Vártam az új Depresszió-albumot is, mint ex-rajongó (tiniként odáig meg vissza voltam értük...). Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen ez az album sem fog különösebben semmin sem változtatni. Hozzák a szokott szintet, nem hazudtolják meg önmagukat, de én ezt már a mai zenei világban, ennyi és ilyen felhozatal mellett már nagyon kevésnek érzem...
Az ő esetükben is átugorhatjuk a szokásos köröket, hogy ki mikor kivel miért hogyan (mármint a megalakulásukra értve...), és jöjjön inkább az októberben megjelent lemez számlistája!
A csapat tagjai: Halász Ferenc (ének, gitár), Hartmann Ádám (gitár), Nagy Dávid (dob), Kovács Zoltán (basszusgitár), Pálffy 'Soda' Miklós (sampler, billentyűsök) 

"A hibás génem kutattam,
Ha eltérést mutattam,
De az minden ember része,
A kérdés: Felismerni kész-e?"
(Aki nem vagyok)

Tracklist:

01. Intro
02. A folyamat zajlik
03. A legjobb ellenfél
04. Úgy szeretnék
05. Emeld fel
06. A víz alatt
07. Kettőből egy
08. A döntés
09. Mocsok és hús
10. Aki nem vagyok
11. Védem az igazam

Jól átgondoltam, hogy mit fogok én erről a lemezről tulajdonképpen írni, ajánlom-e egyáltalán, vagy inkább nem...? De nem jutottam konkrét elhatározásra, mert nagy a kettősség bennem az album kapcsán... :/ A zenére igazából panasz nem lehet, mert veszettül jól szól az egész, a gitár- és a dobtémák egyaránt pazarok (a 3.track elejét pl. imádom - na jó, nem csak az elejét... :D). A szöveg viszont már hagy némi kívánnivalót maga után - főleg a refréneket nem érzem elég erősnek (na, ezeket dallamilag sem...). Helyenként igen ám csak sablonosak a szövegek, és kb. minden dalukban van legalább egy olyan pillanat, amikor megfordul a fejemben, hogy ez annyira ismerős, tuti hallottam már tőlük ezt. És én úgy gondolom, ez a lemez legnagyobb gyengesége is... 

"Félig üres, vagy félig tele:
A döntés tiéd, élj hát vele!"
(A döntés)

Vannak viszont nagyon jó pillanatai is a korongnak. Az egyik ilyen a "Kettőből egy". Igen, ez is sablonos, meg olyan szokásos Depis-lírikus, de én örülök, hogy minden albumukra kerül egy-egy ilyen szerelmetes dal, és ennek még a sablonosságot is megbocsátom :) - már csak azért is, mert szerintem eléggé kevés, mikor egy ilyen kaliberű rockzenekar előveszi a zenéjében a szerelem témáját (mintha egyébként rock/metálszerető ember számára ismeretlen lenne a szerelem, mint olyan, és a kettő kizárná egymást...). Mellesleg aranyos, ahogy Feri azt a szót mondja, hogy "tőled" ("tölled" :) ).

"...Amikor egymásban elveszünk
Kettőből egy leszünk.
Te vagy a szél a szárnyaimnak,
A fény az árnyaimnak..."
(Kettőből egy)

Az érződik, hogy az előző, 3 éve megjelent lemezük valóban Vízválasztó volt némely tekintetben (azon éreztem hosszú idő után végre ismét, hogy igen, vannak olyan dalaik, amikre azt mondhatom, hogy megmozgatott bennem valamit, és találtam igazán nagy kedvenceket: a "Jön a reggel" pl. ilyen volt, ahogyan az "Ellensúly" is). Valamelyest azt is tudták bizonyítani az új albumon, hogy Tiszta erőből, apait-anyait beleadva dolgoztak a lemezen (ez azért elég erőteljesen érződik az alapon, mert abban, én úgy gondolom, nagyot léptek előre az előző lemezeikhez képest Az ébredés útján, sikerült felrázniuk magukat még inkább), hogy minél jobban sikerüljön az új anyag, bár talán az Egyensúlyra jobban kellene vigyázni, hogy ne csak a zenei alap legyen kifogástalan, hanem a dalok szövegei is még tartalmasabbak, még ütősebbek legyenek (feltéve, ha - kis túlzással - Egy életen át ezt szeretnék még csinálni...). Most még mindenesetre A folyamat zajlik..., és Amíg tart, mi várjunk türelemmel, és reménykedjünk, hogy legközelebb valami igazán átütővel fog jelentkezni a csapat.

"Én most eldobom a gondomat
Nem zárhat be egy gondolat
Kell minden boldog pillanat
Nem tarthat a súly a víz alatt!"
(A víz alatt)

A - véleményem szerinti - legjobb dal kiválasztásánál most kivételesen határozott elképzelésem volt. Bár a lemez egyik legjobb, legfülbemászóbb intrója az "Úgy szeretnék"-nek van (és amúgy is egy nagyon jó kis dal ez), és a címadó dallal is ugyanez a helyzet, mégsem ezeket fogom linkelni. Az én személyes kedvencem ez - elsősorban az alap miatt, és mert baromira bejön ez a "pattogó" ének a versé-ben, szemben a lemez többi dalával, ahol kifejezetten el vannak nyújtva a hangok. Ezt viszont tényleg nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek! :)

Mint írtam, érzek fejlődést a Vízválasztóhoz képest, de ez még nem akkora, hogy elegendő legyen a 9 ponthoz, mert bár mindegyik dalt szívesen hallgatom a lemezről, és sok az olyan, amiben egy-egy részlet megfogott (jelölgettem is szorgosan a számlistán), mégis keveslem az igazán kedvencnek nevezhető dalokat. :/ Úgyhogy ez még mindig csak 8 és fél, de az atombiztosan!

Osztályzat: 10/8,5