Előre szólok, hogy aki a kemény rock/metál híve, az most jobb, ha egyből lejjebb görget, és inkább keres valami magának valót, ugyanis így, egyetlen darab hallgatott lemeze alapján kapásból megállapítottam, hogy bizony ez a csapat (és a lemez) csak nyomokban tartalmaz rockzenei elemeket...
A brit/amerikai Blackmore's Night gyökerei 1989-re nyúlnak vissza, amikor a csapat jelenlegi énekesnője, Candice Night először találkozott Ritchie Blackmore-ral, kezdetben egy autogram erejéig, mivel nagy Rainbow-fan volt, Ritchie pedig ennek az együttesnek a tagja volt (Candice egy rádiónál dolgozott). Hamar kiderült, hogy más területeken is hasonló az érdeklődési körük, ez össze is hozta őket: 1991-től alkotnak egy párt a magánéletben is.
A gitáros, Ritchie Blackmore zenei tevékenységének kuszaságán nehéz átlátni, több zenekarban is zenélt hosszabb-rövidebb ideig. Amit mindenképpen fontosnak érzek kiemelni Blackmore kapcsán, az a Deep Purple nevű zenekar, aminek alapítótagja volt, valamint a Rainbow, ami szintén az ő ötlete alapján jött létre, olyan neves zenésztársakkal, mint a három éve elhunyt Dio.
A Blackmore's Night csapat megalakulásának kiindulópontja az volt, hogy Ritchie és Candice egyaránt szerette a reneszánsz zenét, így 1997-ben létre is jött a duó, háttérzenészekkel kiegészülve. Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, hogy érdekes a nevük is, tudván, hogy Blackmore és Night egy pár. ;)
A zenekar hamar felkapottá vált: reneszánsz vásárok és fesztiválok állandó előadói lettek, önálló koncerttúrákat is szerveztek (mint pl. az európai várlátogatások, ahol korabeli jelmezekben léptek színpadra, ezzel is fokozva a hatást).
Nos hát, én még életemben nem hallottam ilyet, hogy "reneszánsz folk-rock" (bár inkább csak "celtic" vagy "folk" jelzőkkel szokták a csapatot illetni), ugyanis leginkább ezt a műfaji meghatározást tudnánk adni a csapatnak... Tény, hogy a reneszánsz világot és életérzést tökéletesen visszaadja a csapat zenéje, viszont a rock néhány elemtől eltekintve nem igazán van jelen a zenéjükben (van néhány dal, ami képviseli a rockosabb - vagy inkább már metálosabb - irányt, mint pl. a lemez klipes dala, a "The Moon is Shining", bár ezt én kissé egysíkúnak tartom, van ennél jobb dal is a lemezen...), de összességében az elektromos gitárszólóktól eltekintve nem egy tipikus rock-album.
Tracklist:
01. I think it's going to Rain Today
02. Troika
03. The Last Leaf
04. Lady in Black (Uriah Heep cover)
05. Minstrels in the Hall
06. The Temple of the King
07. Dancer and the Moon
08. Galliard
09. The Ashgrove
10. Somewhere over the Sea (The Moon is Shining)
11. The Moon is Shining (Somewhere over the Sea)
12. The Spinner's Tale
13. Carry On... Jon
A reneszánsz világ engem is foglalkoztatott mindig is (nem hiába írtam reneszánsz vonatkozásban a szakdolgozatomat is). Ez a zene meg - szerintem - egész egyszerűen fantasztikus! Na jó, vannak rajta "langyosabb" zenék is, amit nem sikerült megszeretni, de többségében imádom: mondjuk, amiben bármilyen népi, folkosabb hangszer van, az máris belopta magát a szívembe - talán Blackmorékat is ezért sikerült megkedvelni. :)
Ami pedig szerintem a legeslegjobb dal az egész lemezen (a The Last Leaf mellett):
Blackmore's Night - Dancer and the Moon
Osztályzat: 10/8
Kommentek