Ígéretemhez híven jelentkezem most egy újabb albumajánlóval. :) Igaz, útközben akadt egy kis technikai malőr: nem elég, hogy úgy 2 hónapja lefüstölt a netbookom, és totálkáros lett, most az asztali gépem monitorja ment szét: már egy ideje "színesedett", tegnap este meg pukkant egyet, és elsötétült a kép, úgyhogy ennek is ámen-fakereszt... :/ Jellemző, hogy pont most bírta megadni magát, mikor munkaszüneti nap, aztán hétvége, és semmi sincs nyitva... No mindegy, addig tanyát vertem tesóm gépénél, célnak ez is megfelel. De azért komolyan, kíváncsi vagyok, legközelebb mi fog szétmenni... -.-
Visszakanyarodva: ezt a lemezt tegnap este vettem elő, pakolásztam, és igazából tök véletlenül került a kezeim közé, aztán gondoltam, erről még nem is blogoltam, hát elkezdem végre hallgatni. :) És milyen jól tettem! Az a helyzet, hogy nekem ez nagyon tetszett. A srácok jó úton haladnak, hogy menthetetlenül megszeressem a zenéjüket. :)
A csapat tagjai a lemez készítésekor:
- Ivan Moody (énekes)
- Zoltan Bathory (ritmusgitáros)
- Jeremy Spencer (dobos)
- Jason Hook (szólógitáros)
- Matt Snell (basszusgitáros) [őt később, 2011-ben Chris Kael váltotta fel, aki jelenleg is a csapat basszerosa]
Tracklist:
01. Dying Breed
02. Hard to See
03. Bulletproof
04. No One gets left Behind
05. Crossing Over
06. Burn it down
07. Far from Home
08. Falling in Hate
09. My Own Hell
10. Walk Away
11. Canto 34
12. Bad Company
13. War is the Answer
14. Succubus
15. Undone
Annyira jók, én tényleg nem értem, miért ennyire ismeretlenek itthon, miért nem lehet róluk többet hallani... Pláne, hogy Báthory Zoltán, a csapat gitárosa és alapítótagja magyar származású... Miért nem vagyunk büszkék rá/rájuk? :/ Ha anno nem akadok rá az egyik számukra youtube-on, most én sem hallgatnám, az pedig eléggé nagy kár lenne... :/
A "War is the Answer" a csapat második stúdiólemeze (ezidáig 4 nagylemezük jelent meg: a 4. idén júliusban, egy dupla-lemez első tagjaként, a második "része" pedig ha minden jól megy, pár héten belül a boltok polcaira kerül, a zenekar ötödik stúdiókorongjaként). Az album az USA-ban már aranylemez - és őszintén, én nem csodálkozok ezen. Báthory Zoltán nyilatkozta, hogy a zenéjükben amellett, hogy hagyományos értelemben vett metál dalokat írnak, zeneileg próbálnak figyelni arra, hogy egy egészséges egyensúly legyen a dallamosság és az agresszió között - ezzel maximálisan egyetértek, és én konkrétan ilyennek szeretem őket, hogy egyszer nagyon zúznak, de aztán vagy a refrénben, vagy a következő dalban már ellágyul az egész, és kicsit csillapodnak a kedélyek, bár ez nem azt jelenti, hogy a lassabb, dallamosabb dalaik ne ütnének akkorát.
Báthory magyarázta el a Metal Hammer-nek adott interjújában az album címét is (szabad fordításban a válasza: ) : "Ez egy kifejezés, amit már korábban is többször mondogattunk, és már egy csomó interjúban beszéltem erről. Valaki meg is kérdezte, hogy "Ha a háború a válasz, akkor mi a kérdés?" és én úgy gondolom, a kérdés "Az Élet Értelme". Mert az élet háború. A kezdetektől fogva harcolunk valamiért vagy valami ellen. Harcolunk a túlélésért (...), a társadalmi és politikai pozíciókért."
Most valahogy ez az albumuk nekem is jobban tetszett, mint az ezt követő, 2011-es "American Capitalist", amiről már blogoltam is. Kicsivel talán több kedvencet találtam most ezen. Mint pl. a Far from Home. Találomra legelőször ezt indítottam el a lemezről, és hát már az első verse után totálisan beleszerettem. *-* Komolyan kötelező meghallgatni mindenkinek! Aztán amit még feltétlenül muszáj kiemelnem, az a Bad Company, ami a Bad Company elnevezésű zenekar azonos című dalának a feldolgozása. Shame on me, de eddig még nem hallottam az eredetijét, bár az is igaz, hogy nekem jobban tetszik a 5FDP feldolgozásában. Érdekesség még a dallal kapcsolatban, hogy Irakban forgattak videót hozzá: a csapat 2010 elején utazott ki, hogy az ott állomásozó amerikai csapatoknak koncertezzenek. Az ott készített filmekből vágtak össze egy klipre-valót: https://www.youtube.com/watch?v=u_VsvZmIWxY. A Canto 34-et is szeretem, ez egy instrumentális dal, leginkább "csak" gitárszólóból épül fel. De hát ki mondta, hogy a hagyományos elektromos gitár+dob felállás unalmas, és nem tud újat nyújtani?! Hát szerintem ez csúcs, és magasan túlszárnyalja a mai, trendire hangszerelt, különlegesnek kikiáltott zenéket. Részemről köszönet ezért a dalért is! :) Ami pedig még a felsoroltak mellett szintén nagyon elnyerte a tetszésemet, az a My Own Hell és a Succubus. Sok ilyet kérünk még! ^^
Kissé nehéz is volt a sok-sok szuper dal közül egyet kiemelni, de azt hiszem, mégiscsak maradok az első szerelemnél - már ami ezt az albumot illeti... :) [Ha esetleg valaki pörgősebb, zúzósabb dalra vágyna, mindenképpen hallgassa meg a Succubus-t.]
Five Finger Death Punch - Far from Home
Osztályzat: 10/9
Kommentek