Egyre inkább gyengélkedik mostanában a gépem (jövő héten remélhetőleg eljutok vele szerelőhöz végre...), de nem akarom már tovább halasztani ezt a bejegyzésem, úgyhogy bele is csapok.
Az Avenged Sevenfold-ot úgy igazán csak nemrég fedeztem fel magamnak (voltak számaik, amiket addig is ismertem és szerettem, de komplett albumot nem hallgattam tőlük). Ez a 2013-as (szám szerint a hatodik) stúdiólemezük is eddig váratott magára, most viszont kifejezetten kicsit zúzósabb, ugyanakkor még a dallamosság határain belül maradó zenére vágytam, így vettem most elő ezt a lemezüket.
A srácok a "Hail to the King" c. korongjukat már Arin Ilejay dobossal rögzítették, miután korábbi dobosuk, Jimmy "The Rev" Sullivan 2009 decemberében elhunyt. Ilejay-jel már 2011 óta együtt dolgoztak, eleinte csak turnédobosként; teljes értékű taggá csak 2013-ban avanzsált át.
Tagok: M. Shadows (szólóének), Zacky Vengeance (ritmusgitár, háttérvokál), Synyster Gates (szólógitár, háttérvokál), Johnny Christ (basszusgitár), Arin Ilejay (dobok)
Tracklist:
01. Shepherd of Fire
02. Hail to the King
03. Doing Time
04. This Means War
05. Requiem
06. Crimson Day
07. Heretic
08. Coming Home
09. Planets
10. Acid Rain
11. Hail to the King (music video; Deluxe version bonus track)
12. St. James (Deluxe version bonus track)
Már a "This Means War" kislemez megjelenése után is rengeteg támadás érte a zenekart. És ezen bizony a stúdiókorong megjelenése sem változtatott - inkább csak még több negatív kritikát hozott. Többek között pályatársuk, a Machine Head énekese, Robb Flynn is kritizálta az A7X lemezét; koppintásnak, "cover-albumnak" titulálta - persze próbálta poénosra venni a dolgot, meg hogy ő egyébként kedveli a srácok zenéjét, de azért egyértelmű, hogy mit gondol erről a lemezükről - bár lehet, hogy inkább csak savanyú a szőlő, mert hát más sikerére divat irigykedni... A facebook-on közzétett bejegyzése erre vonatkozólag, magyarra fordítva megtalálható a Hammerworld oldalán, itt: http://hammerworld.hu/2013/09/10/machine-head-flynn-az-uj-avenged-sevenfold-lemezrol-otromba-nyulasok
A cikkben Flynn említi a Metallica mellett a Guns n Roses-t és a Megadeth-et is. Nos, én végighallgattam a kérdéses dalokat... A Doing Time-ban semmiféle GnR-adalékot nem találtam... (Még ha az eleje kicsit hasonlít is, az intro-rész, vagy M.Shadow screamelése, de annyira általános még így is, hogy könyörgöm, akkor metált se játsszon senki, mert olyat már őelőtte játszott más is... -.- azért ennyire ne kukacoskodjunk már... Ilyen alapon mindegyik dal koppintása egy másiknak, amit valaha valahol kiadtak, mert ha nagyon keres, úgyis talál 2 dal között valami hasonlóságot az ember...:D)
Lett még ugye említve a nyitódal, a Shepherd of Fire, ami állítólag a Metallica-féle Enter Sandman-t másolta le - na én itt se találtam semmi hasonlóságot, nemhogy a riff ugyanaz lenne... Ez két külön dal. Pont.
A Heretic és "Symphony of Destruction" (Megadeth) párhuzamot szintén nem értem, az égvilágon semmiben sem hasonlít a kettő... o.O
A "Hail to the King" esetén már kicsit közelít a dolog az AC/DC "Thunderstruck"-jához, de még így is annyira elüt a két dal egymástól, hogy erre sem lehet azt mondani, hogy lenyúlás (itt is csak az eleje hasonlít kicsit, semmi egyéb.)
Egyedül a This Means War-t illető kritikáknak látom a megalapozottságát, ez a dal szerintem is keresztben-hosszában Metallica (még ha nem is pont a Sad but True, ahogyan azt állítják mások, de úgy hangulatában, gitárhangzásban, ütemben, és abban, ahogy M.Shadows főként a versékben helyenként kicsit Hetfield-esen megnyomja a szavakon a hangsúlyt, egészen Metallicás). :) Viszont ezt sem nevezném koppintásnak, mert kimondottan egyetlen rész sincs átemelve, vagy hogy annyira hasonlítana, hogy nem lehetne megkülönböztetni a két dalt... Ettől eltekintve ezt a tracket tartom az egyik húzódalnak, a legerősebbnek a lemezről.
Amúgy meg, jó alapanyagot bárki szolgáltathat, az még nem siker; tudni kell jól összerakni: egy mesterszakács sem attól mester, mert jó zöldségeket tud termeszteni, hanem hogy ezeket profin tudja adagolni, és összedolgozni teljes egésszé. A végeredmény számít. Az A7X pedig igenis profin adagolta, mindenből csak annyit, amennyi szükséges, ütős a vokál és a háttér is. Teljes telitalálat. Innentől engem nem érdekel, hogy mihez honnan vették az ihletet (ami a lényeg: konkrét részek nem lettek átvéve, szóval engem ez így nem zavar - nem úgy, mint a legutóbbi FoB lemeznél, ahol aztán tényleg innen is, onnan is csipegettek elég rendesen az új albumhoz szinte minden dalba egy-egy konkrét részletet más dalokból... Na azt azért úgy tényleg ne...).
A This Means War mellett a másik kedvenc a Heretic. Ebből még csak kedvenc részt vagy momentumot se tudok kiemelni, mert itt is nagyon rendben van az alap, az ének, a refrén, minden...
A Hail to the King-ről szintén nem tudok rosszat írni, mert úgy szuper, ahogy van. :)
A Crimson Day-ben az A7X-os fiúk hozzák a Seize the Day-es arcukat - én ezt személy szerint kevésbé kedvelem, M.Shadows-nak a keményebb dalok valahogy jobban állnak, szvsz...
A bónuszként felkerült "St.James"-ben a csapat tagjai egykori zenésztársuknak, The Rev-nek állítanak emléket. Igazán jó dal lett ez is, az pedig kifejezetten pozitív, hogy nem szomorkodós, hanem amolyan "csak-a-jóra-emlékező", már-már pátoszi jellegű dal lett. :)
Akárhogy is, nekem ez tetszett. A lábamat konkrétan nem bírtam leállítani a közel 1 óra alatt, míg pörgött a lemez, és nagy hatással volt a fejbiccentő izmomra is. Kár ezért a lemezért, mert egyáltalán nem érdemel ennyi gyűlölködés, viszont azért szerencsére elismerést is bőven kap ez az anyag azoktól, akik a tömeg negatív véleményének szajkózása helyett próbálnak az orruknál tovább is látni...
Nagyon agyaltam, hogy a This Means War-t vagy a Heretic-et linkeljem be, mint az album legjobb dalát, aztán végül ez került ki győztesen (de egyformán imádom mindkettőt, úgyhogy a másikat is kötelező ám meghallgatni!) :
Avenged Sevenfold - Heretic
Osztályzat: 10/9,5
Kommentek