Tovább dübörög a Breaking Benjamin: idén új lemezük jelent meg, az énekest leszámítva teljesen új felállásban. :)
A lemez és a jelenlegi zenekar háttértörténete még valamikor 2010-ben kezdődött, amikor is az énekes, Benjamin Burnley bejelentette, hogy egészségügyi okokból kényszerpihenőre kell küldeniük a Breaking Benjamint. 2011-től jogi csatározások kezdődtek Ben és a zenekar másik két tagja, Aaron Fink gitáros és Mark Klepaski basszusgitáros között. Fink és Klepaski Ben megkérdezése nélkül adott engedélyt egy greatest hits és egy remix album kiadására, ezért az énekes be is perelte egykori társait (természetesen menesztette is őket a bandából). Ben Burnley végül 2013 áprilisában megnyerte a pert, így övé lett a "Breaking Benjamin" zenekarnév használatának kizárólagos joga. Kevéssel ez után viszont a dobos, Chad Szeliga is bejelentette távozását, kreatív különbségekre hivatkozva. Így hát Burnley egyedül maradt: zenekarnév volt, csak épp zenekar nem.
Később egyre inkább kezdett a betegsége helyett a dalszerzésre koncentrálni, és mikor már szinte kompletten megírta a dalokat, nekilátott tagokat keresni a zenekarba (nevek és betöltött posztok bővebben lent). Nem is bízta a véletlenre, több neves zenekar extagját sikerült beszerveznie: a szólógitáros a Red-ben, a ritmusgitáros az Adelitas Way-ben, a dobos pedig a Picture Me Broken-ben zenélt korábban.
A "Dark Before Dawn" a Breaking Benjamin ötödik nagylemeze, amit 2015. június 23-án jelentettek meg.
Tagok:
Benjamin Burnley (szólóének, gitár)
Keith Wallen (ritmusgitár, háttérvokál)
Jasen Rauch (szólógitár)
Aaron Bruch (basszusgitár, háttérvokál)
Shaun Foist (dobok, ütős hangszerek)
Tracklist:
01. Dark
02. Failure
03. Angels Fall
04. Breaking the Silence
05. Hollow
06. Close to Heaven
07. Bury Me Alive
08. Never Again
09. The Great Divide
10. Ashes of Eden
11. Defeated
12. Dawn
Kezdeném azzal, hogy ahhoz képest, hogy ezt a lemezt Ben gyakorlatilag egyedül szerezte, ahhoz képest azért ez teljesítmény... Az tény és való, hogy nem erről a lemezről fogom majd emlegetni a kedvenc Breaking Benjamin dalaimat, de azért ahhoz elég jók ezek a számok, hogy ne mondhassam azt egyetlen felvételre se, hogy én ezt nem hallgatom meg többször... Mert bizony, ha a későbbiek folyamán utamba fog kerülni ez a lemez, újra meg fogom hallgatni. :)
Egyébként ez a sötétből ("Dark") a fény, a hajnal ("Dawn") felé haladás elég sokféleképpen érthető az esetükben. Egyrészt itt van Ben betegsége, amiből - legalábbis úgy tűnik - sikeresen elkezdett kilábalni. Másrészt pedig rendeződni látszik a zenekar sorsa is, bízzunk benne, hogy nem lesz több balhé a BB háza táján, és ezentúl csak a zenéjükkel fognak feltűnést kelteni, nem pedig a zűrös ügyeikkel... Mindenesetre ezt a fejlődést, pozitív irányt egész korrektül érzékelteti az album intro és outro dala, remek ötlet volt ez részükről, és nem mellesleg találó is... (És itt meg is jegyezném érdekességképpen, hogy a "Dawn"-ban Ben feleségét, Rhiannont hallhatjuk vokálozni. :) ).
A lemezről elsőként a "Failure", másodikként az "Angels Fall" jelent meg single formájában. Őszintén, engem egyik sem nyűgözött le különösebben (oké, sokadik hallgatásra már egészen megszerettem mindkettőt...). :/ Így, túl a Breaking Benjamin teljes diszkográfiáján, azt kell mondjam, egy idő után akaratlanul is kissé unalmassá válik a zenéjük. Tudjuk előre, hogy mit várhatunk tőlük, és bizony azt is kapjuk, de ennél egy dekával sem többet. Háttérzeneként egész nap elhallgatnám őket, nem arról van szó, hogy nem játszanak jó zenét, mert DE! Viszont első hallásra pl. nem tudnám egyik dalukat megkülönböztetni a másiktól (sőt, zömét még sokadikra sem), túlontúl egyformák. Ezt kellene valahogy levetkőzniük, és törekedni rá, hogy valami igazán megkapó dalt szerezzenek, és ne csak a minimumot hozzák, amit a rajongók elvárnak tőlük.
Jó dalok persze vannak ezen a korongon is, sőt, egyiknél sem éreztem késztetést rá, hogy elkapcsoljak, mert ebből a szempontból CSAK jó dalok kerültek fel. De a fent említett 2 track-et leszámítva alig találtam olyat, aminél azt éreztem volna, hogy feltétlenül repetáznom kellene (a "Hollow"-t és a "Defeated"-et tudnám közéjük sorolni még, ami számomra leginkább kiemelkedett a többi közül; a lemez kezdése sokkal erősebb volt, a végére mintha elfogyott volna a lendület...).
Összességében én azért bírtam ezt, örülök a visszatérésnek, és soha rosszabbat! :)
Legjobbként én most ezt fogom kiemelni (a másik igazán esélyes a "Failure" lett volna) :
Breaking Benjamin - Hollow
10/8
Kommentek