Mióta végignéztem az idén áprilisban lenyomott örményországi koncertjét a System of a Down-nak, rá kellett jönnöm, hogy mocskosul hiányzik a zenéjük... Úgyhogy, mivel tudtam, hogy Serjnek szólókarrierje is van, és talán Daronnak is (bár nem voltam benne biztos, hogy egyedül alakította a SoaD-ból, vagy valakikkel együtt), így utánajártam a dolgoknak. Be is szereztem Serj első saját albumát, az Elect the Dead-et, sokáig hallgattam is, viszont az a helyzet állt elő, hogy aztán rátaláltam a Scars on Broadway lemezére is, és totálisan leragadtam most ennél, napok óta ez szól, és így elöljáróban annyit, hogy: imádom! :)) (Talán még jobban is, mint Serj anyagát.)
A Scars on Broadway jelenlegi két oszlopos tagja a System-ből Daron Malakian és John Dolmayan (a SoaD dobosa). Fennállásának ideje eléggé zavaros: 2003-tól kezdve hosszabb-rövidebb ideig aktív volt, és most egyelőre a "feloszlott" stádiumban van (aztán ki tudja, meddig). 2005-ben - a System-es hiátus kezdetekor - a zenekar ismét újjáéledt hamvaiból, Daron elképzelése ugyanis az volt, hogy mivel rengeteg az ötlete, ő is valami sajátot szeretne alkotni, akárcsak Serj - és ezt a Scars on Broadway keretein belül tökéletesen kivitelezni tudná. Eredetileg a System-basszeros, Shavo Odadjian társult volna Daron-hoz a szólóprojektben, aki végül nem vállalta - Dolmayan viszont annál inkább.
A páros nagyrészt egyedül készítette el a lemezt, legfőképp Malakian irányítása alatt, otthoni stúdiójában (a dalok zenéjét és szövegét is ő szerezte). Később a zenekaruk honlapjára felkerült egy visszaszámláló, mellette egy rövid szöveg: "They say it's all about the end." (magyarul: "Azt mondják, hogy ez pusztán a végről szól.") Március 28-án, az időzítő lejártakor elérhetővé vált az első kislemezes dal az oldalon, a "They Say" című. Első koncertjüket április 11-én adták: miután Malakian és Dolmayan több zenészt is meghallgatott, mint lehetséges zenekartagot a koncertezésekhez, végül Danny Shamoun billentyűs, Dominic Cifarelli basszusgitáros és Franky Perez gitáros mellett tették le a voksukat, akik a későbbiekben a lemez munkálataiba is bekapcsolódtak (Perez egyébként jelenleg az Apocalyptica énekese). Július 29-én pedig kijött a teljes stúdiólemez is.
A lemezen közreműködtek: Daron Malakian (vokál, szólógitár, basszusgitár, billentyűsök/orgona/mellotron), John Dolmayan (dobok), Franky Perez (háttérvokál, ritmusgitár), Danny Shamoun (billentyűsök).
Tracklist:
01. Serious
02. Funny
03. Exploding/Reloading
04. Stoner Hate
05. Insane
06. World Long Gone
07. Kill Each Other/Live Forever
08. Babylon
09. Chemicals
10. Enemy
11. Universe
12. 3005
13. Cute Machines
14. Whoring Streets
15. They Say
Ez most fura lesz, amit írok, de komolyan mondom, én azzal is teljesen elégedett lennék, ha Serj és a többiek mégsem kezdenének ismét közös dalokat együtt kiadni, hanem elkoncertezgetnének a régi System-dalokkal, mellette meg munkálkodnának a saját, külön projektjeiken. Ha ilyen kib*szott jó zenét gyártanak külön-külön is, én frankón ezzel is beérném, sőt. Bár nem hiszem, hogy fennáll a veszélye annak, hogy hamarosan új SoaD-lemez érkezne... Egyikük fogja a másikukra - volt ugye az a balhé, hogy a System-basszeros kijelentette még 2013-ban a saját hivatalos oldalán, az újra-alakulásukat követően, hogy ő akár kész lenne Serj nélkül is folytatni (erről még a rajongók véleményét sem volt rest kikérni). Állítása szerint ugyanis gyakorlatilag mindenki más készen áll, hogy dolgozni kezdjenek az új albumon, de Serj miatt nem indultak meg az új lemez munkálatai, mert Serj akkor is nyakig volt a saját projektjében, és azt mondta, addig nem akar hozzálátni a System-es cucchoz, míg be nem fejezte, amit elkezdett, hogy aztán minden idegszálával arra koncentrálhasson. Idén év elején ugyan felröppentek hírek arról, hogy a turnéjuk után belekezdenek végre az új lemezbe - de aztán ki tudja, ebből mi lesz...
Őszintén: én már ezeknek a nyilatkozatoknak sem hiszek, anno Daron azt is bizonygatta, hogy mindenképpen akarnak új Scars on Broadway-lemezt is, még az új SoaD album megjelenése előtt, aztán abból sem lett semmi, holott ez a kijelentés még 2012-ben történt, azóta bőven lett volna idejük rá... Pedig amilyen király lett ez a korong, igazán elviseltem volna belőle még egyet...
Kétségkívül érződik rajta a System-hatás is, nem tudnák letagadni a múltjukat: pl. a "Whoring Streets"-ről eszembe jutott a Lonely Day, de a többi dal sem tudná meghazudtolni önmagát. Szerencsére a SoaD azon oldala köszön vissza ezekben a dalokban, amiket én leginkább szerettem bennük - amikor pl. ész nélküli ordítozás, mellé 0 dallam volt terítéken egy-egy dalukban, azt nem szerettem, azért annyira elvont nem vagyok... Persze azért erre is sikeredett néhány olyan track, aminek nem igazán sikerült meggyőznie engem, mint pl. a Stoner Hate. Ez már annyira alternatív, hogy nem tudtam megszeretni, de azért persze elvagyok vele...
Viszont! Rengeteg olyan dal is felkerült, amit egész egyszerűen imádok - és ezek vannak túlnyomó többségben. Már rögtön az első dal, a "Serious" is ilyen: indul egy pörgős versével, aztán ellágyul a refrén erejéig. Ez is olyan tipikus System. :)
A "Funny" a populárisabb vonalat erősíti, szintén nagyon fülbemászó, némi elektronikus effekttel (talán a mellotronnal csalogatták ez a hangzást elő?), szeretem. :)
A "World Long Gone" egy klipes daluk, ezt hallottam tőlük először, és nagyon bejött, azóta is egyik kedvencem. (Ha jól sikerült felfedeznem, ebben mindenképpen hallható a háttérben mellotron, a refrén alatt).
Tovább menvén úgyszint' nagy-nagy favorit a "Babylon" is, ami szintén kistestvére lehet egy SoaD-dalnak, a Lost in Hollywoodnak.
Az "Enemy" egy szokatlanul ritmusos szerzemény, megint csak nagy kedvenc, azért is, mert ennyire kilóg a sorból. :) Az ezt követő "Universe" sem marad alul, hasonlóan ütemes szerzemény, szintén szeretem. :)
A "3005" kétségkívül az egyik legjobb dal a lemezen, én sem tudok semmi rosszat írni róla (ez meg kicsit a Red Hot Chili Peppers "Californication"-jét idézte fel bennem, főleg a zenei alapja). Páromnak pl. ez tetszik az összes közül leginkább - én meg teljesen egyet is értek vele. :)
A "They Say" is klipes dal, de ezt mégsem hallgattam olyan sokat, nekem nem lett szívem csücske, az már egyszer biztos... :/ De azért persze elismerem, hogy ez is kiemelendő erről a lemezről.
A legjobb dalt a Serious, World Long Gone, Babylon, Enemy, 3005 és a Whoring Streets közül választottam ki. Első gondolatom a World Long Gone volt, de aztán ezt választottam, mert ez sokkal-sokkal közelebb került hozzám:
Scars on Broadway - 3005
Nyugodt szívvel adom erre a lemezre a legmagasabb pontszámot. Technikás, fülbemászó, korántsem felejthető dalok, maximálisan érezhető a belé fektetett munka is. Számomra ez így tökéletes. (Egy részem még azért reménykedik, hogy egyszer - remélhetőleg nem is olyan sokára - ismét összeállnak zenélni, és fogunk még új SoB-albumot hallgatni. Én legalábbis nagyon szeretnék.)
Osztályzat: 10/10
Kommentek