Kissé késő van már (vagy korán - végül is, ahogy vesszük), de nem bírtam már magammal, így muszáj írnom erről a lemezről is pár szót. :) Nem mintha nem érdemelne ennél többet, nagyon is érdemelne, de az előző bejegyzéseimben már annyit fényeztem a Rómeó Vérziket, hogy igazából felesleges lenne újra leírnom, mert a véleményem azóta is változatlan: kétségkívül tehetségesek a srácok, én mindig szívesen hallgatom a dalaikat, bár (sajnos) a jó szövegek és a jól megkomponált dalok ellenére sem váltak kedvenceimmé, ezúttal sem. Pedig ez most tényleg annyira közel volt...
"Nem vagyok jó,
te meg nem vagy nekem való;
hiába akarod,
nem leszek igásló!"
(Trójai faló)
Tracklist:
01. Fényt a fejekbe!
02. Ne szólj
03. A három...
04. Kalózhajó
05. Milyen a te hited?
06. Amíg élünk
07. Éljem túl!
08. Trójai faló
09. Jön egy új nap
10. Idegen népköztársaság
"(...) hisz a földön annyi ember él,
ki istennek hiszi magát."
(Fényt a fejekbe)
A csapat felállásában az utóbbi lemez óta is történt változás: az akkoriban csatlakozó Ermi idén távozott is a csapatból, így ez a lemez már "csak" három tag, Koppány (ének, basszusgitár), Sancho (dob) és Ríkó (gitár) részvételével készült el, és idén október végén látott napvilágot. A tények tudatában máris érthető, miért választották lemezük címéül azt, hogy "A három...". A helyzet viszont nem csak átmeneti: Koppány elmondása alapján köszönik, jól megvannak hárman is, és nem akarják bővíteni a csapatot. Minderről viszont bővebben olvashattok a Rockbook oldalán (interjú Koppánnyal) : http://www.rockbook.hu/hirek/romeo-verzik-szinpadon-egy-bivalyeros-romeot-fog-latni-kozonseg-interju Valamint a Hammerworld oldalán is akad olvasnivaló: itt a tagok mondtak pár szót az album dalairól, dalról-dalra haladva: http://hammerworld.hu/2013/10/22/romeo-verzik-sajat-szavaikkal-az-uj-album/
"Nem vagyok más, csak az, aminek látsz, vagy aminek akarsz látni,
egy bohóc a porondon, ki fából vaskarikát próbál csinálni.
Egy álomkép vagyok, nem a valóság, de ha akarod tudni:
én mindent megtennék, hogy bennem engem láss."
(Kalózhajó)
Azt már most le kell szögeznem, hogy a srácok lemezről lemezre egyre jobbak és jobbak (ezt a véleményemet eléggé tükrözi az is, hogy az eddigi lemezeiket hány pontra értékeltem). No hát a legeslegelső szerelem az albumról az "Amíg élünk" c. dal volt. Rengetegszer meghallgattam, és imádom. Erről Koppány ezt nyilatkozta: „Ezt teljes egészében én hoztam. Azt hiszem, hogy ennél mélyebb szerelmes dalt még életemben nem írtam. Sokan próbáltak a refrén utolsó soráról lebeszélni, mivel így nem rádióbarát... De én ezt pont leszarom, nem a rádióknak írtam. Bízom benne, hogy a koncerteken is el fog majd hangzani egyszer-kétszer..." (forrás: Hammerworld, lásd az előbbi linken.) Nekem tetszik ez a hozzáállás, nem a rádióknak kell behódolni, és görcsösen azon igyekezni, hogy olyan dalt hozzon össze az ember, amit esetleg a rádiók is játszhatnak majd. És ha nem játsszák, akkor mi van? Semmi. Akit érdekel a zenekar, úgyis hallgatni fogja, a divatemberekre meg szerintem nincs szüksége a csapatnak sem. Másrészt meg a refrén utolsó sorával sincs semmi bajom, sőt: frankón olyan ez a dal, mintha rólam meg páromról szólna, és én azt az ominózus sort pl. úgy értelmeztem, hogy minket is állandóan nyaggatnak a rokonok/ismerősök, hogy 6 éve együtt vagyunk, mikor lesz már legalább eljegyzés, de valahogy mi is "leszarunk minden áldást", nem kell ahhoz semmi hivatalos ceremónia, hogy boldogok legyünk egymással. Az érzéseink és az évek úgyis minket igazolnak (sok házasság sem tart 6 évig, nemhogy egy egyszerű "együtt járás"...). Szóval, kedves Koppány, örülök, és köszönöm, hogy beleírtad ezt a sort. Számomra ezzel együtt kerek ez a dal. Másra meg továbbra se hallgass, csak csináld, ahogy érzed, és úgy lesz a legjobb. ;)
"Nekünk nem kell most már semmi,
nem kérünk soha már enni;
nekünk attól dobog a szívünk,
együtt lehetünk, amíg élünk.
Együtt iszunk meg minden percet,
lehet, a többiek nevetnek,
mégis ugyanúgy akarjuk egymást,
leszarunk minden áldást!"
(Amíg élünk)
Na de visszakanyarodva: a másik döntően húzó dal a cd-ről (legalábbis számomra) a Trójai faló (amit magamban egy elmebeteg pillanatomban "Trója, IFA, ló"-ra módosítottam :D). Szuper dal, és talán ez az, aminek a legjobb, legütősebb refrénje van, mindenféle tekintetben.
Persze kifejezetten jó még "A három...", a "Kalózhajó" és az "Idegen Népköztársaság" is (amit egyébként lemez-címadónak is szántak, de aztán Ermi kiválása után módosult a terv) - szinte éreztem, hogy legalább 1 ilyen, szexuálisan "enyhén" túlfűtött szám biztosan íródni fog az új lemezre is. :D Őszintén: csalódtam volna, ha ezt kihagyják.
Hát, ahhoz képest, hogy az elején még azt írtam, hogy "pár szót" írok az albumról, végül jó pár szó lett belőle... :'D Úgyhogy most már ideje is zárni a posztot. Ezek után nem is kérdéses, hogy a két kedvencem, az "Amíg élünk" és a "Trójai faló" közül fog kikerülni az ajánló-dal. Nem egyszerű, mert előbbi egy lassabb, érzelmesebb, boldog, szerelmes dal, utóbbi meg egy kemény, odamondogatós, pörgős, szakítós/lekoptatós zene.
De mivel ezúttal is csak 1 jöhet, így (bár tényleg fej-fej mellett, de) legyen ez, ha már legelső hallgatásra amúgy is galád módon megríkatott:
Rómeó Vérzik - Amíg élünk
Osztályzat: 10/9
Kommentek