Pár hete bukkantam rá erre a csapatra, igazából már nem is emlékszem, pontosan hogyan keveredtem el az egyik videójukhoz - talán olvastam róluk valahol, hogy úgynevezett "reggae metált" nyomatnak, aztán kíváncsiságból rákerestem. Az a daluk még nem is győzött meg, úgyhogy kilistáztattam az összes videójukat, és a második legnézettebbre rákattintottam, a "Rat Race"-re. Na ez meg aztán megvett kilóra, nagyon szerettem. :) Úgyhogy hamar el is határoztam, hogy nekem kezdésként ez a lemez kell, meghallgatom tüzetesebben, aztán ha oké, akkor jöhet még több is. :)
De még mielőtt többet mondanék: mint ahogy az lenni szokott a blog szempontjából új zenekarok esetén, ismerkedjünk meg kicsit a banda történetével...
A Skindred 1998-ban alakult a walesi Newportban. Elődje a "Dub War" nevű csapat volt, ami szintén ebből a városból indult (majdnem ugyanazokkal a tagokkal), 1993-ban, és el is jutottak egy lemezszerződésig, amit aztán hat kiadott album követett, míg végül hivatalosan '99-ben feloszlottak. A kiadójukkal keveredtek elég komoly vitákba; a kiadó akadékoskodott a felvételek kapcsán, és a kifizetésekkel is gond volt, így a srácok több évnyi vívódás után úgy döntöttek, ezt így nem folytatják tovább. Ezután énekesük, Benji Webbe a zenekar két másik tagjával, Jeff Rose gitárossal és Martyn Ford dobossal karöltve megalapították a Skindred-et (hozzájuk társult még a kezdetekkor Dan Pugsley basszeros/programozó/háttérénekes is, aki Rose-zal és Forddal ellentétben még mindig aktív tagja a csapatnak azóta is, akárcsak Benji). Az alapok már adottak voltak, nagyjából ott folytatták, ahol a Dub War-ral abbahagyták: egyedi zenei világukban mesterien ötvözik a reggae elemeket alternatív rock és heavy metal stílussal, ebbe a különös és szokatlan elegybe pedig további hatásokat is belecsempésznek, mint pl. dubstep-et, jungle-t, ska-t, dancehallt, hip hopot, d&b-t. Ezek után ötlettelenséggel, unalmassággal és egyhangúsággal semmiképpen sem lehet őket vádolni... :)
A Roots Rock Riot a zenekar második stúdiólemeze.
Megjelent: 2007. október 23.
Tagok:
Clive "Benji" Webbe (vokál),
Michael John "Mikeydemus" Fry (gitár),
Daniel Pugsley (basszus, elektronika)
Arya "Dirty Arya" Goggin (dobok)
Tracklist:
01. Roots Rock Riot
02. Trouble
03. Rat Race
04. State of Emergency
05. Alright
06. Destroy the Dancefloor
07. Rude Boy for Life
08. Killing Me
09. Spit Out the Poison
10. Cause Ah Riot
11. Ease Up
12. Choices and Decisions
13. Days Like These (iTunes Bonus Track)
14. It's a Crime (Japanese Bonus Track)
A maga fura módján bizony működik ez! :) Egy zenekar lehető legnagyobb érdeme, ha sikerül valami egyedit hoznia, hangzásvilágban, témában, zenében, bármiben. Valami olyat alkotni, amiről egyértelműen felismerhetőek, vagy amit csak ő tudnak. Ehhez sokszor elég egy különleges hangú énekes is akár. Na náluk legalább 3 szempontot tudnék írni, ami miatt egy életre megjegyeztem őket magamnak. :)
Igaz, nekem kicsit csalódás volt most ez az album: a "Rat Race"-t nagyon megszerettem (és meg kell jegyeznem, hogy egy hangyányit a Coheed and Cambria jutott erről a dalukról az eszembe, Benji énekstílusa miatt elsődlegesen, na meg a bridge hangzása miatt :) ). Vártam, hogy találok még ehhez hasonló igazán szerethető dalokat a lemezen, de ez nem jött össze... :/ Pl. tetszett a "Destroy the Dancefloor" is, egészen pontosan a versék és egy részlet benne, úgy 1 perctől 1:10-ig (az átvezető rész). A refrénnel viszont nem vagyok kibékülve... :/ Semmilyen tekintetben sem. A "Killing Me" is egész jó, bár a refrénje számomra már nagyon pop... :/ Az "Ease Up"-pal szintén ez a bajom, elviselt volna még némi hörgést, meg vadulást, mert így enyhén limonádé...
Ezzel ellentétben a "Rude Boy for Life" lazasága nem zavar, sőt, kifejezetten tetszik, ebben eléggé egyensúlyban tudták tartani a popos-reggae-s dallamosságot a metal zúzósságával.
A "Cause Ah Riot" pedig tökéletes iskolapéldája, hogy hogyan is kellene ezt. :) Nekem teljesen bejön ez a hip hop/reggae nyitány, aztán a refrénnél éles váltás, és hirtelen egy metáldalban találjuk magunkat. :D És ez így váltakozik egészen a szám végéig.
Nem is maradt más hátra, mint a lemez legjobb dala (az összes szerintem igazán tetszetős dalt ezúttal is jelöltem a számlistán). Ami ez esetben számításba jöhetett az a Rat Race, a Rude Boy for Life és a Cause Ah Riot. A három közül pedig ami szerintem leginkább kifejezi a Skindred sajátos zsenialitását, az a:
Skindred - Rat Race
Bármennyire is megszerettem ezt a számot, maga a lemez eléggé kevésnek bizonyult... :( Mindenképpen teszek még próbát a többi lemezükkel is, aztán meglátjuk. Egyelőre csak ennyi...
Kommentek