Oké, ígérem, fogok váltani is, mert mostanában zsinórban hozom a modern/elektronikus hard rock, hardcore, alter rock lemezeket - egyébként nem szándékosan. :) Egyszerűen csak mostanában zömében ilyeneket hallgattam, erre van most igényem (de így elnézve azokat a lemezeket, amiket már rongyosra hallgattam az utóbbi időkben és még nem blogoltam róluk - lesz itt elég vegyes felhozatal... :) ).
Mentségemre szóljon, hogy a Skillet pont az a banda, akiknek az új anyagait mindig tűkön ülve várom, mert én személy szerint nagyon bírom ezt, amit ők művelnek, időről időre a lemezeiken, szóval nem is volt kérdéses, hogy igyekszem minél hamarabb "kibelezni" ezt az albumot: oda-vissza százszor meghallgatni (na jó, nem pont annyi volt... :P), aztán blogolni az új lemezükről. :)
Gyakorlatilag a Comatose albumuk szerettette meg őket velem, valamikor 2010 környékén (mikor még közel sem voltak ennyire ismertek, vagy felkapottak - legalábbis itthon). Azóta pedig követem a munkásságukat, és ha kedvenc keresztényrock-csapatot kell említenem, őket biztosan nem hagyom ki a felsorolásból. :))
A lemezre mondtak hideget is, meleget is - legtöbben a hangzást kritizálták, hogy a srácok gyakorlatilag számítógépes technikákkal és effektekkel érték el ezt a néhol már túl műnek mondott hangzást, ahelyett, hogy csupán a hangszereikre támaszkodtak volna -, én a későbbiekben kifejtem, hogy hogyan is látom a dolgokat ezzel, a lemezzel és a csapattal kapcsolatban...
Megjelent: 2016.08.05.
Tagok:
John Cooper (szólóének, basszusgitár, akusztikus gitár)
Korey Cooper (ritmusgitár, billentyűk, háttérvokál)
Jen Ledger (dobok, szólóének, háttérvokál)
Seth Morrison (szólógitár)
Tracklist:
01. Feel Invincible
02. Back From the Dead
03. Stars
04. I Want to Live
05. Undefeated
06. Famous
07. Lions
08. Out of Hell
09. Burn it Down
10. Watching for Comets
11. Saviors of the World
12. The Resistance
Eleinte nagyon nem fűztem reményeket ehhez a lemezhez, mert a csapat ugyan sorra adta ki a lemez-előzetesnek szánt official audio dalaikat, nekem viszont igazán egyik sem tetszett (videoklippel kísérve jelent meg a lemez kiadása előtt a Feel Invincible, audioban pedig a Stars és a Back From the Dead). Aztán jött az I Want to Live, és felcsillant a remény. :) Azt hiszem, sokan egyet fognak érteni velem abban, hogy leginkább ez a dal adja vissza a Skillet eddigi munkásságát. Teljesen egálban vannak benne a hangszerek és az elektronikus effektek, John mellett pedig Jen is szerepet kap énekesi fronton (én ekkor szeretem őket a leginkább, mikor Jen-t is énekelni hallom ^^). Imádom ezt a dalt. :)
Másik nagy kedvenc a lemezről az Out of Hell. :) Amellett, hogy zúznak benne ezerrel, azért a csapatra jellemző dallamosság is megmaradt.
Amit pedig még ki kell emelnem, az a The Resistance, már az első pár másodperc után beleszerelmesedtem. :) Alapjában ezt is sz*rrá effektezték, ez valahogy mégis olyan újszerűen hat, imádom a ritmusát, dallamát - úgy ahogy van. :)
Ha ilyenekkel lenne tele a lemez, egy szavam sem lehetne, de így sajnos nem robbant akkorát, mint szerettem volna. A dalok nagy része sablonos, olyan érzésem van tőlük, mintha már ezelőtt kb. ezerszer hallottam volna ezeket... (és azt már ne is vegyük számításba, hogy milyen messze állnak ezek a rockzenétől - mint olyantól). :/ Gyakorlatilag a három fenti dalt leszámítva egyikre sem kapnám fel a fejem, ha valahol meghallanám.
Jó, azt azért elismerem, hogy azok között is van néhány "szívesen-hallgatom"-dal, aminek a rockhoz semmi köze, mint pl. a Famous vagy a Saviors of the World. A lassú dalaik között viszont csak egyetlen olyat találtam, ami tényleg tetszett, ez pedig a Watching for Comets, a többi nagyon langyosvíz... :/ Nekem sem a Stars, sem a Lions nem lett kedvencem...
Az "I Want to Live" - "Out of Hell" - "The Resistance" trióból pedig kedvencként ezúttal ezt fogom kiemelni. Amíg csak 1 ilyen dalt is fogok találni az új lemezeiken, ami visszanyúlik a gyökereikhez, addig én hallgatni fogom őket - ez fix. :) (Ja, és valaki igazán szólhatna John-nak, hogy ne erőltesse ezt a szakáll-dolgot, mert ez egész egyszerűen szörnyű - mondom ezt úgy, hogy egyébként maximálisan arcszőrzet-párti vagyok, feltéve, ha jól áll a delikvensnek. Hát ez a fazon neki nagyon nem...)
Skillet - I Want to Live
Eddig megjelent klippes dalok:
Nem volt szívem ennél kevesebb pontot adni erre a lemezre, akárhogy is... Nem mondom, hogy csapnivaló lett, és hogy soha többé elő sem veszem, mert alapból mindegyik dalt el lehet hallgatni, csak belőlem - néhány kivétellel - nem igazán vált ki semmilyen érzést... :/ Azt viszont kár lenne tagadni, hogy a lemez csupa rádióbarát, dallamos dalokkal van tele, amiken azért nem is unja magát halálra a hallgatóság... De az is igaz, hogy nekem az előző, Rise című albumuk fényévekkel jobban tetszett, és azt 9 ponttal jutalmaztam anno itt a blogomon. Szóval összességében egy stabil 8 pontban állapodtam meg magammal, ennyit azért megérdemel ez is.
Most kicsit azért dühös vagyok, mert tudnának ők sokkal-sokkal jobbat is ennél...
Kommentek