Én nem tudom, ki hogy bírja ezt a borzalmas meleget; ha tehetem, én ki sem mozdulok a szobámból, ahol még a ventilátorom társaságában is alig-alig bírom... :/ Úgyhogy - mivel figyelem-elterelésnek is tökéletes a zene - inkább hozok is egy új lemezajánlót. :)
Áprilisban blogoltam először a zenekarról, akkor a self-titled albumuk volt soron, most pedig (mivel az egy egész tetszetős lemez volt) ismét elővettem tőlük egyet. Amire a választásom esett, az a csapat 4. stúdiókorongja, ami 2012. október 2-án jelent meg. A lemez címe ("Vénusz-átvonulás") nem véletlen: ötletesen a 2012-es csillagászati eseményről nevezték el az új albumukat, amikor is a Vénusz (amit Esthajnalcsillagként is szokás emlegetni) a Földről nézve épp a Nap előtt vonult át, ami náluk június 5-én volt látható (a ritka jelenséget nálunk 6-án, napkeltekor láthatták a koránkelők, legközelebb pedig itthonról majd csak 2125 decemberében lenne látható, bár télen nem valószínű a ragyogó napsütés...), találóan pedig épp ezen a napon jelentette be a zenekar készülő új lemezük címét és megjelenési dátumát.
Három kislemez került kiadásra az albumról: Chalk Outline, The High Road, Misery Loves My Company.
Ez az utolsó stúdiólemez, amelyen Adam Gontiert hallhattuk vokálozni, ő ugyanis 2012 végén távozott a zenekarból. Adam ügyvédjének hivatalos közlése szerint Adam egészségügyi okokból volt kénytelen távozni a csapatból - és minderről levélben értesítették a zenekar menedzserét (így a tagokat is). Később a csapat tagjai arról számoltak be, hogy igazából nem értik Adam hirtelen távozását a TDG-ből, és csöppet sem esett nekik jól az sem, ahogy Adam ezt velük lekommunikálta. Ahogyan ők fogalmaztak "Szar dolog egy húsz éves kapcsolatnak ügyvéden keresztül véget vetni...". Adam hajthatatlan volt, visszautasította egykori társai megkereséseit, és kijelentette, hogy teljesen biztos a döntésében, a közös munkának vége van. Az viszont nagyon érdekes, hogy a TDG-turnét "egészségügyi okokból" nem tudta vállalni már 2012 decemberétől, januárban azonban már szólókoncertet adott... Hogy is van ez akkor...? A részletekről itt olvashattok.
A ködös sztoriban az mindenesetre világos, hogy a srácok lenyomták a turnét Adam nélkül is, kihangsúlyozva, hogy a TDG nem egyetlen emberről szól, ők pedig mindenképpen folytatni akarják tovább. Turné-énekesnek a basszeros Brad Walst testvérét, Matt-et kérték fel (aki egyébként a My Darkest Days zenekar énekese is - őrület, hogy épp tegnap találtam rá erre a csapatra merő véletlenségből, és teljesen rá is pörögtem az Every Lie-ra, erre ma írok a TDG-ről, és itt is szóba kerül ez az amúgy nem túl ismert zenekar. :)) ). Azóta Matt maradt állandósra is, sőt idén márciusban kiadták első közös albumukat, a "Human"-t. Az "I am Machine"-t hallottam még csak róla, de ez alapján bizony megtalálták Adam méltó utódját, aki talán még le is pipálja elődjét. :) Szeretem ezt a dalt, és a lemezről is mindenképpen fogok írni a blogon, remélhetőleg nem is olyan túl sokára (bár most egyelőre elég sok album várakozik, hogy végre írjak róluk is, szóval igyekszem... :) ).
Ééés bizony Adam sem tétlenkedett, e hónap végén, 31-én várhatóan kiadja új zenekara, a Saint Asonia első, self-titled lemezét. Emberileg kissé csalódtam benne a fentiek alapján, de még így is elismerem, hogy kiváló zenész és énekes, így esélyes, hogy ez a lemez is sorra fog kerülni nálam, aztán majd írok arról is. Néhány daluk már megtalálható a youtube-on, lehet szemezgetni addig is (én végighallgattam a fenn lévő dalokat, de különösebben nem mozgattak meg bennem semmit, nem éreztem úgy, hogy bármelyiket is replay-eznem kellene, szerintem nem akkora durranás egyik sem... Lehetséges, hogy Adam rossz lóra tett, mikor otthagyta a TDG-t...)
Tagok: Adam Gontier (szólóvokál, ritmusgitár), Neil Sanderson (dobok, háttérvokál, billentyűsök, programozás), Brad Walst (basszusgitár, háttérvokál), Barry Stock (szólógitár)
Tracklist:
01. Sign of the Times
02. Chalk Outline
03. The High Road
04. Operate
05. Anonymous
06. Misery Loves My Company
07. Give in to Me (Michael Jackson cover)
08. Happiness
09. Give Me a Reason
10. Time That Remains
11. Expectations
12. Broken Glass
13. Unbreakable Heart
A legelső érdekesség, ami szemet szúrt, most, hogy írtam a bejegyzést, az a "Give in to Me", hogy ez egy Jacko-feldolgozás... o.O Ez nekem eddig totál elkerülte a figyelmemet, nem is gyanakodtam, hogy ez nem az ő sajátjuk lenne, annyira beleillik a munkásságukba. Tökéletes feldolgozás egy tökéletes dalról - meghallgattam az eredetit is, és nekem az is nagyon bejövős. Sok mindent lehet Jacksonra mondani, de azt semmiképp, hogy nem értett a zenéhez - saját stílusában bizony ő volt A Zene.
Legelső kedvenc a lemezről a "Chalk Outline" volt. Zseniálisak a zenei megoldások benne, az effektek, nálam ezek vitték a prímet, de persze összességében maga a dal is fantasztikus. :)
Az "Operate" úgy ahogy van, nagyon szerethető, igaz, nem egy eget rengető dal, de messze az egyik legjobb az albumon. Ezt követi az "Anonymous", amit szintén nagyon megkedveltem. Lassan építkezik, a refrénre pedig robban a bomba; az egyik legfogósabb refrénje mindenképpen ennek van.
Ami még a kihagyhatatlan kategóriába tartozik számomra, az a "Happiness", pörgős rockdal, post grunge hatásokkal - kötelező! :)
Nekem ez a lemez határozottan tetszett. :) Ahhoz képest, hogy 2003-as lemezükre 8,5-et adtam, ez most simán érdemel fél ponttal többet is. Ez viszont a maximum, mert annyira azért nem nyűgözött le, hiába van rajta ennyi jó dal - nekem valami még akkor is hiányzott a tökéleteshez.
Kedvenc dal az albumról:
Three Days Grace - Chalk Outline
Kommentek