Kis kihagyás után újra itt, hogy ezúttal Taylor Momsen és csapata legújabb, röpke 2 hete megjelent, második stúdiólemezét ajánljam nektek. :) Provokatív borító (és dalok), pörgős felvételek - örülök, hogy nem tértek le az előző albumukkal megkezdett útról, nekik ez nagyon jól áll. :)
Az első dalok már 2013 nyarán napvilágot láttak (pl. Follow Me Down, Burn), amit aztán ősszel az első kislemez követett. Turnéra is indultak, ezzel csinálva egy kis hírverést megjelenés előtt álló stúdiókorongjuknak. A dolgok tehát jól haladtak, egészen addig, míg egy konfliktus miatt kénytelen volt a csapat új kiadó után nézni, ezzel jócskán hátráltatva az album megjelenését. A "Going to Hell" a tervezettnél fél évvel később jelent meg - a rajongóknak azonban nem kellett ez idő alatt ízelítő nélkül várakozniuk a lemezre: télen nekik is csurrant-csöppent "valami", mégpedig a "Heaven Knows" c. dal.
Azonban a zenekart nem csak a kiadóváltás hátráltatta a dalok megjelenését illetően: már 2012 októberében elkezdték a felvételeket, ám az akkoriban pusztító "Sandy" hurrikántól a stúdió sem menekülhetett, az épület lerombolódott, a felvételek pedig odavesztek, így az elejéről kellett kezdeniük mindent.
Az akadályokat viszont a csapat remekül vette, és úgy tűnik, semmi sem tudja őket eltántorítani attól, hogy a lemez címével ellentétesen ne a pokol bugyrai, hanem a hírnév, az ismertség csúcsa felé meneteljenek. :)
Aktuális tagok: Taylor Momsen (ének), Ben Phillips (gitár, háttérvokál), Mark Damon (basszusgitár), Jamie Perkins (dobok)
Tracklist:
01. Follow Me Down
02. Going to Hell
03. Heaven Knows
04. House on a Hill
05. Sweet Things
06. Dear Sister
07. Absolution
08. Blame Me
09. Burn
10. Why'd You Bring a Shotgun to the Party
11. Fucked Up World
12. Waiting for a Friend
13. Kill Me (Japanese edition bonus track)
14. Going to Hell [Live Acoustic] (Japanese edition bonus track)
15. Sweet Things [Acoustic] (Japanese edition bonus track)
+ 15. Only You (Internation iTunes Store bonus track)
Igyekeztem az összes, Going to Hell albumhoz köthető új dalt összegyűjteni a számlistán - az Only You-ért kár lett volna, ez pl. nekem baromira tetszik, még így is, hogy kicsit elektronikusan is bele lett nyúlva ebbe a dalba.
És hát az az igazság, hogy rengeteg kedvencem lett a lemezről, nem is csoda, hogy ennyire piros lett most a tracklist is. :) A zúzósabbak közül az első, lemeznyitó dal mindenképpen favorit, ahogyan a címadó Going to Hell, és a kórusban-éneklős Heaven Knows is (bár ez nem akkora kedvenc, mint a többi). Aztán itt a House on a Hill - ez volt a legelső dal a lemezről, amit muszáj volt addig hallgatnom, míg már a teljes szöveget kívülről nem fújtam, és a könyökömön nem jött már ki az egész (bár még most sem unom! Ha bezárnának egy üres szobába, és egész nap ezt kellene nonstop 24h-ban hallgatni, még örülnék is neki - és nem vagyok mazochista! :D). Ez a sötét, borongós, gitáros intrója egyből megvett kilóra. A Sweet Things-ben leginkább a lassú részeket szeretem, ahol bekapcsolódik Taylorral egyenértékű vokalistaként Ben Phillips, a csapat gitárosa is. A Dear Sister rövid, szomorú, de groteszk módon kellemes dalocska is egyben. Az Absolution-ről nem tudok rosszat mondani, itt is az intro ritmusa elég uralkodó, beszippantja pillanatok alatt az embert. :) A bridge-ről és a refrénről nem is beszélve (és tulajdonképpen ennyiből is áll a dal, szóval ezzel így mindent el is mondtam... :DD). Ezt különösen nagyon szeretem. A Blame Me-re az "érdekes" és a csapattól "szokatlan" jelzőket használnám, persze mindegyiket a szó pozitív értelmében. A Burn (a Dear Sister-hez hasonlóan) elég rövidkére sikerült, egyfajta átkötő-szerepet tölt be a lemezen, de ez is iszonyat tetszik, a maga gitár-akusztik valójában. :) Amit pedig még kiemelnék így szavakban is, az a Waiting for a Friend. Zenei vonatkozásban maximálisan kellemes kis gitáros-folkos dal.
Így, a bejegyzés végén nem is maradt más hátra, mint linkelni a legjobb dalt. Most megérdemelné a Going to Hell, az Absolution, sőt még a Burn is, hogy legjobb dalként kiemeljem, mert tagadhatatlanul azok. Mégis egy negyedikre esett a választásom, mégpedig azért, mert a legnagyobb hatást az összes dal közül ez gyakorolta rám. Nálam ez a legjobb:
The Pretty Reckless - House on a Hill
Ez még az előző albumuknál is sokkal jobban tetszett, tőlem megkapja a lemez a maxpontot. Határozottan belelendültek - bízom benne, hogy a folytatás is hasonlóan ütős lesz. :)
Osztályzat: 10/10
Kommentek