Hogy ne csak mindig face-en jelentkezzek (többnyire "napi zenével"), így most beugrottam írni egy villám-lemezajánlót. :)
Ezúttal egy német szimfonikus metal csapat lemezét választottam, akikről eddig még nem esett szó a blogon, bár tény, hogy a létezésükkel már eddig is tisztában voltam. Csak valahogy eddig mindig elkerült a zenéjük, meg én se éreztem különösebb késztetést rá, hogy leüljek, és úgy istenesen végighallgassam egy albumukat - egészen eddig. :)
Mostanában amúgy is kicsit elszakadtam a hard rock-tól, és elindultam a hagyományos értelemben vett metal irányába, így ennek megfelelően akartam kiválasztani a következő blog-alanyomat. Aztán utamba került a Xandria, és találomra ráböktem erre a lemezükre. :) Hogy mennyire volt nyerő választás, a továbbiakban kiderül...
A Xandria 1994-ben indult a németországi Bielefeldből. Alapítója és máig oszlopos tagja Marco Heubaum gitáros-billentyűs. Alapjában szimfonikus metált játszanak, amit elektronikus zenével ötvöznek. Első albumuk 2003-ban jelent meg "Kill The Sun" címmel. Eddig összesen 6 nagylemezt adtak ki, a "Neverworld's End" az ötödik. Ez az első és egyetlen olyan album, amit (az addig a Haggardban, live koncerteken zenélő) Manuela Kraller énekesnővel készítettek el - ő 2010 és 2013 között volt tagja a Xandriának, aztán kilépett, mondván hogy szeretne a saját önálló karrierjére koncentrálni. 2013 augusztusában kollaborált az Amberian Dawn korábbi énekesnőjével, Heidi Parviainen-nel, a "Dark Sarah" nevű formáció keretein belül, aminek eredménye ITT meghallgatható. Remek hangja van, én őszintén remélem, hogy hallunk még róla. :)
Tagok a lemez idején: Manuela Kraller (vokál), Marco Heubaum (vokál, gitár, billentyűk, producer), Philip Restemeier (gitár), Nils Middelhauve (basszusgitár), Gerit Lamm (dobok)
(Mostantól a számlistán jelölöm a videoklippes dalokat is - aláhúzással - , ezekre a dalcímekre rákattintva meg tudjátok nézni a hozzá készült videót. Ez esetben csak 1 klip készült, a Valentine-hoz.)
Tracklist:
01. A Prophecy of Worlds to Fall
02. Valentine
03. Forevermore
04. Euphoria
05. Blood on My Hands
06. Soulcrusher
07. The Dream is Still Alive
08. The Lost Elysion
09. Call of the Wind
10. A Thousand Letters
11. Cursed
12. The Nomad's Crown
13. When the Mirror Cracks (Bonus Track)
14. The Sailor and the Sea (Bonus Track)
Tudom, hogy randa dolog egymáshoz hasonlítgatni a zenekarokat, de nekem a Xandriáról egyértelműen a Nightwish ugrott be, még a Tarjás időkből. Manuela énekstílusa Tarjáéval szinte megtévesztéséig hasonló - így hát nem is kérdéses, hogy akik szerették a Nightwisht a Tarja-korszakban, nekik kötelező ez a lemez. :)
Másrészt meg ők még a Nightwish-en is túltesznek: épp a negyedik énekesnőjüket fogyasztják (a negatív rekordot sorban az első frontcsaj, Nicole Tobien tartja, aki mindössze 1 évig volt tagja a formációnak - igaz, a többiek is zömében 2-3 éves váltásban követték egymást).
A csapat zenéje engem teljesen meggyőzött, nem is értem, miért halogattam ezt eddig. :) Igaz, kedvenceim nem lettek (valószínűleg nem is lesznek), mert akkora kiemelkedő dalokat nem sikerült kreálniuk ezen a lemezen. Viszont nagyon rendben van az album, jól értenek ehhez a stílushoz, Manuela fejhangon való, operás éneklése sem idegesítő, sőt határozottan tetszik (ritka az olyan, mikor nem kapok agyf*szt a fejhangon vinnyogástól... nem is értem, miért képzelik ennyien, hogy ilyen egyszerű ezen a hangon énekelni... Szerintem baromi nehéz úgy csinálni, hogy tényleg ének, és ne vinnyogás legyen belőle...), klappolt minden, így biztosan terítékre kerül majd néhány lemez még tőlük. :) Bár a többi énekesnőjükről egyelőre nem tudok nyilatkozni, de bízom benne, hogy ők is megütik a Manuela által hozott színvonalat.
A dalokról: a nyitótrack, "A Prophecy of Worlds to Fall" intrója egyből megtetszett, bár tény, hogy nagyon ismerős volt, szóval ezt a dallamot már vagy hallottam más előadóknál, vagy ezt a dalt ismertem már korábbról - passz.... Mindenesetre ez egy klassz dal, kétségkívül az egyik legjobb a lemezről.
A "Forevermore" szintén egy jól sikerült felvételük, érzelmes, sötét és nagyon gót, amiben a zenekar rávilágít az örök érvényű igazságra: bizony, semmi sem tart örökké...
A "Blood on My Hands" refrénjének dallama nagyon erősen fülbemászó; szeretem. :)
A lemezen tizedikként helyet kapott "A Thousand Letters" az egyik legszebb dal az egész albumon, dallamát és szövegét tekintve is. A bónuszként felkerült "The Sailor and the Sea" zenei alapját pedig egész egyszerűen imádom. :)
Aztán nagyjából itt ki is fújt az igazán említésre érdemes dalok listája, nekem úgy különösebben ezek keltették csak fel az érdeklődésemet. Mindenesetre jól esik őket hallgatni, úgyhogy jöhet még. :))
Kedvencem az albumról:
Xandria - Blood on My Hands
Kommentek