Szerdaköszöntő bejegyzésként most egy (talán) régóta elfeledett, vagy sokak által nem is ismert lemezt hoztam.
Még a megjelenés idején hallottam/láttam zenecsatornán az "Angyalszív" c. dalukat. Akármennyire gothic, nekem ez bejön, még mai napig is. :)
A De Facto 1995 környékén indult. A tagok sokszor cserélődtek az évek során, énekesük (aki egyben a gitárosi és szövegírói posztot is magáénak tudhatta a zenekarban), Tóth Gyula azonban mindvégig oszlopos tag maradt. Zenéjük középpontjában, örök témaként a szerelem, Isten és különböző emberi megtapasztalások, élmények állnak, néhol úgymond "látomásszerűen" megkomponálva.
A 2000-ben megjelent bemutatkozó EP-t három nagylemez követett, a Karizma az utolsó kiadott anyaguk. Az utóbbi időben nem is lehet hallani a csapatról, de állítólag fel is oszlott. Ha valóban így van, akkor: kár értük... :/
A lemezzel kapcsolatban érdekesség, hogy az album dalait különböző stúdiókban rögzítették, törekedvén a minél tökéletesebb hangzás és hangszerelés elérésére. Hát, szerintem egyikre sem lehet panasz. :)
Miközben forog a lemez, érdemes a zene mellett a szövegre is koncentrálni, igazából mindegyik megállná a helyét versként is...
"Voltam magányos csillag,
voltam ezer szem por,
voltam már végtelen határ.
Voltam kis apró könnycsepp,
voltam esőfelhő,
voltam hatalmas óceán."
(Violett)
Tracklist:
01. Angyalszív
02. Malaszt
03. Violett
04. Egyedül
05. Ragyogás
06. Szentháromság
07. Ölelésben
08. Mikor minden hófehér
09. Fény kell!
10. Hozsánna
11. Szárnyak és karmok
12. Valahol
A De Facto-t igazán sosem tudtam hová tenni, ezzel a néhol nem gyengén vallásos szövegű zenével nem nagyon tudtam azonosulni úgy ténylegesen. Viszont tagadhatatlan, hogy még egy ilyen bandát nem igazán tudnánk hazai viszonylatban említeni (vagy inkább mondom úgy: én nem tudnék). Amit csinálnak/csináltak, az egyedi, és ez mindenképpen dicséretes.
Bár nagyon szeretem a "Szárnyak és karmok"-at is, mégis ami örök kedvenc, ha De Facto-ról van szó, az a:
De Facto - Angyalszív
Osztályzat: 10/7,5
Kommentek