Nem tudom, legutóbb mikor fordult elő, hogy ilyen szinten rongyosra hallgassak egy albumot. Mint ahogy az általában lenni szokott, ezúttal is sok más lemez is terítéken van nálam, de valamiért az esetek zömében ezért a korongért nyúltam, ha zenehallgatásra került a sor. :)
Pedig az első single-jük kapcsán én se nagyon tudtam, hogy mire számíthatok: a That Song már inkább hasonlít egy popdalhoz, semmint egy modern metál csapat dalához. Még úgy is, hogy ezek ellenére sem számít stílusidegennek esetükben ez a dal, elvégre az Amaranthe zenéje mindig is egy nagyon dallam-központú, nagyon modern, elektronizált zene volt, helyenként megfűszerezve keményebb szólamokkal és némi harsh vokállal, screammel. Nekem akkor is túlontúl popra sikerült ez...
A csapat egyébként számított erre a fogadtatásra, de mint a Hammerworldnek elmondták, nem ők választották első kislemezes dalként ezt a számot, hanem a kiadójuk. Másodikként a "Fury" jelent meg a lemezről, ami ennek gyakorlatilag teljesen az ellentéte: pörgős, zúzós metálnóta, jó adag károgós harshvokállal, zaklatott ütemmel - és persze az erős kontrasztot képező tiszta női énekhanggal a refrénben, amit ezúttal is a zenekar énekesnője (és a hattagú zenekar egyetlen nőtagja), Elize Ryd szolgáltat. A harmadik single pedig a "Maximize" volt, ami október közepén jelent meg, és igazából ez már egy tipikus Amaranthe dalnak számít. Ezek alapján azt hiszem, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy az Amaranthe ezúttal is olyan albumot alkotott, amin bárki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló dalt, ezen a furcsa, elektronikus, üvöltözős, helyenként inkább lírai lemezen. Viszont akkor se tévedünk, ha azt állítjuk, hogy talán ennyire sokszínű még sosem volt az Amaranthe...
Megjelent: 2016.10.21.
Tagok:
Elize Ryd (ének)
Jake E. Lundberg (ének)
Henrik Englund Wilhemsson (harshvokál, scream)
Olof Mörck (gitár, billentyűsök, programozás)
Johan Andreassen (basszus)
Morten Løwe Sørensen (dobok)
Tracklist:
01. Maximize
02. Boomerang
03. That Song
04. 21
05. On the Rocks
06. Limitless
07. Fury
08. Faster
09. Break Down and Cry
10. Supersonic
11. Fireball
12. Endlessly
13. Burn With Me (Live) [Japanese Edition Bonus Track]
14. 1.000.000. Light Years (Live) [Japanese Edition Bonus Track]
15. Leave Everything Behind (Live) [Japanese Edition Bonus Track]
A That Song-ot még akkor hallottam, mikor felkerült a zenekar youtube-csatornájára, szóval első kézből értesültem én is. És hát tény, hogy meglepő volt, hogy ennyire lazára, populárisra vették a figurát, tartottam is tőle, hogy a lemez se lesz kellően átütő, ha ilyen dalokkal lesz tele... Néhány lejátszás után viszont már egészen fülbemászónak bizonyult. :) Bár amellett azért nem tudok szó nélkül elmenni, hogy simán lenyúlták a Queen "We will rock you"-jának kultikus ritmusát... :D
Aztán a lemez kézhezvételét követően az első dal, ami igazán nagy hatást gyakorolt rám, az a Fury volt. Én ezt egyszerűen imádtam, ahogy végigtombolják ezt a dalt - élvezet volt hallgatni Henrik én Elize kettősét, bár valószínűleg azok számára, akik inkább az Amaranthe lágyabb, dallamosabb arcát szeretik, ez a dal nem lesz telitalálat (viszont, mivel ennyire sokszínű ez az album, én hiszem, hogy mindenki megtalálja azt a dalt a lemezen, amit igazán szívesen hallgat :) ).
Kedvenc lett még a Faster is, itt már Jake is társul Henrikhez és Elizehez ének-fronton. Ez sem egy túl bonyolult dal, szokásos dallamos, néhol bekeményítős Amaranthe muzsika - én ilyenkor szeretem őket igazán, és talán ez mondható a legtipikusabb, rájuk leginkább jellemző dalnak. :)
A Break Down and Cry is ezt a szellemiséget viszi tovább, bár itt talán még a szokásosnál is jobban felerősítették az elektronikus effekteket is a zenéjükben, az intro dallamát is egy effekt adja. Ezt is nagyon megszerettem. :)
A Supersonic-ot és a Maximise-t először kifejezetten utáltam. :D Aztán ahogy hallgattam, kezdtem megszeretni, bár ehhez az is hozzájárult, hogy legalább húsz alkalommal hallgattam végig elejétől végéig ezt a korongot, szóval volt időm megkedvelni... :D (De ettől függetlenül sem lett szívem csücske egyik sem.)
A Limitless és az Endlessly c. dalaikban főként a zenekar lírikusabb, érzelmesebb énje tűnik ki, ezekben inkább Elize kap főszerepet, amit ki is használ és azon nyomban le is énekli a fejünket a helyéről. Utóbbiban nem mellesleg egyedüli énekesként áll helyt, nem is akárhogyan! Tökéletes lezárása ez a lemeznek. *-*
A japán kiadásra felkerült még további 3 korábban megjelent daluk live felvétele is. Ezek közül számomra leginkább a Burn With Me volt tetszetős, egészen elképesztő, hogy milyen stúdióminőségben tudnak élőben is énekelni/zenélni... o.O
Legnagyobb kedvencem a lemezről a Fury, a Faster és a Break Down and Cry. Az ok, ami miatt végül emellett a dal mellett döntöttem, az az, hogy a másik két dal kicsit egysíkú: scream verse, aztán Jake+Elize duettje a refrénben, és ez ismételgetve... Jobban is variálhatták volna ezt a három fajta éneket. Pl. úgy, mint ebben.
Amaranthe - Break Down and Cry
Eddig megjelent klippes dalok:
10/9
Nem kétséges, hogy az Amaranthe sosem lesz a hithű metal-fanok kedvenc bandája, de nem is célja a srácoknak, hogy ezt a közeget meghódítsák, ahogyan mainstream-ek sem szeretnének lenni: ha egy rádió felkapja egy-egy dalukat, oké, de ha nem, akkor sem dől össze a világuk. Bőven vannak, akik így szeretik őket, amilyenek - mint pl. én. :) Saját stílusuk, egyéniségük van, ami így, a negyedik albumukra már tökéletesen kirajzolódott (még úgy is, hogy nyilván van bennük hajlam a kísérletezésre is: lásd ezen a korongon a That Song lazaságát, vagy épp a Fury már-már túlzott keménységét). Ezt pedig lehet szeretni, vagy nem szeretni, de az kétségtelen, hogy az Amaranthe bizony egy fontos színfoltja a nemzetközi metalpalettának. :)
Már most várom, mit tartogatnak számunkra legközelebb...
Bővebben a zenekarról:
https://www.facebook.com/AmarantheBand
Kommentek