Újra itt. (: Hát, az az igazság, hogy lenne miről blogolnom, csak mostanság időm nem nagyon van (vagy olvasok, vagy a veteményesben vagyok, vagy valami mindig közbejön...). Most megint egy olyan lemezről fogok írni néhány szóban, aminek újfent nem sok köze van a rock műfajához. De sebaj, szükség van az ilyen "nyugis" zenére is néha...
A Magashegyi Underground legújabb, idén májusban megjelent lemezének dalaiban egy párkapcsolat története, mozzanatai, érzései elevenednek meg - mégpedig leginkább női szemszögből nézve.
"Varázs nincs már rég, csak várás,
a hatás hervadás, lakatunk fás.
Szűrt a fény, múlni törvény,
nincs lobogás, de füstöl még a parázs."
(Esőnap)
Ahogyan egy párkapcsolat is boldog és szomorú pillanatok váltakozásából áll, úgy a dalokat is két típusba lehet sorolni - bár a lemezen olyan igazi, boldog dal csak 1 van. Néhány inkább "keserédes", úgyhogy ezeket nem soroltam sehová, viszont a Boldogság dala kétségkívül a "Darazsak", szomorúbb hangvételű pedig (és amiből érezhető, hogy ez a kapcsolat bizony nem fenékig tejfel, vagy már a végét járja, esetleg már csak múlt idő, az a) "Megijedt lovakon", "Csend", "Szinopszis", "Levélégető", "Tegnapután", és az "Esőnap".
Szerintem egy iszonyat jó, fülbemászó, változatos anyagot kaptunk. A szövegek is nagyon ott vannak (amellett, hogy tagadhatatlanul érződik az alteres/undergroundos feelingje is a dolognak, szóval helyenként elég értelmetlennek is tűnik, de ha elmélázgatunk rajtuk, megértjük, hogy mit miért).
"Nyári délután vázra téve visz a bringán;
darazsak fekszenek a fészeren, részegen.
Ég a délután, úgy ölel, mint mag a csutkát,
megszűnik ezután, hogy Ő meg én másik lény."
(Darazsak)
Tracklist:
01. Álmatlanság
02. Megijedt lovakon
03. Árnyék (km. Beck Zoli)
04. Csend (km. Závada Péter)
05. Szinopszis
06. Levélégető
07. Darazsak
08. Tegnapután
09. Rázz fel
10. Esőnap
"Ébredj fel, légy eleven;
kifakult valahol a szerelem..."
(Megijedt lovakon)
A lemezen közreműködött a 30Y énekese, Beck Zoli (fura, mikor vártuk államvizsgán a többiekkel az "eredményhirdetést", egyik csoporttársam bekapcsolta a Petőfi rádiót, és épp az "Árnyék"-ot nyomatták. Elég f*s kedvem volt, de ez sikeresen felvidított. :) ), valamint az Akkezdet Phiaiból Závada Péter is. Mellesleg a "Szinopszis" c. dal az ő azonos című versének a megzenésítése (kisebb szövegbeli módosítással).
Számomra ez a lemez léleksimogató. Zeneileg is, szöveg szempontjából meg pláne: egy-egy kifejezés annyira tetszik a szövegekben, és annyira feldobja az egész dalt, hogy az valami őrület. Ezt már-már tényleg mesteri színvonalon műveli a csapat.
Ennek következtében az a helyzet, hogy több szerzeményt is ki tudnék emelni most is. Itt van pl. a "Csend". Én nem szeretem az Akkezdet Phiait, soha nem is hallgattam, de ez... így, Bíborka ének-refrénjével és ezzel a zenei háttérrel annyira nagyon jó! *-* A Szinopszist is nagyon szeretem, a szövegért nagy-nagy gratula Závada Péternek (no meg a zene se semmi!). A Darazsak meg tipikusan könnyed, nyári, szerelmes dal, amit nem lehet nemszeretni. :) De igazából mindegyikről tudnék mondani valamit, hogy miért is szeretem azt a dalt...
Ami viszont szerintem méltón képviselheti az album dalait, az a:
Magashegyi Underground - Árnyék (km. Beck Zoli)
(a pécsi akusztik verzióra is érdemes rákeresni youtube-on, hátborzongatóan jó *-*)
Osztályzat: 10/7,5
Kommentek