Az Avenged Sevenfold (vagy A7X) alapítása 1999-hez fűződik, mégpedig Kaliforniához. 5 stúdiólemezt készítettek, a Nightmare az ötödik a sorban (a legújabb lemezük idén jön, szóval a fanoknak jó lesz szemüket a pályán tartani).
Alapítótagjai: M. Shadows (énekes), Zacky Vengeance (ritmusgitáros, háttérénekes), Matt Wendt (basszeros), és James "The Rev" Sullivan (dobos). Az alapítók közül ma már csak M. Shadows és Zacky zenélnek a csapatban; Matt 2000-ben kivált a zenekarból, The Rev pedig 2009-ben elhunyt. Halálának oka szívnagyobbodása mellett az volt, hogy több, különböző vényre kapható gyógyszert vett be, ez pedig alkohollal keverve végzetesnek minősült.
Több tagcsere után jelenleg Johnny Christ tölti be a basszusgitárosi posztot (2003 óta), Arin Ilejay pedig dobol (The Rev halála előtt is dolgozott már a csapattal, ám állandó tagnak csak idén, 2013 óta számít). 
Bár nem egy vallásos bandáról van szó, nevüket a bibliai Káin és Ábel-történetből nyerték. Az "Avenged Sevenfold" tulajdonképpen "hétszeres bosszú" vagy "hétszeresen megbosszult" jelentéssel bír (és így már érthetővé válik az A7X rövidítés is).

Tracklist:

01. Nightmare
02. Welcome to the Family
03. Danger Line
04. Buried Alive
05. Natural Born Killer
06. So far away
07. God hates Us
08. Victim
09. Tonight the World Dies
10. Fiction
11. Save Me

Az albumban benne van még The Rev munkája is (ebben az időben egyébként átmenetileg a Dream Theater - mára már volt - dobosa, Mike Portnoy dobolt a csapatban), hisz már 2009 eleje óta dolgoztak az új lemezen, egészen Rev december végén bekövetkezett haláláig. A sokk hatására a tagok egy ideig szüneteltették az új lemez munkálatait. Portnoy nyilatkozatában elmondta, hogy szerinte az A7X egy nagyszerű csapat, és még normál körülmények között is szívesen vállalta volna a közös munkát, jelen helyzetben pedig egyenesen megtiszteltetés számára ez a felkérés. Mike dolga tulajdonképpen a dobtémák feljátszása volt, ugyanis Revnek már a legtöbb témája meg volt írva. 
Ahogyan Johnny Christ szavaiból kiderül, az albumon szereplő daloknak többnyire - ha nem is 100%-osan, de - közük van Rev életéhez és halálához. Ez érthető is, hisz több mint egy évtizede szerves részét képezte Rev a csapatnak, távozását valószínűleg borzalmasan nehéz volt feldolgozni csapattársainak.
Az albumon szereplő "Fiction" c. dalt írta Rev utoljára (eredetileg "Death" címmel, de ezt később átnevezték a tagok, már csak azért is, mert a "Fiction" magát Rev-et takarja, ezt a nicknevet ő maga adta korábban saját magának - így ez is egy tisztelgés előtte, hogy az utolsó megírt dalát őutána nevezték el a társai). Miután Rev elkészült a dallal (3 nappal a halála előtt), kijelentette: "Ez az, az utolsó dal a lemezen". Hát, neki valóban az utolsó volt... :(
Az albumborítóval is trükközött a csapat egy kicsit: 2010. május végétől 18 napon keresztül minden nap egy-egy részletet felfedtek a borítóból, és a nyilvánosság elé tárták, egyfajta kirakós-szerűen, míg végül a teljes albumborító láthatóvá vált, majd a számlistát is közölték (az album pedig július végén jelent meg). Ötletes. :)
Bár a srácok zenei munkásságát konkrétan nem ismerem (a "Seize the day"-t hallottam már évekkel ezelőtt tőlük, de erről mindig egy olyan személy jut eszembe, akire nem szívesen emlékszem, szóval valószínűleg ezért is került el eddig engem az Avenged Sevenfold zenéje), viszont abban egyet értek, hogy ez egy must-have album minden A7X rajongónak - és igazából a nem-rajongók is nyugodt szívvel hallgathatják, mert nagyon tetszetős lemez, szuper dalokkal. 
A dalok eléggé hosszúak, 4 perc alatt nincs is egyetlen felvétel sem a lemezen (túlnyomó részben 5 perc fölöttiek). Úgy érzem, a lírikusabb, érzelmesebb, lassabb dalok sokkal jobban állnak a csapatnak, legalábbis hozzám mindenképpen közelebb állnak ezek a dalaik (bár kétségkívül egyik legnagyobb kedvencem lett a "Nightmare" c. címadó anyaguk is, ami nem épp egy "nyugis" felvétel. Kész energiabomba ez a dal, ugyanakkor megvan benne a kellő sötét hangzás és hangulat is, amivel a csapat maga is jellemezte legújabb lemez-anyagukat. A refrén éneklését meg sosem tudom kihagyni... :D).
Most pedig ennyi háttérinfó után ideje lenne kiválasztani a legjobbat. Ezúttal is több dal indulhatna ezért a címért, szám szerint nálam az 1., 4. és 6. Viszont most is csak egyet emelhetek ki (egyébként a dal végéről nekem kicsit a Metallica ugrott be, úgy az 5.perc végétől, egészen a dal végéig):

Avenged Sevenfold - Buried Alive

Osztályzat: 10/9