Ez most csak egy villám-mustra lesz. Egyrészt sajnos most sincs túl sok időm blogolni, másrészt meg nem igazán tudok mit írni sem erről a lemezről, sem az előadójáról... A De Facto sosem volt egy felkapott, vagy túlságosan ismert zenekar, mostanra már teljesen el is tűntek... :/ Én mondjuk szerettem a zenéjüket, és azt az értéket, amit ők képviseltek; kétségkívül színesítették a magyar rock/metálzenei palettát.
Ahogy a Karizma c. lemezük kapcsán már írtam: kár értük... :/
Tagok: Tóth Gyula (ének, gitár), Geőcze Zoltán (gitár), Bangha Tamás (basszusgitár), Kisduda Árpád (billentyűsök), Hary Attila (dob)
Tracklist:
01. Kereszt
02. Álomút
03. Evangeliom
04. Háttal a Mennynek
05. Hulljon rám az éj
06. Feltámadás
07. Fényhozó
08. Szodómia
A zenekarral sok évvel ezelőtt, a Karizma idején kezdtem ismerkedni. Azon a lemezen felbuzdulva akkor beszereztem ezt is, most pedig előkaptam, mert ez még eddig kimaradt az ajánlóim sorából.
A De Facto igen erős védjegye a szintetizátor és az elektromos gitár duója. Ehhez jön hozzá a szöveg, ami mélyen vallásos, érzelmektől túlfűtött, helyenként koromsötét és borongós, és egyfajta megzenésített versként lehet ezeket kezelni, ami egyébként az énekes, Tóth Gyula munkáját dicséri (ő volt a zenekar dalszerzője). Ezért nehéz igazából erről a lemezről bármit is írnom... Mert úgy érzem, itt leginkább a szöveggel akarnak a hallgatóságra hatni, a lélekre - én pedig alapjában zene-párti vagyok: ha egy dalnak jó a dallama, vagy izgalmasnak találom a zenei megoldásokat, effekteket, riffeket benne, attól jobban bezsongok, mint egy olyan daltól, aminek jó a szövege, de zeneileg nincs különösebben, ami megfogjon benne (utóbbi esetén csak nagyon ritkán fordul elő, hogy így szerelmesedem bele egy dalba).
A lemezről az első és szinte egyetlen dal, amit igazán nagyon megszerettem, az az Álomút. Az egyik legeslegjobb dalnak tartom, amit a De Facto (12 éves fennállásuk alatt) ránk hagyott. Mind a zenei alap, mind a dal építkezése profi és szerethető - a komor dalszöveg ellenére is, vagy inkább épp azért (depis időszakomban kifejezetten gyógyító hatással volt rám ez a dal).
A másik kedvenc a lemezről a Feltámadás, ennek a ritmusa fogott meg leginkább (no meg azért a kitartott hangok is eléggé ott vannak... o.O). És még feltétlen meg kell említenem a címadó Evangeliom-ot is, ennek pedig inkább a dalszövege dominál, a fülbemászó dallam mellett. Szeretem.
"Szólj még s én hallgatnék neked a hangodért
Jöjj még s én maradnék neked a percekért
Kérj még s én adnék neked már a semmiért
Higgy még!"
(Evangeliom)
Bármennyire is egyedi és különleges ez, amit a De Facto csinál(t) ezen a lemezen (is), ez sajnos összességében mégsem volt nálam akkora telitalálat, mint a Karizma c. lemezük, azon több volt a kedvenc... Így ez most nálam csak 6 és felet ér...
Abszolút kedvenc a lemezről:
De Facto - Álomút
Osztályzat: 10/6,5
Kommentek