Év végén már szabadságon voltam, de az ilyen-olyan elfoglaltságok miatt egyszerűen képtelen voltam összehozni egy épkézláb ajánlót. Úgyhogy ez már bizony átcsúszott 2018-ra. :)
Így hát meg is ragadom az alkalmat, hogy mindenkinek egészségben, örömökben és jó zenékben bővelkedő, nagyon boldog új évet kívánjak! ^^
A Shaman's Harvest új albuma egyike volt azoknak a lemezeknek, amiket nagyon-nagyon vártam. :) Az előző korongjukat, a Smokin' Hearts & Broken Guns"-t (ami sorban a 5. a diszkográfiájukban) egyenesen imádtam, ráadásul pont egy olyan élethelyzetemben talált meg, mikor az album dalai még inkább hatással voltak rám, szóval így triplán sikerült belopniuk magukat a szívembe. :)
(Mielőtt még találgatásokba bonyolódnánk a nevüket illetően, érdekesség, hogy a zenekar nevét az énekes, Nathan Hunt indián felmenői öröksége ihlette.)
Megjelent: 2017.07.28.
Tagok:
Nathan Hunt (szólóének)
Josh Hamler (ritmusgitár)
Derrick Shipp (szólógitár)
Matt Fisher (basszus)
Adam Zemanek (dobok)
Tracklist:
01. Red Hands Black Deeds (Prelude)
02. Broken Ones
03. The Come Up
04. A Longer View
05. Soul Crusher
06. Off the Tracks
07. Long Way Home
08. The Devil in Our Wake
09. Blood Trophies
10. So Long
11. Tusk And Bone
12. Scavengers
Miután végighallgattam a lemezt, egyszer, kétszer, sokszor - az a helyzet, hogy picikét csalódott vagyok. :/ El bírtam volna viselni rajta még több dalt, amiért rajonghatok: sajnos kicsit olyan érzésem van, hogy a mennyiség a minőség rovására ment, néhány számot úgy ahogy van, kihagytam volna a korongról...
Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szép számban került azért rá olyan is, amiket igazán megszerettem.
Itt van kezdetnek ez a prelűd (amitől totál nosztalgiába estem, mintha a Vikingek sorozat kezdődne épp... :D), hangulatosan felvezeti a lemezt, klassz volt. Aztán rögtön 4 dalt még ki is jelöltem: a Broken Ones (ez meg vlmiért Tristania-íz, mármint ami a refrén dallamvezetését illeti :) ), zakatolós, nem egy tipikus Shaman's Harvest muzsika, de talán épp ezért talált be ennyire. Ezt követi a The Come Up, amit a lemez felvezető-dalának szántak (ehhez készült klip is a lemezmegjelenés előtt). Akkoriban még nem igazán csíptem, aztán szép lassan "fülbemászott". :) (A Soul Crusher-t is kicsit ide tudnám még sorolni, mindkettőt simán el tudnám rádióban is képzelni, slágeresek, technikásak, unalmasnak semmiképpen sem nevezhetőek.)
Az ezt követő A Longer View az egyik nagy kedvencem a lemezről. (Most már leállok a hasonlítgatásokkal, becs'szó, de itt még meg kell jegyeznem, hogy ez meg a Woodkid "I Love You"-jára hajaz csöppet, amit ezután rögtön meg is kellett hallgatnom. :D) Borongós és szép, a dallamba mindig belekerül egy elsőre nem odaillőnek tűnő félhang, aztán rájövünk, hogy ez bizony tökéletlenül is tökéletes. Szeretem, na. :)
Eredetileg nem akartam kiemelni az Off The Tracks-et, aztán mégis... :D Mert ez is egy annyira jó kis bulizós country muzsika, amire önkéntelenül beindul az ember lába, és dobolja az ütemet. :)
Aztán elérkezünk az album egyik leg-blues-osabb felvételéhez. Nem rossz, nem rossz - nekem mondjuk annyira nem szívem csücske ez a blues-os dolog, úgyhogy végső soron, a műfaj kedvelőinek ezt is tudom ajánlani. :)
A Tusk And Bone sem maradhat ki a felsorolásból. Szeretgetős dalra sikerült ez is (nem nyáladzok tovább, de ide muszáj beszúrnom, hogy ha egy dalt meg lehetne ölelni, ezen az albumon nekem mindenképpen ez lenne az), hangulatban számomra egyértelműen visszautal az előző albumukra is. Nem fog világot megváltani, de nem is ez a cél.
Kreatívságban sem volt hiány: a srácok arra törekedtek, hogy minél jobban ki tudják kerülni a digitális effektek használatát, így pl. többek között csiszolópapírt is használtak a megfelelő hangeffekt eléréséhez. :)
Emellett az is egyértelműen kijelenthető, hogy eddig talán ez az egyik legsötétebb, legborongósabb hangulatú lemezük (bár, ilyen címmel ez nem is volt kérdés...).
Eltekintve attól, hogy elég sok olyan szám jutott erre a lemezükre, ami picit se került hozzám közel, azért még nem felejtem el, hogy összességében mennyire szeretem ezt a csapatot. :) Továbbra is érvényes, hogy:
1) nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik és szeretik ezt a zenekart hazánkban, nagyobb publicitást érdemelnének világszerte, és nagyobb elismerést is...
2) ha bármikor itt koncerteznének, és sikerülne eljutnom, az biztos, hogy az első sorban csápolnék a zenéjükre. :)
Amit első meghallgatás gyanánt feltétlen tudok ajánlani (bár nekem továbbra se olyan nagy kedvenc ez a dal, és általánosságban sem tükrözi a lemez többi dalát, mert azok tényleg nagyon mások - de talán elsőre ez az egyik legemészthetőbb mind közül):
Shaman's Harvest - The Come Up
Eddig megjelent klippes dalok:
Kommentek