Mint észlelhettétek, most egy ideig csönd volt a blogon, ennek pedig elég egyszerű és hétköznapi az oka: most nagyon összejött minden, és emiatt időm is kevés volt nemcsak blogolni, de zenét hallgatni is... :/
Egy lemezre viszont sikerült időt szakítani, jól esett a nap végén vele vigasztalódni, ez pedig a Dalriada "Áldás"-a volt. :) Újdonságról van szó, még csak másfél hete annak, hogy megjelent (szeptember 7-én), és nem is szoktam a megjelenést követően ennyire hamar blogolni egy-egy albumról, de most kivételt teszek, mert ez a lemez már pár nap alatt is annyira közel került hozzám, ami más albumoknak hetek, hónapok alatt sem sikerül. Elöljáróban annyit elmondok (bár a fentiek alapján nyilván sejthetitek), hogy imádtam minden szavát, minden hangját. :)
A Dalriadához fűződő kapcsolatom évekkel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is megismerkedtem a "Vérző ima" c. dalukkal, amit aztán kb. minden reggel meghallgattam a buszon suliba menet (pedig nem egy szívderítő dal...). Aztán jöttek szép sorban a lemezek, ők egyre jobbak lettek - én meg egyre jobban szerettem ezt az egész, sokszínű és hihetetlenül gazdag világot, amibe a Dalriada elkalauzol minket, minden egyes lemezükkel, dalukkal. Mára pedig eljutottunk arra a szintre, hogy ők igazából már bármit csinálhatnak, én vevő leszek rá, mert ők annyira stabilan hozzák az utóbbi években ezt a magas színvonalat, hogy (legalábbis őszintén remélem) nem érhet kellemetlen meglepetés. Ahogyan most sem ért. :)
A zenekar két tagja, Rieckmann Tadeusz dobos és Szabó Gergely "Szög" billentyűs a HardRocknak adott interjújában így nyilatkozott az új albumról:
"Tadeusz: Igen, eléggé emlékeztet a ’Szelek’-re. Nagyon erős a folk jelleg, de van benne egy ősi heavy/power metalos vonal. Érdekes egyveleg lett. Meg vagyok elégedve a végeredménnyel. (...) Mindig van mit csiszolni, de szerintem ez a nyolcadik lemez (hihetetlen egyébként kimondani is) elég magasra tette a lécet.
Szög: Ugye nemrég jött ki a válogatásunk (’Mesék, Álmok, Regék’ [ami egyébként az júliusi-augusztusi HammerWorld magazin mellékleteként volt elérhető] ), azonban az ’Áldás’ is olyan, mint egy best of lemez. Benne van minden, ami Dalriada – kidolgozott, epikus témák, népi motívumok dudával és hegedűvel, reneszánsz hatású dolgok csembalóval és furulyával, vagy akár jóféle hard rock erőteljes Hammond aláfestéssel. Eklektikus lemez – az elejétől a végéig egységes hangzással.
Tadeusz: Igazából ötvözzük a ’Fergeteg’-től a ’Napistenig’ az összes inspirációt, az összes befolyást, amit ez idő alatt átvettünk, feldolgoztunk, amivel kísérleteztünk. Egy csomó különböző, metalon belüli műfajból bukkannak fel apró elemek ezen a lemezen, de ugyanakkor nagyon egységes és kiforrott anyag. Mondhatni a végletek lemeze, mind zeneileg, mind szövegileg, és a legtöbb és legextrémebb zenei humort is erre az albumra tartogattuk. Van egy dal, a Moldvageddon, az Armageddon mintájára, ami egy moldvai csángó népdalra épül. Nos, abba megannyi zenei humort és iróniát csempésztünk a free jazztől a black metalig.
Szög: Hát az egy jazz-folk-black agymenés. Előtte 8 dallal dolgoztunk, és arról beszéltünk, hogy kéne valami gyorsabb elborulás.
Tadeusz: És konkrétan ezt a dalt old school módra a próbateremben raktuk össze.
Szög: Igen, mindenki beletette a legelvetemültebb ötleteit. Böszme, de szerintem nagyon odaraktuk. Remélhetőleg ti is így gondoljátok majd! A dalcím is erről a próbáról ered. Valamelyikünk mondta, hogy „ez kész Moldvageddon, gyerekek!” Eleinte csak munkacímnek gondoltuk, aztán komolyan filóztunk rajta, és végül ez lett a végleges címe. Közben most nézem, a dal 3:33 hosszú. Ha már 6:66 nem lehet. Ugye így is megteszi? (nevet)". A lemezről és a zenekarról további érdekességeket olvashattok a Hard Rock Magazin cikkében.
A zenekar tagjai: Binder Laura (ének), Ficzek András (gitár, ének), Németh-Szabó Mátyás (gitár), Molnár István (basszusgitár), Szabó Gergely "Szög" (billentyűk), Rieckmann Tadeusz (dob, vokál), Csete Ádám (népi hangszerek)
Tracklist:
01. Intro
02. Amit ad az ég (Álmos búcsúja)
03. Dózsa rongyosa
04. Úri toborzó
05. Áldás
06. Világfa
07. Zivatar
08. Moldvageddon
09. Hamu és gyász
10. Futóbetyár
11. Fele zivatar
Véleményem szerint tényleg ez a legkiforrottabb, legkomplexebb albumuk, minden eddigit összevetve. Tökéletes összhangot találtak a metál és a folk között, a dalok szövegüket, dallamukat, témájukat tekintve is mesterien lettek megkomponálva. Nem bírom felfogni, hogy hogyan becsülheti le valaki ezt a minőségi, elképesztően fantáziadús zeneiséget, amit a Dalriada képvisel... Elismerem, hogy nem tetszhet mindenkinek minden, de mulatósmetálnak titulálni őket, vagy azt mondani a zenéjükre, hogy értéktelen vacak, ez azért erős... Ennek apropóján a zenekar úgy döntött, extraként nemcsak támogatói pólót, de "gyűlölőit" is legyártanak "Ürgebőrbe varrt parasztmetál" szlogennel... :D Ezt egyébként az Indexen, Hogyvolt blogon, meg még sokfelé publikáló Sixx fogalmazta meg a zenekarról még 2011-ben egy kicsit sem pozitív hangvételű kritikájában - amiben többek között úgy nyilatkozott a Dalriadáról, hogy ez a zenekar a "magyar rockpaletta legkínosabb ivadéka"... Ahhoz képest elég jól gurul a szekér nekik azóta is, nemcsak itthon, hanem külföldön is, de ezek szerint egyértelmű, hogy a mi ízlésünkkel van a baj. Mert azt amúgy nem lehet elismerni, hogy "oké, vannak érdemeik, biztosan megtalálják a saját táborukat, de nekem személy szerint nem jön be". Ettől a hozzáállástól egyenesen rosszul vagyok, hogy "ami NEKEM nem tetszik, az hóthalálosan biztos, hogy FOS". -.- Lehet egy negatív kritika hasznos is, amennyiben építő jellegű és nem az a feltett szándéka az írójának, hogy vérig sértse azt, akiről a kritika szól, és ha nem csak csípőből fikáz pusztán azért, mert nem zsánere az a műfaj, vagy zenekar, stb. amiről ír... A Dalriada viszont ezt a fogalmazványt nemhogy sértőnek találta volna, de annyira megtetszett nekik, hogy pólóra is nyomtatták. Jófejség! :))
Póló, Áldás CD vagy válogatásalbum + ajándék HammerWorld magazin rendelésére a zenekar hivatalos oldalán van lehetőség.
Rátérve a dalokra: az intro nekem nem igazán tetszett, ebből mindenféle metált kispóroltak, így "jó ebédhez szól a nóta" érzésem volt tőle, amit nem biztos, hogy egy Dalriada-albumon szeretnék viszonthallani... :/ Nem is sokszor hallgattam ezt a track-et meg, többnyire kihagytam, és a 2. dallal kezdtem mindig. Számomra a Dalriada úgy kerek egész ha folk+metál. Ez van.
Ezt követően viszont remek dalok sorakoztak a lemezen. Rögtön elsőként egy szöveges videóval a lemez hírnökeként megjelent "Amit ad az ég", amiben egy ősi rege elevenedik meg előttünk: a honfoglalásig a magyar törzseket vezető Álmos vezér legendája, aki aztán, bár elvezette népét Pannónia földjére, mégsem telepedett le velük az új földön (halála okát mindmáig találgatások övezik). Ezután jön egy szintén történelmi ihletésű dal, a "Dózsa rongyosa", ami a Dózsa-féle parasztfelkelésnek állít emléket. Azt nem tudom, hogy ez a kifejezés is történelmi-e, mármint, hogy "Dózsa rongyosa", mert erről nem találtam semmit, de ha nem, akkor ez is eléggé ötletes, ahogy maga a dal is, dallamilag is tetszetős, és a szöveg is remekül lett megírva. :)
Az "Úri toborzó" véleményem szerint ezt a történetet fűzi, gondolja tovább, az egyszerű, szegény parasztemberek nyomorúságos sorsát és az abból való kitörésüket mondja el. 7 perces a dal, de minden perce aranyat ér számomra: minden tekintetben egy hihetetlenül színes dalról van szó, olyan, mintha több dal lenne egybe gyúrva. Mestermunka.
Aztán el is érkezünk lassan a Moldvageddonhoz, ami nekem őszintén bevallva nem tetszett, akármennyire is szereti a zenekar is ezt a dalt, meg a rajongók nagy része... :/ Számomra erőltetett az egész + túl lett kicsit játszva a dolog.
A "Hamu és gyász" c. dal megírása során Ficzek András (a zenekar fő dalszerzője) saját emlékekből is merített. Ez a személyes hangvétel maximálisan érződik, kellő motiváció, érzések nélkül senki sem tud ilyet írni. Gyönyörű ez a dal, minden tekintetben; a szöveg pl. versként is simán megállná a helyét bárhol: .
"Hiánya csendben, tétován fáj,
s míg szabad lelke otthont talál,
könnyeket sír a nyári eső,
és egy újabb dalra vár.
A szeretet elmúlt,
a szerelem elárulta.
Reszkető szava elfúlt,
szívét ezerszer elátkozta.
Nem segítettek könnyek,
nem használtak imát;
hamut és földet
kapart rá a világ."
(Hamu és gyász)
A "Futóbetyár" egyértelműen az egyik legnépiesebb, "legmagyarosabb" dal a lemezen, 01:35-től az a rész pl. iszonyúan ismerős, de nem tudok rájönni, hogy melyik népdalból van. Mindenesetre nagyon szeretem, számomra így néz ki egy igazi jó magyar folkmetál dal, átitatva a magyar népzene legjavával, némi hörgéssel körítve (a vége felé). :) Hagyományos népzenét amúgy sem szokás már hallgatni, akkor legalább már ilyen formában ápoljuk a hagyományokat... Én még elmondhatom, hogy ezeken nőttem fel, apum bizony gyakran citerázott + énekelt nekünk ezekből a dalokból. :)
Ezután jön a "Fele zivatar" Ficzek András énekes tolmácsolásában, ami a "Zivatar" akusztikus verziója (ebben pedig csak az énekesnőjüket, Binder Laurát hallhatjuk szólózni, valamint a refrének + főbb versék alkalmával a kórus is bekapcsolódik). A "Zivatar" refrénjéről ("Kérlek, Uram Istenem, könyörülj meg rajtunk....") ezzel a hangszereléssel és a kórus miatt is egyből az "István, a király" ugrott be, aminek a zenéit imádom. :)
Összességében ez a lemez méltó folytatása a Dalriada-diszkográfiának. Aki eddig nem szerette a zenéjüket, és azt, amit ők képviselnek, ezután sem válik majd rajongóvá. Aki viszont szerette az előző lemezeiket is, ezt is fogja, nyugodt szívvel tudom ajánlani. :)
Én mindenesetre erre a lemezükre is megadom a maxpontot.
A lemez legjobb dala: a lehetőségeim igencsak korlátozottak, mivel youtube-on csak a hivatalosan megosztott két dal található fenn (az "Amit ad az ég" és a "Dózsa rongyosa"), ezek közül pedig amelyik közelebb áll hozzám és amelyiket igazán sokszínű és remekül összehozott dalnak tartom, az a:
Dalriada - Dózsa rongyosa
Kommentek