Nem vicc: ezt a bejegyzést még májusban kezdtem el írni... o.O Aztán közbejött egy költözés, "háziasszony" lettem, és munkahely mellett bizony elég sok téren helyt kell még állni (komolyan nem értem egyelőre, hogy ezt mások hogyan csinálják, úgy, hogy mellette még hobbijuk is van, gyereket nevelnek, stb...).
Most viszont már tényleg ideje, hogy jöjjön egy új lemezajánló - már csak azért is, mert marha rég volt már, és ha körbepakolnám magam azokkal a cd-kkel, amik arra várakoznak, hogy sorra kerüljenek a blogon, ajánló szempontjából, hát azt hiszem, ki sem látszanék közülük... :D Remélhetőleg most már kezd rendeződni az életem, lassan beállok egy "napirendre", amibe igyekszem valahogy a blogolást is beletuszkolni - mert továbbra is imádom csinálni (hiányzik is rendesen...), középiskolás korom óta fennáll a blog, annyi mindent átvészelt már, továbbra sem szeretném feladni... Főleg, hogy mindig van miről írni, mindig van mit ajánlani, mert a zeneipar sem pihen, ontja magából az újabbnál újabb szuperségeket, amiket bizony érdemes górcső alá venni alkalomadtán... :)
Mára a Three Days Grace új lemezét választottam, amit a megjelenés óta szinte végtelenítve hallgatok (és ezzel azt hiszem a bejegyzés végi pontszámot már el is spoilereztem... :D). Ez a korong a zenekar 6. nagylemeze - és a második olyan album, amit korábbi énekesük, Adam Gontier helyett Matt Walst-tal készítettek el.
Megjelent: 2018.03.09.
Tagok:
Matt Walst (szólóének, ritmusgitár)
Brad Walst (basszusgitár)
Neil Sanderson (dobok, háttérvokál)
Barry Stock (szólógitár)
Tracklist:
01. Right Left Wrong
02. The Mountain
03. I Am An Outsider
04. Infra-Red
05. Nothing to Lose but You
06. Me Against You
07. Love Me or Leave Me
08. Strange Days
09. Villain I'm Not
10. Chasing the First Time
11. The New Real
12. The Abyss
Sok olyan banda van, akiknek szeretem a zenéjét, szívesen hallgatom őket, de olyan, akiknek az új lemezük megjelenésének hírére felcsillan a szemem, és tűkön ülve várom, hogy kézhez kaparinthassam és végighallgathassam - na ilyenből csak kevés. Mindenesetre ha kedvenc zenekart kellene mondanom, kapásból a Three Days Grace lenne az első, akit benyögnék. Még így is, hogy igazán nagy szerelmem csak akkor lett a csapat, mikor Matt lett az énekes. (Ezzel meg valószínűleg sokan épp fordítva vannak...)
Igaz, még a lemez első single-je, a "The Mountain" meghallgatása után nem estem hasra tőlük. Aztán kijött a Right Left Wrong videója, és ott egyből éreztem, hogy helyben vagyunk, fogom én ezt szeretni most is. :)) Azóta is nagy-nagy kedvenc ez a dal - ha mást nem is, de ezt mindenképpen beiktatom a zenehallgatások alkalmával (persze olyankor, mikor épp nem valamelyik komplett album van terítéken).
A sorrendben már nem vagyok biztos, de talán ezután függtem rá az Infra-Red-re, abszolút instalove volt ez is, első hallásra imádtam. ^^ És persze jött az I Am An Outsider - ami ugyebár a lemez címadó dala. Nem ez lett ugyan a kedvencem a korongról, mindenesetre érthető, miért épp ezt választották. Remekül sikerült kis nóta ez is, kellemesen hömpölyögtem végig rajta. A Strange Days-t pedig legalább olyan jó szívvel tudom ajánlani, mint a fentebb felsoroltakat. Nagyon fülbemászó, kellemes, egészen populáris track.
Ezeket leszámítva is akadt még bőven olyan dal, aminek kellemes perceket köszönhetek, szóval részemről: abszolút ajánlom, a zenekar eddigi rajongóinak egészen biztosan nem okoztak csalódást az új albummal, és jó esély van vele új rajongók toborzására is. :)
[Nagyon beteg dolog amúgy, ha én már így jó előre is alig várom a következő albumukat? :)) ]
Szerintem a legjobb dal a lemezen (és most sem volt egyszerű dolgom...):
Three Days Grace - Infra-Red
Eddig megjelent klippes dalok:
Én még mindig nagyon szeretem azt, amit ez a négy srác időről időre elénk rak, még akkor is, ha a "kőkemény-metálarcok" továbbra sem tartják őket "vérbeli" rock/metal zenekarnak... Én ezzel nem feltétlenül értek egyet, részemről: még ennél is nagyobb figyelmet érdemelnének, mint amennyit most kapnak (szerencsére azért így is megtalálják a saját közönségüket). Rászolgáltak, és minden albumukkal újra és újra bizonyítják, hogy érdemesek lennének rá...
Az előző, "Human" album egy picivel talán nagyobb hatással volt rám anno, de a kilenc és háromnegyedik fél így is jár nekik. :)
10/9,5
Bővebben a zenekarról:
Kommentek