Mielőtt még ez az év is véget érne, szeretném azért felkerekíteni az idén blogolt albumok számát 80-ra (de esélyes, hogy nem jön már össze... :/ mindenesetre) : ennek érdekében hozok is még ma este egy ajánlót, a soproni Dalriada (a lemez készültekor még "Echo of Dalriada") albumáról.
Most tényleg nem fogok túl sokat szövegelni, róluk már pláne áradoztam csomót, úgyhogy ezt most át is ugorhatjuk... :D
A lemezen található egyébként az a dal, a "Vérző ima", amit legelőször hallottam a csapattól, és bár így, a későbbi dalaik tükrében már nem egy kiemelkedően nagy eresztés, de akkor ezt imádtam a legjobban, és jó ideig nem is voltam hajlandó mást hallgatni tőlük, csak ezt az egyetlen dalt. :D Azóta persze a kedvenc Dalriada-dalok száma még tovább gyarapodott, és évek óta töretlen a szerelmem a zenéjük iránt. :)
Tracklist:
01. Védj meg, Láng!
02. Népdal
03. Vérző Ima
04. Szabad Madár
05. A rab gólya
06. Wales
07. Ötszáz máglya
08. Mi zúg...?
09. Ötödik nap
10. Outro
Aki esetleg még nem hallgatta ezt a lemezt, feltétlenül pótolja. Zseniális ez is, csakúgy mint a többi albumuk (sőt, nem túlzok, ha azt írom, hogy az egyik legeslegjobb). Külön öröm számomra, hogy ezúttal sem kell nélkülözni a Dalriada-féle ballada-feldolgozásokat. :) Arany János művei közül került néhány darab megzenésítésre, mint pl. "A rab gólya" (ami egyébként az egyik legjobb dal az egész lemezen), vagy az utána következő "Wales" (na "A walesi bárdok" egy eléggé ismert műve Aranynak, szerintem nincs is olyan suli, ahol ne lett volna kötelezően megtanulandó vlmikor ált.suliban, szóval ezt akár énekelhetjük is együtt a csapattal :D), aztán az "Ötszáz máglya" is még szorosan kapcsolódik a Wales-hez - "A walesi bárdok" folytatása ez, a 15.szakasztól, bár a dallama más, mégis mintha egy színházi darabot néznénk, és ez annak a második felvonása lenne. :) A harmadik felvonás pedig, a "Mi zúg...?" a ballada utolsó 4 versszakát dolgozta fel. Már csak ezért a 3 dalért is megérdemli a Dalriada, hogy az összes létező és nemlétező kalapunkat megemeljük előttük: ennyire jól feldolgozni egy klasszikust amellett, hogy bátor vállalkozás, még elég kockázatos is, mert nagyon kell stimmelnie a szöveghez komponált zene hangulatának, és konkrétan mindennek ahhoz, hogy a vers/ballada mondandója/értéke ne sérüljön, és élvezhető legyen a dal. Na ők ezt mesterien megoldották. Nem is tudok mást mondani erre a lemezre, mint hogy ez tényleg Fergeteges. :)
Én pedig, személy szerint ezt tartom a legjobbnak erről a lemezről. Egyszerre szívszorító és magasztos ez a rész, amit kiragadtak a versből, és ez a zenei alap is maximálisan telitalálat.
Echo of Dalriada - A rab gólya
Osztályzat: 10/9,5
Kommentek