Nincsenek rá szavak, hogy mennyire vártam én ezt a lemezt. *-* Az utóbbi időben nagy-nagy kedvencem lett a FFDP, rengeteget hallgattam őket, úgyhogy már nagyon szerettem volna kezeim között tartani az új korongjukat. :) Aztán mikor ez bekövetkezett, és végighallgattam az új anyagukat, azt kell mondjam, nem sikerült keserű szájíz nélkül kikapcsolnom a lejátszót...
A Got Your Six a zenekar hatodik sorlemeze (ha a címből nem lenne elég egyértelmű :D). A dobosuk azt nyilatkozta, hogy ez most sokkal brutálisabb és dinamikáját tekintve is extrémebb lett, mint szokott. Ezt én is így látom, de véleményem szerint épp ebben rejlik a lemez gyenge pontja is: amelyik dalukból igazán jó szerzemény születhetett volna, azt vagy "túlkeménykedték", túltolták, vagy épp pont a dal lelkét spórolták ki belőle... A lényeg, hogy számomra ezúttal nagyon nem sikerült igazán eltalálniuk az arany középutat...
Megjelent: 2015. szeptember 4.
Tagok:
Ivan Moody (szólóének)
Zoltan Bathory (ritmusgitár)
Jeremy Spencer (dobok)
Jason Hook (szólógitár, háttérvokál)
Chris Kael (basszusgitár, háttérvokál)
Tracklist:
01. Got Your Six
02. Jekyll and Hyde
03. Wash It All Away
04. Ain't My Last Dance
05. My Nemesis
06. No Sudden Movement
07. Question Everything
08. Hell to Pay
09. Digging My Own Grave
10. Meet My Maker
11. Boots and Blood
12. You're Not My Kind (csak a Deluxe kiadáson!)
13. This is My War (csak a Deluxe kiadáson!)
14. I Apologize (csak a Deluxe kiadáson!)
15. Jekyll and Hyde (hangposta; rejtett track)
Az albumról legelőször a "Jekyll and Hyde" daluk látott napvilágot. Nem azt mondom, hogy rossz, de közel sem annyira fogós, mint amit a FFDP-os srácoktól megszoktunk... :/ Ezután én már nem tudtam, mit várhatok a lemeztől, de mint kiderült, a továbbiakban sem igazán nyűgöztek le ennél jobban. Ez gyakorlatilag egy átlag FFDP-dal, az én szememben nem ez fennállásuk legjobb dala...
A "Got Your Six" nagyon jól indul, még a verse is kellően ütős, húzós, csak azzal a refrénnel kellett volna kezdeni még valamit; meg kellett volna koronáznia ezt a dalt, ehelyett inkább csak végigzakatolunk a dalon, katarzis nélkül...
Ami még igazán megtetszett, az egy lassabb, szomorkás dal, a "Digging My Own Grave". Mégis ezt tartom a lemez egyik legjobb pillanatának.
Az ezt megelőző "Hell to Pay" is kiemelendő - itt éreztem némi slágergyanút. :) Imádom a ritmusát, tökéletesen el is lett találva a zúzás és a dallamosság egyensúlya.
De ami talán a leg-leg az egész albumon, az a "This is My War". :) Számomra ilyen az igazi FFDP, és ez emlékeztet leginkább a korábbi dalaikra. Az "I Apologize" nemkülönben. :)
Jó párszor oda-vissza meghallgattam ezt a lemezt, ennek ellenére nem sok dalra fogok róla emlékezni... Nem is az a bajom, hogy nem elég dallamos, mert az. Erre ezúttal is ügyeltek, hogy egálban legyen, egyedül azzal van gondom, hogy amolyan igazi slágereket nem sikerült erre az albumra felvenniük... Gondolok itt olyan dalokra, mint pl. a Cradle to the Grave, Lift me Up, The Pride, vagy a máig legnagyobb kedvencem, az első albumukról való The Bleeding. Teljesen olyan érzésem van, mintha korábban már minden jó dalötletüket elhasználták volna... Most sem igazán értem, hogy miért 15 dal került fel rá, 8-10 is simán elég lett volna, csak legalább mind annyira fogós, fülbemászó és nagyon szerethető lett volna, mint pl. azok, amiket az előbb soroltam. A mennyiség ez esetben a minőség rovására ment, én úgy érzem...
Én ezt a dalukat szerettem legjobban erről a lemezről:
Five Finger Death Punch - This is My War
Nálam totális zuhanórepülésben van mostanság ez a zenekar, évről évre egyre kevesebb pontot tudok adni a lemezeikre; a legelső még maxpontos volt, az előzőre meg már csak 7,5*-ot adtam - erre már annyit sem tudok. :( Fene tudja, hogy én untam rá időközben, vagy mi van, mindenesetre én most kicsit unatkoztam ezen a lemezen. Egyértelmű csalódás volt, pedig úúúúgy vártam... :(
Kommentek