Hamarosan nekiállok ebédet készíteni (nehéz a bányászok élete... :D), addig viszont beugrottam írni egy lemezajánlót. :) Ezt a zenekart is nemrég találtam youtube-on (egészen pontosan a Love The Way You Hate Me c. klippes dalukat), aztán el is döntöttem, hogy egy albummal mindenképpen próbát teszek, már ami őket illeti. :)
A Like A Storm egy négytagú hard rock csapat, Új-Zélandról. Amolyan családi vállalkozás ez, ugyanis az alapítótagok közül hárman testvérek: Chris, Matt és Kent Brooks (egyedüli kakukktojás Zach Wood, a dobos :) ).
Legfőbb ismertetőjegyük, hogy pl. a country és blues zenékhez gyakran használatos bariton gitárt (pl. a "Wish You Hell" elején - és persze közben is - hallható ez a hangszer) csempészik hard rock dalokba, mindezt pedig megspékelik didzseriduval ("didgeridoo"), ami az észak-ausztráliai őslakosok leggyakrabban fából készült fúvós hangszere; jellegzetes mély hangja van, totál feldobja a Like A Storm zenéjét is. :) Bár még csak 10 éves a zenekar (megalakulásuk 2005-re tehető), máris sikerült történelmet írniuk: új-zélandi hard rock csapatok közül ők szerepeltek legtöbb ideig az amerikai rádiók toplistáin, és ők az egyedüli új-zélandi előadók, akiknek sikerült betörniük az US Active Rock Top 20-ba. (Érdekességként itt van ez a lista, ha valaki szemezgetne belőle. Most is szerepel egy daluk itt, igaz, már "csak" a 45. helyen.)
Az "Awaken The Fire" a zenekar második stúdiókorongja, ami idén február 24-én jelent meg. A lemezről elsőként a "didzseridu-metál" minden stílusjegyét magán viselő "Love The Way You Hate Me" jelent meg kislemez formájában, ezt az amerikai rádiók is előszeretettel játszották (ezzel a dallal kerültek fel az Active Rock listájába is, legjobb helyezésük a 17. volt).
Másik előfutár-daluk a "voodoo-metálként" emlegetett "Wish You Hell" volt. Zeneileg és a használt hangszereket tekintve ez is egy nagyon összetett track, bariton gitárral, slide gitárral, mandolinnal és ún. állkapocs-hárfával (jaw harp) színesítve.
Tagok: Chris Brooks (szólóvokál, ritmusgitár, billentyűk, programozás, didzseridu), Matt Brooks (szólógitár, háttérvokál, billentyűk, programozás), Kent Brooks (basszusgitár, háttérvokál, gitárok, billentyűk, programozás), Zach Wood (dobok, ütős hangszerek)
Tracklist:
01. Chaos
02. Love The Way You Hate Me
03. Wish You Hell
04. Break Free
05. Never Surrender
06. Become The Enemy
07. Southern Skies
08. Six Feet Under
09. Gangsters Paradise (Coolio cover)
10. Ordinary
11. Nothing Remains (Nihil Reliquum)
Mint ahogy fent már írtam, nálam a "Love The Way You Hate Me"-vel kezdődött az ismerkedés. Maga a dal is szuper, de a zenei megoldásai fogtak meg leginkább (értékelem, ha valami újat akar alkotni valaki, és nem csak másokat másolni - persze nincs azzal sem bajom, ha valaki csak hagyományos értelemben vett rockzenét vagy metált játszik, hagyományos hangszerekkel, de akkor csinálja jól, alkosson valami tényleg maradandót, mert a tucatcsapatokkal már Dunát lehet rekeszteni...).
Az egyedüli gondom a zenekarral, hogy nagyjából ezen a dalon kívül nem is sikerült több olyan tényleges kedvencemnek mondhatót találnom rajta... :( Nagyon jók abban, amit csinálnak, és értékelem a hangszeres újításaikat is, de valami mégis hiányzik ahhoz, hogy tökéletes legyen. Szeretem még a Never Surrendert, a Chaost, a Wish You Hellt is, de késztetést igazán egyiknél sem éreztem, hogy rátapadjak a replay-gombra. Az Ordinary mondjuk közel került hozzám, ez biztosan marad lejátszási listában: alapból az ilyen lassú dalokat nem szoktam preferálni (a Break Free sem tetszik, olyan "egynek elmegy" kategória...), de ezt tényleg szeretem.
Felkerült a lemezre egy feldolgozás is, mégpedig Coolio "Gangster's Paradise" c. dalából - megjegyzem, igazán jó lett, sikerült a saját stílusukra formálniuk; bejövős... :))
Ami viszont totális, megunhatatlan kedvenc lett és számomra a lemez legjobbja (és ezen a lemez egyetlen más dala sem tudott változtatni), az ez:
Like A Storm - Love The Way You Hate Me
Kommentek