Evezzünk kicsit metál-vizekre, egészen pontosan most egy szimfonikus metál banda albumával folytatom a sort. Az Epicáról régebben már írtam, az akkori lemezük és az énekesnő, Simone Simons hangja egyszerűen elvarázsolt - és hát ez most sem történt másként. Több ilyen tehetséges, "életrevaló" csapatnak kellene még ontania magából a lemezeket, de sajnos az ilyenekből van a legkevesebb...
Kamelot-rajongóknak biztosan jó hír az album kapcsán, hogy az egyik dalban (Trois Vierges) Simone duettpartnere a Kamelot együttes énekese, Roy Khan. Hátborzongatóan jól szól a hangjuk együtt, és a dal elején felcsendülő zongoraszólam is jócskán hozzájárul a hangulatteremtéshez (egyfajta komor meseszerű hangulatot kölcsönöz a dalnak): könnyen úgy érezheti az ember a dal hallgatása közben, hogy épp egy operát néz/hallgat. Felemelő. Nincs rá jobb szó. (Még anyumnak is tetszett - bár ez nem csoda, hisz igazából ez puszta szimfonikus elemekből áll, metált senki se keressen benne, mert úgysem talál.) Kellett ez, nagyon is, még ha első hallásra úgy is vélnénk, hogy nem sok keresnivalója van itt.
Ami még érdessége az albumnak, hogy a szövegekre hatást gyakorolt a maja civilizáció, és erőteljesek a lemezen a gregorián énekre emlékeztető kórus-betétek. A hörgős részeket most kifejezetten kispórolták a track-ekből, inkább Simone tiszta énekhangjára koncentráltak, a hangszerekre, és az operás-jellegre (mély hörgős vokálokat még tehettek volna bele, mert igazán jól szól, de ez a "vinnyogva üvöltözés" kezd az agyamra menni... abból lehetett volna még kevesebb is...)
Továbbá a cédén lévő dalok nem éppen különállóak, legalábbis 4 dal biztosan nem az. A legelső tracket is beleszámolva jön ki a 4, hisz az tekinthető a "A New Age Dawns" sorozat ("saga") prológusának (lefordítva "Egy új kor hajnalai"); nem mellesleg ez a dal beillene a Karib-tenger kalózai film zenéjének is, mindenesetre egyértelműen filmzenének való. :)
Mindent összevetve sokszorhallgatós lesz a lemez, és ha nem is kifejezetten a zenei bravúrok miatt, a hangulat miatt abszolút. Bár ezen az albumon nem lett kifejezetten kedvenc dal, mint az előzőn, mégis megérdemli szintén a 9 csillagot, mert több rajta a nagyon szerethető track, és ezzel ellensúlyoz.

Tracklist:

01. Hunab K'u
02. Dance of Fate
03. The Last Crusade (A New Age Dawns I.)
04. Solitary Ground
05. Blank Infinity
06. Force of the Shore
07. Quietus
08. Mother of Light (A New Age Dawns II.)
09. Trois Vierges
10. Another Me "In Lack'ech"
11. Consign to Oblivion (A New Age Dawns III.)

Egészen mostanáig én sem tudtam, hogy melyiket is emeljem ki, hisz mindegyik annyira jó... A választásom most mégis a Quietus-ra esett. A kellő operajelleg megvan benne, nem túl gyors, nem túl lassú - igazából pont jó. (A másik, amit talán hasonlóan nagyon szeretek, az a Solitary Ground... Ennek viszont az a baja, hogy túlontúl lassú. Értem én, hogy ez a tempó illik hozzá leginkább, de valamennyivel gyorsabb ütem még nem rontaná el, sőt... :/)

Epica - Quietus

Osztályzat: 10/9