Zene füleimnek...

Már második napja görcsöl a fejem (front lehet? mert azt általában megérzem a fejemen :/). Szóval talán nem jókor kezdek neki egy pörgős és eléggé "hangos" finn folkmetál albumról blogolni, nem hiszem, hogy segíteni fog a fejfájásomon.... :'D De mindegy, most van időm, úgyhogy kezdjük is... :D 
Ugyebár tavaly volt először szerencsém egy komplett Korpiklaani-albumhoz, és ez aztán annyira bejött, hogy el is határoztam magamban, hogy nem ez volt az utolsó zenei találkozásom velük. Úgyhogy most (mivel már vágytam egy kis finn folk cuccra) a Manala albumukra esett a választásom - becsszó, nem szoktam külső alapján ítélkezni, de ez a borító annyira szépséges, hogy így plusz 1 ok, ami miatt ezért a lemezért nyúltam... ^^
Nagyon reméltem, hogy sikerül megismételniük nálam a Noita album sikerét. Nos: küldetés teljesítve... :)

Megjelent: 2012.08.03.

Tracklist:

01. Kunnia
02. Tuonelan tuvilla
03. Rauta
04. Ruumiinmultaa
05. Petoeläimen kuola
06. Synkkä
07. Ievan polkka
08. Husky Sledge
09. Dolorous
10. Uni
11. Metsälle
12. Sumussa hämärän aamun

Ha lefordítjuk a címet (Manala = Alvilág), már önmagában ez sem jelent valami jót (és kicsit tartottam is tőle, hogy kevésbé lesz dallamos, vagy annyira fogós, mint a Noita...). A zenekar frontembere így nyilatkozott a lemez címéről: "A finn mitológiában Manala a holtak birodalma, az alvilág - magyarázta a lemez címét a frontember Jonne. - Tuonela, Tuoni, Manala és Mana - ezek mind szinonimák. Manalát leginkább a finn nemzeti eposzból, a Kalevalából lehet ismerni, amelyre amúgy az új dalok zöme is épül. A Kalevala 16. énekében Väinämöinen, aki egy sámánisztikus hős, a vének véne, Manalában kutat a holtakkal kapcsolatos tudás után. Utazása során talákozik a révészlánnyal is (hasonló a szerepe Charonéhoz), Tuonen tyttivel vagy Tionen piikával (a Halál szolgálólánya). Azonban Tuoni szigetén nem találja meg a varázsigéket, amiket keresett, és épp csak megússza a kalandot. Megmenekülése után mindenkit óva int attól, hogy önszántából próbáljon eljutni Manalába." (forrás: hammerworld.hu)

Fura, mert ezen az albumon talán annyira "slágerdalokat" nem is találtam most, mint anno a Noitán (hisz itt nincs se egy Pilli on pajusta tehty, se egy Lempo, vagy Ammänhauta...), viszont összességében nézve volt annyira jó számomra, mint az az albumuk. :) A gyönyörű, és zeneileg vérprofi instrumental-dalok bőven kárpótoltak, meg a felejthetetlen dallamok, felütések a dalokban.
Annyira azért nem szeretném leírni a pörgősebb dalaikat sem az albumon, mert aki keres, az bizony talál most is - sőt, annyira nem is kell keresni, hisz már rögtön az első, a "Kunnia" is kellőképpen fülbemászó, és simán lenyomok az asztal alatt egy lábdobolást rá önkéntelenül is... :D A "Ruumiinmultaa" és a "Rauta" szintén ilyen - bár utóbbinak azért kellett idő, mire megkedveltem... Van az a rész, mikor kántálják, hogy "iske" (ami azt jelenti, hogy "megütni", bár ebben a kontextusban inkább "üsd!" jelentéssel bír), na én ott következetesen "viszket"-et hallottam bele mindig... :'D
Ezután (komolyabb vizekre evezve) hamarosan eljutunk a "Synkkä"-hoz. Valahogy mindig úgy alakul, hogy akkor kerül Korpiklaani-lemez nálam terítékre, mikor valami jelentős változás (többnyire nem vlmi szívderítő...) következik be az életemben. 2 hete veszítettem el 8 és fél éves négylábú társamat (aki egy németjuhász blöki volt), gyakorlatilag szinte egyik napról a másikra ment el. És bizony az, hogy "nem voltam valami jó passzban" nagyon enyhe kifejezés arra, ahogy akkoriban (és még most is) érzem magam. Akkortájt kezdtem úgy komolyabban beleásni magam ebbe a lemezbe, és egyik este (mikor már minden veszni látszott), csak úgy találomra a "Synkkä"-t indítottam el az albumról (aminek jelentése "komor"). Nem tudom ennél jobban leírni a dolgot: apró pici darabkákra tépkedte a szívemet, és a padlóra szórta... Még most sem igazán bírom pityergés nélkül... :( Iszonyúan megindító, gyászos hangulata van, ugyanakkor ez a folkballada az egyik legnagyobb kincse ennek az albumnak (legalábbis számomra mindenképpen). Furcsa, hogy néha - még ha a dal szövege vagy témája nem is indokolná, mégis - milyen reakciókat, érzéseket válthat ki belőlünk egy-egy dal...
A "Dolorous" című daluk egy tisztán instrumentális szerzemény, ének egyáltalán nincs benne. De ilyen az, mikor nem is hiányzik: ez egész egyszerűen így tökéletes.
A "Metsälle" is instrumentálisan nyit, méghozzá egy nem is akármilyen dallammal: megindító és szívfájdítóan gyönyörű ez is. (Úgy látszik, ez egy ilyen album, de akárcsak az élet: ez sem csupa móka és kacagás, ugyanúgy jelen vannak a komor, fájdalmas pillanatok is.) Aztán a dal negyedénél átcsap egy teljesen más hangulatba és dallamvilágba, mintha egy új dal kezdődne - hogy aztán a végére ismét visszatérjünk ebbe a borongós állapotba. Én mondjuk ezt a megoldást is nagyon bírtam így - és nem is lep meg, hogy ez volt az egyik előfutár-dala a lemeznek, tökéletes választás a felvezetéshez.
Az "Uni" éles váltással szintén a pörgősebb, tempósabb dalok táborát erősíti az albumon, egyik kedvenc lett. Ahogyan az "Ievan Polkka" is, ami egy feldolgozás: a gyökerei egyébként a '30-as évekig nyúlnak vissza (és Eino Kettunen nevéhez köthető), mára ez már egy hagyományosnak számító finn polka-zene. Én a '95-ös Loituma verziót ismerem, valamint ezt a Holly Dolly vízilovas átdolgozást, ami valamikor a tini-éveimben volt nagy-nagy szám a suliban... :D) Itt a teljes dalszöveg is elolvasható magyarul. Hát, abban azért megállapodhatunk, hogy Korpiklaani-ék változata magasan veri mindegyiket... :)) Én nagyon bírom alapból ezt az amúgy erősen bohókás(nak tűnő) népdalt, metálosítva meg aztán főleg jöhet... :)
A lemez egyébként digipak-változatban, dupla cd-vel is megjelent: készült ugyanis egy angol változat is mindegyik dalról. Én viszont az eredeti finn verziót sokkal jobban szeretem (most a bejegyzésben is csak erre fókuszáltam inkább). Az angol nagyon életidegen tőlük, és személy szerint nem szeretem, hogy mindenki ennyire bújik az angolba, holott sokszor tényleg az a jobb, ha hagyjuk eredetiben a dolgot, és nem "angolosítjuk" (főleg, ha a finn nyelvről van szó, ami az én fülemnek pl. különösen kellemes)... Ha valaki meg szeretné érteni a szöveget, veszi a fáradságot, hogy utánajárjon, hogy mit jelentenek. :)

Mikor írni kezdtem a bejegyzést, még fogalmam sem volt, melyik dalt fogom "legjobbként" kihozni végül. Nagyon szerettem az Uni-t, a Metsälle-t, a Kunnia-t és az Ievan Polkkát is (a szomorkásabb instrumentális, balladisztikus dalokról már nem is beszélve). Ami viszont talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám (a fent már említett Synkkä-t leszámítva), az a:

Korpiklaani - Metsälle

Ez bizony most is nagyon jól esett. :) Korpiklaani-t még nekem, sokat! ^^

Megjelent klippes dalok:

• Kunnia (lyric video)
• Honor (lyric video / "Kunnia" angol verziója)
• Rauta
• The Steel ("Rauta" angol verziója)

10/8,5