Ezen most teljesen meglepődtem, hogy idén még nem volt idei lemezről szó a blogon... o.O Mondjuk oké, így belegondolva annyira azért nem meglepő, mert bizony úgy alapból is elég kevés albumról volt szó... :/ (Nem ígérek semmit, de igyekszem év végéig kicsit javítani az arányon.)
Ebből a szempontból viszont pont jó is, hogy ezt az albumot választottam az első 2017-es korongnak, amiről szó esik itt a blogon - elöljáróban ugyanis annyit elmondok, hogy én ezt az albumot bizony nagyon bírtam... :))
Abból a szempontból is úttörő lesz most ez a bejegyzés, hogy a srácokról (ha jól láttam) magyarul még egyetlen cikk vagy ajánló sem jelent meg, szóval én is csak a külföldi sajtóra tudok támaszkodni ez esetben... :)
A zenekarról nem sokat tudni: amerikai post hardcore, alternatív "scrap" metal csapat, jókora adag egyediséggel. :) 2008-ban indultak Salina városából, itt találkozott gimis korukban Grey és Austin, akik aztán meg is alapították a Charlatan-t, majd Tylerrel teljessé is vált a zenekar, 2013-ban. A színrelépéssel viszont jócskán vártak, mivel a debütáló lemezük még csak tavaly jelent meg, ami egy 6 dalt tartalmazó EP volt, "Nothing to Gain" címmel.
A találkozásom a csapat zenéjével - ezúttal is - youtube-on történt, tök véletlenül futottam bele a "Bone Dance" című zenéjükbe - amihez bár még csak most jött ki videoklip, érthetetlen módon fel sem került az albumra (ugyan korábban már az EP-n szerepelt)... Pedig az egy baromi jó kis muzsika, húzódala is lehetett volna az albumnak, úgyhogy tényleg óriási kérdőjel, hogy miért hagyták le erről a lemezről, ami gyakorlatilag az első hivatalos, kiadó által, szélesebb körben terjesztett anyaguk... Itt még egyébként négyen zenéltek, a lemez elkészültekor/megjelenésekor viszont már csak hárman vettek részt a munkálatokban, és igazából ők hárman alkotják a zenekar állandó tagjait is. A dal videoklipjében a srácok kicsit visszamentek a kölyökkorba, és csöppet sem szégyelltek ökörködni egyet, úgy instant mód, cirka 6 percben - és emellett egy annyira bizarr dalt és klipet tettek le a nagyérdemű elé, hogy elnézve a videót, simán gondolhatunk arra is, hogy ők azzal a furgonnal épp most léptek meg a kényszerzubbonyos vigyorgóból... :D
Hát, ez (szerencsére) a lemez folyamán sem változott. :)) Már az album borítója is kellőképpen mintázza a dalok milyenségét: adott 3 szőrös, kitetovált muki, aki őrült zsenit játszik - és még milyen jól! :)
Megjelent: 2017.04.07.
Tagok:
Grey Sorenson (ének)
Austin Heath (gitár)
Tyler Craig (dobok)
Tracklist:
01. Sevier County Killer
02. Bag of Tricks
03. Cvn't Destroy Her
04. Instant Cult Classic
05. Ray Gun
06. The Sick Nasty
07. Slavior
08. Great White Buffalo
09. China
10. Remarkable
Mert hogy valóban felfogható egyfajta játékként ez a korong: már rögtön az album nyitányaként felkerült "Sevier County Killer" is abszolút filmzenésen nyit ezzel a kicsit szimfonikus alappal, és a hanghatásokkal, szinte látom magam előtt az énekest, amint zakkant fejet vágva vágtat a lován a Vadnyugaton, nyomában a másik két jómadárral... :D (A "Vadnyugat" amúgy nem is áll tőlük távol, tekintve hogy a csapat a Utah állambéli Salina városából indult, ami kb. 3 percnyi autóútra van a coloradói határtól, szóval egykor jócskán indiánok által lakott területről származnak.)
A dalok mindegyikében közös, hogy imádom, ahogyan Grey a hangjával színészkedik bennük. :)) Kicsit azoknak is igazuk van, akik teátrálisság szempontjából az AFI-hoz vagy a My Chemical Romance-hez hasonlítják őket, hisz az énekhangbéli színészkedés összeköti őket; viszont a Charlatan akkor sem említhető velük egy lapon, mert részükről ez inkább egy hard rock/alt.metal-megőrülés, mindenféle sallangot mellőzve. Szimplán 3 őrült fazon, aki rock/metalzenét játszik. A jobbik fajtából. :)
A számlistán most is próbáltam a legnagyobb kedvencekre összpontosítani, több-kevesebb sikerrel. :) A "Bag of Tricks" pl. az egyik kedvencem a lemezről: olyan refrénnel rendelkezik, ami játszi könnyedséggel fészkeli be magát a fejünkbe, hogy aztán random dúdolgatni kezdjük bármikor a nap folyamán. :D
A "Cvn't Destroy Her" elég agresszíven, zúzósan indít, de aztán jön a refrén, ami (legalábbis dallamilag) feloldja ezt a keménységet. Szerettem ezt a kettősséget is. :)
Szeretem azt is, hogy még az ironikusabb szövegeknél is megbújik valami mélyebb, komolyabb jelentéstartalom. Dalszövegeikben egyszerre van jelen a komikusság, a tabuk döntögetése, a szarkazmus és irónia, de persze, ha komolynak kell lenni, akkor tudnak azok is lenni ("China"). Egyébként viszont színtiszta szórakozás és
szórakoztatás ez a lemez. Nagyon sokan tanulhatnának ezektől a srácoktól. :) Mert mernek egyediek, formabontóak lenni (nem úgy, mint a post hardcore zenekarok zöme, akik beérik a bevált, tuti recepttel, ahelyett, hogy minél egyedibb hangzásra törekednének, és arra, hogy a zenekaruk jó értelemben véve kitűnjön a többi közül...)
Tudom, elfogult ömlengésnek tűnhet, amiket írok, de én akkor is maximálisan úgy gondolom, hogy egy méltatlanul mellőzött zenekarról van szó, pedig egy üde színfolt a hardcore (meg úgy általában a rock/metál) zenei palettán. Abszolút nem gondoltam volna, mikor elkezdtem nézni a Bone Dance bohókás videóját, hogy végül az utóbbi idők egyik legváltozatosabb, legfurább, legérdekesebb albumához és zenekarához lesz szerencsém. A lemez címét abszolút korrektül választották meg: amit ez a három srác ezen a lemezen művel, az tényleg "figyelemreméltó". :)
Több dal is szóba jöhetne, mint a lemez legjobbja (China, Bag of Tricks, The Sick Nasty). Én most ezt fogom választani, viszont, mielőtt meghallgatnátok, kezdésnek nagyon ajánlom a Bone Dance-t (1:35-től kezdődik a lényeg), engem az húzott be, de nagyon. :))
Charlatan - The Sick Nasty
Eddig megjelent klipes dalok a lemezről:
Kommentek