Újra itt! Elég hosszú és zűrös hetek állnak mögöttem (munkahelyi problémák, házfelújítás, és hasonló finomságok). Ezek mellett valahogy se időm, se hangulatom nem volt, hogy leüljek albumokról blogolni. Ez is olyan, amire bizony rá kell szánni az időt...
Most viszont visszatértem, és a '80-as évekből az utolsó lemezt fogom ajánlani, az Aerosmith egyik szerzeményét, a Pump-ot. :)
A csapat korai éveiről nem írok bővebben, azt már megtettem itt. Helyette inkább rá is térnék az albumra.
A Pump az Aerosmith tizedik nagylemeze, ami 1989 őszén látott napvilágot. Az album zeneileg eléggé sokrétű: vannak rajta billentyűs és fúvós hangszerekkel készült dalok (mint pl. a The Other Side), és persze tipikus rockdal is (Young Lust, F.I.N.E.). A lemezen helyet kapott egy ballada is (a What It Takes).
Témát tekintve is változatos a Pump. Ugyanúgy szerepel rajta vérfertőzésről és gyilkosságról szóló track, mint a kábítószer- és alkoholfogyasztás témája.
Az album sikere is vitathatatlan; kereskedelmileg a Pump az Aerosmith második legkelendőbb lemeze az USA-ban (ezt a Toys in the Attic előzte meg, a csapat harmadik nagylemeze). Első Grammy-díjukat is a Pump-on megjelent "Janie's Got a Gun" c. daluknak köszönhették, 1991-ben ("Best Rock Performance by a Duo or Group with Vocal" kategóriában). Az sem kis teljesítmény, hogy 1990-ben ez a lemez volt a negyedik legkelendőbb a Billboard adatai szerint.
A lemez felvételi munkálatairól videódokumentáció is készült, ezt 1994-ben adták ki, "The Making of Pump" címmel.
Tagok, akik az albumon közreműködtek: Steven Tyler (szólóének, billentyűk, harmonika), Joe Perry (gitár, háttérvokál), Brad Whitford (gitár), Tom Hamilton (basszusgitár, háttérvokál), Joey Kramer (dobok)
Tracklist:
01. Young Lust
02. F.I.N.E.
03. Going Down/Love in an Elevator
04. Monkey on My Back
05. Water Song/Janie's Got a Gun
06. Dulcimer Stomp/The Other Side
07. My Girl
08. Don't Get Mad, Get Even
09. Hoodoo/Voodoo Medicine Man
10. What It Takes
Végigfutva a számlistán, szembetűnő, hogy a tízből 4 dal elején a daltól többé-kevésbé elkülönülő intro található. Mint pl. az egyik kedvenc dalom, a "The Other Side" esetén. Kiemelkedő még számomra a lemezről a "Don't Get Mad, Get Even": ez a kicsit country-s blues-os felütése nagyon bejött. ^^ A "Young Lust"-ot és a "F.I.N.E."-t pedig a pörgősségük miatt imádom. A többi dal kijelölése sem volt ám véletlen, de nagyjából ez a 4 az, amit tényleg nagyon szeretek.
Ez ismét egy szuperjó Aerosmith album volt - korábban, szintén az időutazós rovatom keretein belül volt már szó az első nagylemezükről, amit maximális pontra értékeltem. Úgy érzem, ez is annak a sorsára fog jutni. :)
Mindenképpen újrahallgatós lesz nálam ez a lemez.
A legjobb dal a lemezről:
Aerosmith - The Other Side
Osztályzat: 10/10
U.i: Ezennel a '80-as évek végére is értünk, így hát a következő posztomban már megint egy idén kiadott lemezt fogok hozni - lehetőleg minél hamarabb. :) Bár még csak az év felénél tartunk, már így is rengeteg jó album várja, hogy blogoljak róla, úgyhogy annyit ígérhetek: továbbra sem fogunk unatkozni... ;)
Kommentek