cover) (Limited Edition Bonus Track)
Az már egyszer biztos, hogy szoknom kellett, mert mostanában meg aztán pláne eléggé másfajta zenéket szoktam hallgatni, úgyhogy először persze fura volt a fülemnek. Aztán meg már teljesen élvezhetővé vált az egész, végig is hallgattam párszor a lemezt oda-vissza. :)
Mondjuk, az tény, hogy alapjában ezt a korongot sem sorban kezdtem hallgatni: totál randomban legelőször az "Angel Cry"-t kapcsoltam be. Pontos képet ugyan nem kaptam ezzel a zenekarról, de ez egy kellemes, érzelmes, lírikus kis nóta. Szép, szeretem hallgatni.
Itt aztán hagytam is átugrani a lejátszót a soron következő dalra: a "Push It To The Limit" (eredetileg Paul Engemann és Giorgio Moroder dala - ami egyébként "A sebhelyesarcú" c. film egyik betétdala is) az ő feldolgozásukban is eléggé jól szól, bár ez sem egy túlbonyolított power-dal. Energikus, meg kicsit olyan retro-hatása van (mondjuk alapjában az egész albumnak az van). De talán ez a retro-íz a leginkább a "Touch in the Night" c. dalban ütközik ki, ami már kicsit elektro-popba hajlik, és első hallásra nem biztos, hogy megmondaná az ember, hogy ez egy fiatalokból álló zenekar 2015-ös lemezéről való. Az egyik legfülbemászóbb dallama mindenesetre ennek van. :)
A "The Black Swordsman"-ért nagyon haragszom, hogy csak ennyire nyúlfarknyi (1:15), pedig ezt még úgy hallgattam volna tovább is. :( Már az intrója is lenyűgözött: kellemes akusztikus gitár, árnyalatnyi szintetizátor/zongora kísérettel, elektromos gitár beugrókkal. Miért csak ennyi? :(
A "Hero's Quest" egy mesterien megkomponált instrumentális, "pure" zene, mindenféle vokál nélkül, sokrétű dallammal, ez a vágtázó ütem meg egyből megtetszett. :)
A "Darkness"-ről a Lordi ugrott be - ahogyan az "I Want the World..."-ről is, mondjuk ott leginkább a torzított ének + a refrén miatt, ami számomra a dal sava-borsát is adja.
A "Sea of Dreams" meg egy gyöngyszem a lemezen: indít egy lágy, szívmelengető dallammal, hozzá Noora tiszta éneke, mindenféle rekesztés meg károgás nélkül (megjegyzem, a refrénjei bűvöltek el leginkább), aztán pedig megérkezik a "szokásos-Noora" is, és picit bekeményítenek, de épp csak annyira, hogy ne legyen stílusidegen az egész, megmaradjon a dal hangulata.
Hú, hát kedvencet kiemelni nehéz lesz, mert igazából annyira nagyon közel egyik dal sem került hozzám, bár mint a számlistán is látszik, alapjában szerettem ezt a lemezt, olyan "szívesen hallgatom" kategóriás lett (Ádám, köszönet az ajánlásért ^^).
A "Touch In The Night" és az "I Want The World... and Everything In It" között vacilláltam, aztán végül mégiscsak utóbbi maradt (előbbit meg ajánlom mindenkinek, aki annyira nem rajong a power metálért :) ) :
Battle Beast - I Want The World... and Everything In It
10/8,5
Kommentek